Rétfalvi Györgyi
CYBERPUNK MÉDIAKONTEXTUS

„Elsősorban a modern média az, amely az események,
történetek, képek számára határtalan szimulációs teret nyitott.
Lehetetlenné vált a recitáció, a történetmondás,
hiszen az definíciószerűen egy lényeg visszaidézhetőségét jelenti …

/Jean Baudrillard/

 

   A cyberpunk mozgalom legfontosabb médiuma az Internet1 , mivel történetei a közeljövő valóvilágán kívül a számítógépek által generált nem-térben, a cyberspace-ben játszódnak, melyet ma még Internetnek ismerünk. Az Internet elnevezésnek mitikus és félelmes konnotációja van a nem felhasználók körében, megjelenését sokan az írásbeliség megjelenéséhez hasonlítják, mert legalább annyira felforgatta a kommunikációs kultúrát és az emberi társadalmak életét, mint a lineáris ábécé elterjedése vagy a könyvnyomtatás. A felhasználói szintű ismeretek elsajátítása, az információs-írástudás egyre több munkakörben válik követelménnyé az ipar, a mezőgazdaság, a szolgáltatás, az oktatás és a tudományos kutatás területén. Ugyanakkor sokan, mint afféle elektronikus szörnyetegre tekintenek a számítógépre és különösen arra a megfoghatatlan, virtuálisan létező hálózatra, amit Internetnek neveznek. Érthető ez a rettegés, mert az Internetben való gondolkodás egy egészen másféle felhasználói magatartást igényel, mint a hagyományos médiumok passzív használata. Sokkal nagyobb a bizonytalansági tényező, nehezebb a bürokrácia fenntartása, megkérdőjeleződik a szerzőség, a copy-right, az eredetiség és a kanonizációs folyamat létjogosultsága, melyek a könyvnyomtatáson alapuló kommunikációs kultúra, a McLuhan-i kifejezéssel élve Gutenberg-galaxis unikális sajátosságai voltak.

   Valójában az Internet, különösen annak 1994 óta létező World Wide Web2 felülete nem egy új médium, hanem minden korábbi ötvözete és valami több is annál, metamédium. Interaktív és participatív médium. Interaktív, mert a tömegkommunikáció klasszikus médiumainál3 sokkal több lehetőséget kínál a kölcsönös kommunikációra és úgy tűnik véget vet az egyirányú információáramlásnak, participatív, mert visszahoz a szóbeliség részvételi misztikájából nem is keveset. Az Internet adta lehetőségek ötvözik a beszéd az írás és a vizuális, kép vagy mozgókép rögzítő eszközök lehetőségeit. Az Internet metamédiumként minden személyi és tömegkommunikációs eszköz, telefon, levél, televízió, rádió, CD-lejátszó, videó DVD lejátszó, vagy újság helyett kínál alternatívát. Integrálja magában az elektronikus tömegtájékoztatási és szórakoztató elektronikai eszközök mindegyikét, sőt új médiumokat teremt.

   
ALTERNATÍV TÖRTÉNELEM, A HÁLÓZAT EREDETMÍTOSZA

„Mivel a valóság nem az, ami volt, felértékelődik a nosztalgia.
Eljön az eredetmítoszok és valóságjelek túlkínálata”.

/Jean Baudrillard/4

„a bomlasztás stigmája üti rá a valódiság
pecsétjét a modernségre., az, amivel a mindig
azonosnak lezártságát kétségbeesetten tagadja.,
a robbantás a modernség állandó tényezőinek egyike.
A hagyományellenes energia önemésztő örvényléssé
válik: ennyiben a modernség mítosz, önmaga ellen fordítva.
A mítosz időtlensége az időbeli kontinuitást
megtörő pillanat katasztrófájává lesz.”

