Magyarics Péter
SZÓTÁRRECENZIÓ

Országh László-Futász Dezső-Kövecses Zoltán:
Magyar-angol nagyszótár
Országh László-Magay Tamás:
Angol-magyar nagyszótár
(Akadémiai kiadó, 1998)

E cikk szerzője kettős minőségben állt, illetve áll kapcsolatban az új nagyszótárakkal, elsősorban a magyar-angol kötettel. Egyrészt szerkesztőként a mű készítésének munkálatai során, másrészt pedig - azóta is - rendszeres használójaként. Ennélfogva az látszott célszerűnek, ha az alábbiakban a kötetek Bevezetésében leírt, s bárki által olvasható tényszerű ismertetés és tudnivalók mögé tekintő, praktikus és “felhasználóbarát” elemzésre kerül sor.

Az új nagyszótárakkal a Kiadó régi adósságot törlesztett. A klasszikus Országh-szótárak anyaga a megjelenésüket követő évtizedek során szükségszerűen elavult, részben a nyelvfejlődés saját belső törvényei, részben pedig a világban bekövetkezett változások (új tudományágak és szakterületek térhódítása, a “régiek” átalakulása és fejlődése, az angol nyelv nemzetközi közvetítőnyelvvé válása stb.) következtében.

Kiindulási alapnak a Kiadó a klasszikus Országh-szótárak anyagát tekintette. A számítógépre vitt adatbázishoz a szerkesztők hozzátették az Akadémiai Kiadó gondozásában azóta megjelent újabb keletű munkákból (Magay-féle magyar-angol kéziszótár [1990], Oxford-Duden magyar-angol képes szótár [1994], Nagy György angol-magyar idiómaszótára [1996] stb.) a belátásuk szerint lényegesnek ítélt szavakat és kifejezéseket. Itt a szelektálás legobjektívebb mércéje annak a mérlegelése volt, hogy mi fér még bele egy általános jellegű szótárba, és hol kezdődik a szakszótár “világa”. Ennek megfelelően pl. a hangszínszabályozás (elektronika) még az előbbi, míg a hajócsavarvédő dudor (de nem a hajócsavar maga) már az utóbbi kategóriába tartozott.

Ugyancsak bekerült az adatbázisba a Kiadó által felkért, az angol nyelvű szakszókincset magas szinten ismerő szakemberek által összeállított szakterületi szóanyag az informatika, a telekommunikáció, a műszaki- és természettudományok, az orvostudomány, a gazdaság, a politológia stb. területéről, míg a nyelvi regiszterek között hangsúlyos szerepet kapott a szleng. A szakemberek természetesen a régi szótárban már meglevő szakterületi anyagot is átnézték és jóváhagyták, illetve módosították. Annak eldöntése, hogy az adott szakterületről mi és milyen mennyiségű szóanyag kerüljön a szótárba, a felkért szakember kompetenciája volt. Ennek folyományaként a különböző szakértők más-más terjedelmű anyagot nyújtottak be feldolgozásra. A “használói oldalon” ez úgy jelenik meg, hogy a szótárakat forgatók bizonyos szakterületekről gazdag szókincset találnak (pl. a szleng esetében), másokról pedig kevésbé részleteset.

A szótárak anyagának angol nyelvi szempontból való hitelességéről a bilinguális lektorok gondoskodtak.

Praktikus okokból a Kiadó nem kívánta a megújított szótárt terjedelmesebbé tenni a réginél, így a fent vázolt elvek alapján bevitt új anyaggal nagyjából azonos mennyiséget törölni kellett. Mivel ez a fázis a szótár anyagának véglegesítését is jelentette, a szócikkek avult, ill. lényeges/nem lényeges mivoltának a megítélése egységes - főszerkesztői - koncepció következetes érvényesítését igényelte.

Mindeddig a projekt szakmai aspektusairól esett szó, de természetesen mindenki tudja, hogy egy ilyen vállalkozás elindítását és véghezvitelét kemény üzleti/kereskedelmi szempontok is vezérlik. A mai viszonyok között nem lehet évekig gyűjtögetni az anyagot, és a munka befejezését a távoli, homályos jövőre bízni. Ennek következtében a projekt hajója a szakmai követelmények Szküllája és az egyes munkafázisokra megszabott és komolyan vett szűkös határidők Kharübdisze között lavírozott - hogy milyen eredménnyel, annak megítélése külön elemzés tárgya lehetne. Főbb észrevételeim röviden összefoglalva a következők:

Forma: a nemzetközi gyakorlatnak és a praktikus szempontoknak egyaránt megfelelve az angol-magyar és a magyar-angol rész egy-egy kötetben jelenik meg. A könyv “jól kézre áll”, jó minőségű papírra nyomták, tipográfiailag pedig csak dicsérni lehet: a betűk típusa és mérete jól megválasztott, a címszavak kiemelése markáns, a szócikkek felépítése jól áttekinthet?, az anyag elrendezése világos, az oldalak “megjelenése” kellemes a szemnek, hiányzik a zsúfoltság, a töménység. A kötetek tehát formailag kifejezetten felhasználóbarátnak mondhatók.