/Adorno/

   A Hálózat eredetmítoszának és a cyberpunk kultúrának William Gibson első regénye, a Neuromancer az elindítója.5 A regény megjelenésének idején már az ARPA-neten, a kutatóintézeti és egyetemi hálózatokon BBS-eket használók úgy érezték hozzájuk, róluk szól, az ő virtuális valóságuk hypermetaforája, a cyberspace6 kifejezés. „Egy szürke korong, színe mint a Chiba feletti ég. Most…A korong forogni kezdett, egyre gyorsabban, halványabb szürkés gömbhéjjá alakult. Kiterjeszkedett… És szétáradt, kivirágzott előtte a folyékony neonorigami mutatvány: feltárulása saját, távolság nélküli otthonának s hazájának, a végtelenségbe tartó átlátszó térbeli sakktáblának.”7 Az eredetileg tudományos diszkurzusterekként létrehozott nem valósidejű BBS rendszerek, igen hamar önálló életre keltek. Csábító alternatív világokat kínáltak felhasználóiknak, olyan felhasználói útmutatókat ajánlva, melyek leginkább a kor kultuszfilmjeként számon tartott, George Lucas által rendezett, Csillagok háborújának prológusaira emlékeztetnek.8 Már nem az aktuális programozási feladat megbeszélésének helyszínei voltak, hanem játékterek, ahol a felhasználók saját valósidejű személyiségüket félretéve, bármilyen és bármennyi maszkot felöltve élhettek. Ez az aranykor a BBS-rendszerek divatjamúlttá válásával sem fejeződött be. A Neuromancer megjelenésének évében alakult meg a Chaos Computer Club, az első hacker közösség, melyet azóta rengeteg dinamikusan változó összetételű csoport követett szerte a világon. A hálózat elterjedésével, a ma ismert Internet kialakulásával a mítosz alakításában nem csak a hackerek, de az Internet-teoretikusai és felhasználói is tevékenyen részt vettek, sokáig nem feledve az eredeti gibsoni metaforát: „Cybertér. Akarattól független hallucináció, melyet minden nemzetből naponta törvényes felhasználók milliárdjai tapasztalnak, egészen a matematikai fogalmakat tanuló gyermekekig… Az emberi rendszer összes számítógépének bankjaiból származó adatok grafikus megjelenítése. Hihetetlen összetettség. Az elme nem-terébe nyújtózó fényvonalak, adatok nyalábjai és csoportjai. Mint a távolodó városi fények…”9

   Napjainkban a gibsoni cybertér víziót racionalizáló Internet a globalizációs folyamat egyik legfőbb terepe. Manuel Castells szerint: „Az 1970-es évek elejétől egy új gazdaság jelent meg a világban. Ez a gazdaság egyrészről információs, másrészről globális, harmadrészt pedig egyszerre információs és globális. …. mert a termelés és a fogyasztás, illetve az annak hátterében folyó verseny egy globális információs hálózatban folyik …s ami, új, hogy maga az információ válhatott a termelés folyamatává és végtermékévé egyaránt, méghozzá globális szinten.”. A kilencvenes évekre a globális információs hálózat az elektronikus szupersztráda, más néven a cybertér lesz, „amely szó szerint univerzális, mindenütt jelen van, ahol telefondrótok, koaxiális kábelek, vagy üvegszálak vannak”10 . Az új gazdaság tehát haladéktalanul megkezdi a cybertér gyarmatosítását.

   Paul Virilio szerint: „A cyber-teret bizonyos szempontból talán az utolsó gyarmat-birodalomnak is tekinthetjük. Mert mit is teremtünk az Internettel, vagy a cyber-térrel? Egy új terjeszkedési területet. A gazdasági hatalom, a politikai hatalom, a katonai hatalom mind-mind kiterjednek már az egész világra. Az egész világot a levegőbe repíthetjük, amikor csak akarjuk; szétrombolhatjuk, amikor csak akarjuk: az atommal vagy akár egy tőzsdekrach-hal, stb., stb. Terjeszkedési területre viszont szükség van. És mivel nincsenek más világok – hiába hódítottuk meg a Holdat, csak az űrt találtuk, nincs más lakható bolygó – mi mást tehetnénk, mint hogy kitalálunk egy virtuális gyarmatot.11 Megteremtjük ezt a virtuális teret, hogy legyen hol továbbjátszani a játékot, a nagyhatalmak játékát, amelyben a főszerepet ezidáig a különböző birodalmak – a francia illetve angol gyarmatbirodalmak, vagy akár a szovjet birodalom – kapták. Úgy vélem, hogy a huszadik század egyrészt felszabadította a valóságos gyarmatokat, másrészt azonban megteremtette a legutolsó gyarmatbirodalmat, a virtuális gyarmatbirodalmat. Ezt igen jelentős eseménynek kell tekinteni. És az sem véletlen, hogy a folyamat középpontjában az amerikaiak állnak. Ne felejtsük el, hogy Amerika az egyetlen gyarmat, amit nem szabadítottak fel. Így csakis önnön mását alkothatja újra. Ezzel nem az amerikaiak ellen akarok beszélni, csak megállapítok egy tényt. Minden gyarmatot felszámoltak, hivatalosan is, kivéve egyet: az Amerikai Egyesült Államokat. Ez pedig csakis saját hasonmását tudja létrehozni. És a cyber-térrel létre is hozza az utolsó gyarmatot, a virtuális gyarmatot. Az Internet pedig csupán a bevezető termék, az elindulás. Ez csak a kezdet.”12

   A cybertér létrejött, és gyarmatosítása is megkezdődött, rögtön azzal, hogy a csábító, gibsoni elnevezést: cybertér, egy közönséges és praktikus, Al Gore amerikai alelnök egy kaliforniai beszédéből popularizálódott névre cserélték le: az Internet: elektronikus szupersztráda13. Az átnevezés aktusával kívánván kisajátítani a gazdaság és az államigazgatás számára. A cyberpunkok, a Hálózat őslakosai azonnal az új amerikai álom védelmére kelnek Magna Chartájukban14 és egyéb nyilvános helyeken. A cybertér és az elektronikus szupersztráda között ugyanis hatalmas interpretációs különbség van, bár a gyakorlatban sokszor egymás szinonimájaként használjuk ezeket a kifejezéseket. A cybertér otthonossá tehető, esztétikuma van, „folyékony neonorigami mutatvány”, élhető környezet, „barátságos, ha olyanná alakítjuk”15 , míg az elektronikus szupersztráda hideg, üzleti tér, ahol az információ a profitszerzés eszközeként száguld egy adott pontból egy másik, meghatározott pont felé. A lényeg az információ továbbítás sebességén és nem tartalmán, vagy formáján van. Az elektronikus szupersztráda nem élhető tér, „hatékony, de nem barátságos”16 . Még szerencse hogy az Internet, mint médium ellenáll a totális gyarmatosításnak, hiszen felülete elméletileg a végtelenségig bővíthető akár törvényenkívüli zónákkal is, ráadásul a már kolonializált adatmezőkre is be lehet törni, vagy meg lehet csapolni az információs szupersztráda adatforgalmát. Gigantikus és dinamikusan változó mérete és felhasználóinak száma miatt ezidáig a többi médium ellenőrzésében és szabályozásában bevált eszközökkel sem sikerült még totális ellenőrzés alá vonni, terjeszkedésével minduntalan kisiklik a kontroll alól.

   „Az elektronikus világ semmi esetre sem állapodott még meg, és az invenció révén önmaga gerjeszti ezt a viharos változékonyságot. A hálózatoknak ez az áradó bősége az, ami újratermeli önmagát, ha semmi mással, hát dehegemonizáló mechanizmusa révén. Annak a kiéhezetten globalizáló rendszernek a kontextusában, amely rendszerben az információ egyszerre a legfőbb valuta és a legfőbb árucikk, szélsőségesen csábítóak és fenyegetőek a Nap szakadatlan tékozlását ismétlő hálózatok – vagyis az a hajtóerő, amelyben az információ tökéletessé lesz, haszontalanná válik és elenyészik”17 . A pazar információs tűzijáték az információs szupersztrádát körbeölelő cybertérben zajlik, és sérti a transznacionális gigacégek érdekeit, ha mással nem hát azzal, hogy a tőlük illegálisan elorzott drága információt is elherdálja, ingyenessé és mindenki számára elérhetővé teszi, vagy időszakosan megbénítja az adatforgalmat, mint ahogy az amazon.com könyvterjesztő vállalat honlapjával történt.18

   A cyberpunk regények természetesen a cybertérben játszódnak és nem az elektronikus szupersztrádán.