Tartalom:
* A kétnyelvű szótárakat gyakran éri az a kritika, hogy egy-egy címszóra számos célnyelvi ekvivalenst megadnak, de hogy az olvasó által keresett kontextusba melyik illik bele, arra nézve nem adnak útmutatást. E téren az új szótár sokat javult a régihez képest: egyrészt az ekvivalensek száma ésszerű és átlátható keretek közé lett szorítva, másrészt zárójelben vagy/és kifejezések segítségével a korábbinál korszerűbb tájékoztatást kapunk a használatról is. Természetesen nem lehet elvárni, hogy minden szót kontextusban mutasson be a szótár - ehhez jónéhány kötetre kellene duzzadnia.

* A szókincs korszerű; külön kiemelendő a szakmai szavak jelentős hányada. Gyakorló nyelvtanárok számára ismerős dilemma (különösen a nyelvvizsgára való felkészítés kapcsán), hogy mi minősül szaknyelvnek és mi nem. Habár ez a szótár nem vállalhatta fel a szakszótárakkal szemben támasztott követelményeket, szakmai szókincse megfelel egy általános jellegű nagyszótártól elvárható szintnek.

* A szókincs “vertikálisan” is tagolt: a standard nyelvhasználat mellett kellő súllyal vannak jelen az egyéb nyelvi regiszterek is. A szleng annyiban kényes kérdés, hogy ez a nyelvi közeg rendkívül gyorsan változik, és a szótár csak akkor maradhat korszerű, ha mindez tükröződik benne. Remélhetőleg az egymást követő kiadások erre tekintettel lesznek, és a szleng-szókincs nem betonozódik be évekre-évtizedekre.

* A magyarországi tradíciókat követve a szótár a brit angolt veszi alapul. Habár az amerikai angol megfeleltetés sok helyen fellelhető, összességében az amerikai angol nem képviselteti magát a súlyához méltó volumenben, sőt helyenként kifejezetten hiányzik, pl. a pártkongresszus angol megfelelője csak party congress, de a convention már nem szerepel.

* A pártnál maradva: helyes, hogy az 1989-90. évi rendszerváltozás előtti pártbürokrata szókincs alapszavaiban, a történetiség elvét szem előtt tartva megmaradt. Ami viszont a korábbi korok történeti fogalmait illeti, helyenként a régi szótár alaposabb revíziójára lett volna szükség. Tipikus példa erre a várjobbágy címszó. A szótárban megadott castle-serf ekvivalens két okból sem állja meg a helyét:
a) A várjobbágynak semmi köze a serf szóval jelölt, szabad költözködésében korlátozott feudális földművelőhöz; éppen ellenkezőleg, a várnép vezető katonai ill. hivatali tisztségviselőit értették alatta a korai magyar feudális államszervezetben.
b) A megadott angol ekvivalens a magyar fogalom "tükörfordítása", az angolban nem létező szó, amely nyilván a régi szótárból került át változtatás nélkül. Lehet, hogy a határidő szorítása miatt nem volt idő minden “gyanús” szócikknek utána járni …

* Egész biztosan a feszített munkatempó rovására írható az is, hogy helyenként elmarad olyan alap-szócikk, amelynek a derivatívái viszont megvannak, vagy éppen hiányzik az, amelyre másutt utalás történik. Egy-egy kimaradt vagy felesleges vessz?, tilde pedig félreérthet? vagy nem világos szókapcsolatokat eredményez. Ezeket a hiányosságokat, illetve az alkalmankénti sajtóhibákat (pl. magas hangszín: treble helyett tremble) a Kiadó a visszajelzések alapján az újabb utánnyomások, ill. kiadások előkészítésekor - remélhetőleg - folyamatosan javítja.

A magyar-angol kötet Előszavában a főszerkesztők a szótárt csak egy lépcsőnek tekintik az Országh László által egykor elindított vállalkozásban, s bíznak abban, hogy nem telnek el évtizedek a jelen mű felfrissítéséig. Mindezzel maximálisan egyet lehet érteni. A megújult nagyszótár azonban jelenlegi formájában is alapvető fontosságú, hiánypótló munka. Az pedig egyáltalán nem baj, hogy használójáról feltételezi a gondolkodás, a mérlegelés képességét, valamint azt, hogy betartja az igényes szótárforgatás egyik alapvető követelményét: a kiválasztott célnyelvi szót/kifejezést megkeresi az egynyelvű (értelmező) szótárban és meggyőződik róla, hogy az általa keresett kontextusba beleillik-e.

Magyarics Péter

 
¤ lap tetejére