   A globalizációs folyamat egyik lehetséges pozitív hatású velejárója lehet sokak19 szerint a lokalizáció, mely az autonóm, regionálisan szerveződő közösségek érdekérvényesítését, a demokrácia működtetésében való intenzív részvételét hozza magával. Varga Csaba írja: „Az új lokalitás lényege az autonómiaszerzés a globális világban és potenciálisan funkcióadás az eddig szereptelen individuumoknak. A lokalizáció annak a globális folyamatnak a neve, amelynek keretében minden kontinensen a nagyon különböző lokalitások közös „szabadságharcot” folytatnak a csoportos és személyes funkciókért, döntési kompetenciákért; a regionális nagyhatalmak és önállósult nemzetállamok után így a földi civilizáció váltása azt hozza, hogy új főszereplők születnek: a globális és a lokális világ”20. Ez volna a modernség és a Felvilágosodás projektumának megvalósulása, a racionális ember megszületése és a totális demokrácia létrejövetelének lehetősége. A globalizáció programjával és a vele szorosan összefüggő „zavarmentes kommunikáció” programjával a posztmodern által megkérdőjelezett projektumok újra életre kapnak, ugyanakkor azonnal újra meg is kérdőjeleződnek (például a globalizáció-ellenes tüntetéssorozattal vagy a legális és hivatalos információ-áramlást gátló hacker támadásokkal). 21

   A cybertérben is körvonalazódnak a globális világ lokális ellenvilágai de nem a Varga Csaba által felvázolt optimista módon, a globális világ harmonikus kiegészítőiként, hanem valódi ellenállókként. A számítógépes szerepjátékokban például: „A MUD 22-ok (Multi-User Dungeons vagy Dimensions) alapmetaforája a szoba - írja a Turing-Galaxisról szóló tanulmányában Volker R. Grassmuck - A MUD-ok alkotják a cybervilágok polgárainak antropomorf életterét. A mindenütt jelenlévő médium elidegenítő helynélkülisége révén alkalmat nyújtanak arra, hogy be lehessen rendezni egy otthonos helyet, egy lakószobát a mátrixban.”23 A lokális közösségek természetesen nem regionálisan, hanem spontán szerveződnek, melynek tagjai élhetnek bár a való világ bármely részén, egy virtuális helyen (fórum, Chat-room, szerepjáték, stb.) alkotnak közösséget. S ezek, az idők során kissé szkeptikussá vált, virtuális közösségek folytatnak szabadságharcot a területfoglaló transznacionális cégekkel és a centralizációra és általános kontrollra törekvő ellenőrzési rendszerekkel szemben/mellett keresik az ellenállás és rejtőzködés alternatíváit, táplálják a Hálózat mítoszát.

   Sandy Stone A szellem teste című írásában a virtuális rendszerek eredetmítoszát a virtuális közösségek létrejöttéhez köti. „A legelső cyberspace-ek virtuális közösségek lehettek, olyan „átkelőhelyek” (passage points) a közös hitek és gyakorlatok halmazai között, amelyek egymástól fizikailag elválasztott embereket kötöttek össze.24 ”Stone a virtuális közösségek négy korszakát és ennek megfelelő négy típusát különíti el. A virtuális közösségek története nem az Internet és még csak nem is a számítástechnika kezdeteihez köthető, hanem az első olyan médium létrejöttéhez, melynél már nem volt szükség arra, hogy a kommunikációs aktus, az interakció résztvevői ugyanabban az időben ugyanazon a helyen, hallótávolságban legyenek egymáshoz képest. Ez a médium az írás. Stone egy szöveg, vagy téma körül szerveződő interaktív levelező közösségekről beszél, melyeket Steven Shapin és Simon Shapiro A leviatán és a légszivattyú című tanulmányából kölcsönzött kifejezéssel élve virtuális szemtanúságnak nevez. Stone szerint az első virtuális közösségekről valamikor az 1600-as évek közepétől beszélhetünk. Ezt a dátumot valójában sokkal korábbra is tehetnénk, hiszen akár a skolasztikus filozófusok szövegértelmezési vitái is tekinthetők virtuális szemtanúságnak.

   A virtuális közösségek második típusa már a szórakoztató elektronikai eszközök megjelenéséhez és a tömegtájékoztatási eszközök elterjedéséhez köthető. Stone szerint 1900 óta léteznek ilyen közösségek. Kömlődi Ferenc25 ezt az időhatárt korábbra tenné, szerinte a 1876 volna a korszakhatár, amikor Bell szabadalmaztatta a telefont. Azonban szerintem Bell Meucci-val folytatott szabadalmi vitája, illetve a találmányt kezdetben fogadó érdektelenség miatt az 1900-as határ éppolyan jó lehet, mint az 1876-os. A második típusú virtuális közösségek rádióműsorok (híres példa Roosevelt kandalló előtti beszélgetések sorozata, vagy a magyar Szabó család), televízió műsorok (Star Trek vagy a magyar Barátok közt) körül szerveződnek. „A rádió egyirányú kommunikációt tett lehetővé, de általa az emberek képessé váltak arra, hogy másképpen kezdjenek el vélekedni a jelenlétről. A rádió, illetve az általa érzékeltetett és támogatott közösséget kialakító gépezet révén most már emberek milliói lehettek „jelen” ugyanabban a térben - ülhették körül Rooseveltet nappali szobájában.”26

   A harmadik korszak az információtechnológia megjelenéséhez köthető, Stone szerint 1960 körül, az első hálózatba kötött számítógépeken létrehozott BBS-ek köré tömörülő számítógépes szakemberek alkották az első harmadik típusú virtuális közösségeket.

   A negyedik korszak szintén az információtechnológiához kötődik a VR27 eszközökkel elérhető virtuális valóság illetve az Interneten létrejött cybertér az új médium, (Stone a VR-t és a cyberteret evidenciaszerűen azonosítja) mely a közösség létrejöttét generálja. Stone 1984-től datálja, amely egy szimbolikus évszám, nem valamilyen technikai eszköz felfedezéséhez kötődik, hanem egy szöveg, egy nyomtatott könyv megjelenésének évszáma: Gibson Neuromancer-e a vízválasztó a harmadik és negyedik korszak között. A nyolcvanas években alulról szerveződő hálózatokat, on-line hírdetőtábla rendszereket a kilencvenes években a nagy szolgáltatók kommercializálták és tették széleskörben hozzáférhetővé.28 Az egyik első ilyen csoport 1984-ben a Neuromancer megjelenésének évében alakult, a Hewart Holland-Moritz hacker által alapított Chaos Computer Club, a CCC, mely deklarálta a: minden információnak szabadnak és bárki által hozzáférhetőnek kell lennie – alapelvet, melyet aztán a hacker etika konzekvensen igyekszik is tartani. Steven Levy Heroes of The Computer Revolution című könyvében szisztematikusan leírja a hacker-etikát és maga is a számítógépes software-k és az on-line információk szabad hozzáférhetőségét hangsúlyozza.

   Stone korszakolása nem annyira történelmi hitelessége és tudományos megbízhatósága miatt fontos, hanem azért mert Stone maga is mitikus cyberpunk-ká válva, a virtuális közösségek eredetmítoszának megalkotásával táplálja a Hálózat Nagy Mítoszát.

   A virtuális lokalitással rendelkező közösségek önállóságának megőrzéséért és az érdekérvényesítés lehetőségéért Bruce Sterling29 és Hakim Bey30 , a cyberpunk Stone mellet jelentős teoretikusai, közel hasonló megoldásokat javasolnak. Hakim Bey szerint a megoldás az általa T.A.Z 31 .-nak nevezett, Időszakos Autonóm Zónák létrehozásában rejlik. A T.A.Z., az Időszakos Autonóm Zóna, olyan helye a virtuális közösségeknek32 , ahol rövidebb időintervallumokra megvalósulhatnak az alulról-szerveződően létrejövő totális demokrácia szigetei. A virtuális közösségek tagjai ezeken a helyeken saját maguk alakítanak ki néhány szabályt, melyeket a közösség határoz meg, de a szabályok áthágása sem jár automatikusan a közösségből való kizárással. Ezeknek a helyeknek igen magas a tolerancia küszöbe. Ha a hely nyilvánosabb lesz a kelleténél, (a rendcsinálók, az ellenőrző erőszakszervezetek figyelmének fókuszába kerül), egyszerűen elnéptelenedik, és a közösség egy másik, időszakosan titkos, virtuális helyen újjászerveződik. Ez a folyamat adja a közösség dinamikáját. Ráadásul megerősíti a tagok közötti összetartozás érzését is. Az összetartozás érzését az is fenntartja, hogy a virtuális közösségek partizán (vagy szabotázs) akciói az Internetnek azt a gyarmatosítás előtti állapotát igyekeznek visszaállítani, amelyet a transznacionális cégek bejövetele előtt élveztek az első telepesek, akik, lévén ők az első emberek a Neten, őslakosokként tekintenek magukra. S igyekeznek ellenállni a globális szemfényvesztésnek, többek között azzal, hogy saját maguk alkotta programokkal, vagy illegálisan beszerzett szoftverekkel szörfölnek a Neten, manifesztumokat tesznek közzé nyilvános fórumokon, időszakosan manipulálják vagy megbénítják a multik adatforgalmát.33 A T.A.Z. irodalmi megvalósulása Gibsonnál, Hak Nam, az Elkerített Város az Idoru című regényben.

   A magyar cyberspace recepcióban Kömlődi Ferencen kívül Tillmann J.A. fókuszál még közvetlenül az Internet köré testesülő mítoszvilágra Kibernetikus katedrálisok című írásában, melyben a gótikus kőkatedrálisokat a kibernetikus ’szappanbuborék’ katedrálissal, a cyberspace-szel veti egybe kissé mesterkélt, de izgalmas koincidenciákra bukkanva: „Minden technológia vallásos - állítja Peter L. Wilson (aki olykor Hakim Bey néven adja közre munkáit). Számomra kijelentésének minden technológiára érvényes volta kérdéses ugyan, a Hálózat és a körülötte kibontakozott hiedelemvilág azonban egyértelműen vallásos jelleget mutat.” … „A technikai transzcendenciának ez az emberfeletti világa azonban ennél jóval átfogóbb érvénnyel van jelen: mint a Földet körülvevő "reálisan létező műholdhálózat dimenziója. (E hálózat Bill Gates szándéka szerint hamarosan további 800, a földfelszín "teljes lefedettségét" biztosítani hivatott műholddal bővül. Kereskedelmi-uralmi indítékból így válik valóra az SDI, a Csillagháborús tervek egyik fontos eleme.) Eme technikai transzcendencia másfelől mint a cyberspace megváltó valósága körül kibontakozott mitológia mutatkozik meg, amelyben a modernitás mítoszának szinte mindahány eddigi eleme összegződni látszik. Persze nem egy kikristályosodott, konfesszionális hitvilág ez, hanem a kötetlenség és tetszőlegesség szinkretikus szférája, amelyben a közlés korlátlan szabadságától a hozzáférhetőség egyenlőségén át a mindenkit mindenkivel összekötő általános testvériesülésig, sőt, azon túlmenően a végső korlátozó kötelék, a testtől való megszabadulás igéretéig minden megtalálható. Mindezek az elemek már korábban, a különböző technikai médiumokkal kapcsolatban is felbukkantak, ilyen széles körben és ennyire átfogó érvénnyel azonban még sosem. A virtuális valóság ezért is nevezhető kibernetikus katedrálisnak; olyan rendkívül összetett, a technológia csúcsát jelentő későújkori konstrukciónak tehát, melynek komplexitásához és kultikus jellegéhez csak a középkori katedrálisok hasonlíthatók.”34


 


[1] Az Internet szót korábban tulajdonnévként nagybetűvel volt szokás írni, mostanában azonban már a kisbetűs, köznevesített írásmód dívik. Ennek tudatában mégis a nagybetűs írásmódot választottam, azért mert a cybermitikus-paradigmában az Internet még mindig tulajdonnévként működik. Az Internet történetének változatait számos folyóirat, könyv és web-site közölte már, én a következőket használtam: ZAKON, Robert H’obbes’, Hobbes’ Internet Timeline v5.0, http://info.isoc.org/guest/zakon/Internet/History/HIT.html, SUGÁR János, Hipermédia kronológia, Korunk, 2000/4, 126-130. STERLING Bruce, Az Internet rövid története, in.: Buldózer Médiaelméleti antológia, Media Research Alapítvány, 1997.

Az Internet a következő alapelvek mentén jött létre: "Az első és legfontosabb alapelv, hogy a hálózatnak semmiféle központja nem lehet. Továbbá a kezdetektől fogva úgy kell működtetni, mintha darabokból állna. A hálózatot mindenkor megbízhatatlannak kell tételezni, és az elejétől fogva úgy tervezni, hogy felülmúlja saját megbízhatatlanságát. A hálózat minden egyes csomópontja a többivel egyenlő értékű, így önálló jogon alkothat, küldhet és fogadhat üzeneteket.Maguk az üzenetek csomagokra oszlanak, és minden egyes csomagnak külön címe van. Minden csomag egy adott forráscsomópontnál indul, és egy adott célcsomópontnál ér véget, máskülönben teljesen egyéni utakon tekergőzhet végig a hálózaton. Alapjában véve a csomagok, akárcsak a gumilabdák, csomópontról csomópontra lökődnek, többé-kevésbé célirányosan, mígnem elérkeznek rendeltetési helyükre. Így nem számít, ha a hálózat nagy része megsemmisül, hiszen a csomagok továbbra is mozgásban maradnak, vadul röpködve a még ép csomópontok között.”

[2] Az a hypertext-rendszer, mely valóban széleskörben használatos, Tim Berners-Lee nevéhez fűződik, aki egy svájci csillagászoknak készített interaktív hálózati felületet popularizált 1994-ben az Interneten. Amit azóta World Wide Web-nek nevezünk.

[3] Idekívánkozik Jákfalvi Magdolna és Kappanyos András 1990-es hypertextjének egy fragmentuma, Magyarországon 13 évvel ezelőtt még nem mutatta meg magát az Internet participatív és interaktív jellege, ezért a Jákfalvi – Kappanyos szerzőpáros a klasszikus tömegmédiumok által meghatározott paradigmáról a következőket írta: „De hogyan is fest ez a posztmodern közeg, mi is ez az informatika társadalom?” (A szöveg megjelenése óta az információs társadalom kifejezés közkeletű) „Hogy van az, hogy az információs robbanás kommunikációs zavart hoz létre? Ha egészen leegyszerűsítjük a dolgot, azt mondhatjuk: a kommunikáció az információátadás kölcsönössége. Korunk egyirányú információáradata (a tömegkommunikáció egyáltalán nem kommunikál!) egyszerűen nem ad időt, lehetőséget a válaszra, s így a válaszadás igényét is elsorvasztja. Az információ is fogyasztási cikké válik, belekerül az öngerjesztő fogyasztási hajszába. Az egyén ingerküszöbe és ingerigénye (épp az egyre növekvő ingermennyiség következtében) egyre nő, az információáradat pedig igyekszik ezt az igényt kielégíteni, sőt újabb igényt gerjeszteni. A digitalizálás az egyetlen, valódi világnyelv. És ezt a nyelvet senki sem beszéli. Ez is a jeleknek való kiszolgáltatottság. És a romantikával való párhuzamosság is tetten érhető: a romantika embere a korszakalkotó technikai felfedezések árnyékában döbbent rá saját korlátozottságára. A közlekedési eszközök lehetővé tették, hogy az ember mindenhova eljusson, és az ember rádöbbent, hogy nem juthat el mindenhová. A romantikus elvágyódás érzése csak akkor születhetett meg, mikor lehetővé vált az utazás. Ugyanez a folyamat ismétlődik most meg az informatikai eszközök árnyékában. Az ember előtt ismét megcsillan a világ megismerhetőségének elvi lehetősége, és ennek fényében gyakorlati lehetetlensége. A „hatalmas ugrás az emberiség számára”, úgy látszik, mindig nyomasztó az egyednek.” (JÁKFALVI Magdolna, KAPPANYOS András, A nagy detektív és a posztmodern, Literatúra, 1990/4, 358-379.) Ugyanezért beszél Virilió a dromokratikus, a sebességen alapuló rend szubjektum számára elviselhetetlen iramáról és ugyanezért beszél Baudrillard a tömegek hallgatásáról a média mélyén. Az mindenesetre valószínű, hogy a tempó nem csökken, de talán az Internet és a digitális televíziózás, rádiózás elterjedése a tömegek hallgatásának véget vethet.

[4] BAUDRILLARD, Jean, A szimulákrum elsőbbsége, ford.: Gángó Gábor, in.: Testes Könyv I., szerk.: Kiss Attila, Kovács Sándor S.K., Odorics Ferenc, Ictus és JATE Irodalomelmélet Csoport, 1996

[5] Ahogy a cyberpunk kultúra elindítója is.

[6] A kifejezést Gibson használta először, magyarra cybertérnek cyberspace-nek és kibertérnek egyaránt fordítják.

[7] Neuromanc., 74.

[8] „Valahol egy messzi-messzi Galaxisban”

[9] Neuromanc., 73.

[10] DYSON, Esther, GILDER, George, KEYWORTH, George, TOFFLER, Alvin etc, A „kibertér ” és az „amerikai álom”: Magna Charta a Tudás Korához, 1.2 verzió, 1994. augusztus 22., Replika, 1997/26, 150.

[11] Ezutóbbi gondolatsort idézi Gibson, a forrás megjelölése nélkül a Cover Story-nak adott interjújában, a hatodik oldalon. /GOLDBERG, Michael, Junk Collage, Nodal Points & Cognitive Dissonance: William Gibson Takes The Pulse Of The Late 20th Century, in: Cover Story, www.addict.com/issues/2.10/html/hifi/Cover_Story/Gibson, 3William1/page_06.html

[12] MONORY M. András, TILLMANN J.A., Ezredvégi beszélgetés Paul Virilioval.

[13] Meggyőzően érvel Robert Adriann: „A szupersztráda metafora két alapfeltételezést foglal magába: egyrészt azt, hogy igazából semmi sem változott – annak ellenére, hogy ezek az új digitális és kommunikációs technológiák társadalmunk és kultúránk oly sok aspektusát forradalmasították; másrészt azt, hogy a gépesítés fejlesztésének programja teljes mértékben a humán „felhasználó” javát és kényelmét szolgálja.” ADRIAN, Robert, Infobahn blues, Replika, 1995/19-20, 215.

[14]„Ilyen szempontból a kibertérre használt metaforák közül a legkevésbé találó az, ami – sajnos – a legnépszerűbb lett mostanában: az „információs szupersztráda”. El sem lehet képzelni ennél kevésbé szemléletes hasonlatot a kibertérre, vagy félrevezetőbbet, ami a hatásait illeti. Vegyük szemügyre a következő ellentétpárokat: Információs sztráda – Kibertér, korlátozott építőanyag – korlátlan tudás, központosított – decentralizált, háló mentén zajló mozgás – térben való mozgás, állami tulajdon – rengeteg tulajdonos, bürokrácia – önállóság, hatékony, de nem barátságos – barátságos, ha olyanná alakítjuk, ellenáll az elemeknek – folyik, lebeg és finoman szabályozható, szakszervezetek és vállalkozók – egyesületek és önkéntesek, felszabadulás az első hullám alól – felszabadulás a második hullám alól, a második hullám csúcspontja – a harmadik hullám meglovaglása.” DYSON, Esther, GILDER, George, KEYWORTH, George, TOFFLER, Alvin etc, A „kibertér ” és az „amerikai álom”: Magna Charta a Tudás Korához, 1.2 verzió, 1994. augusztus 22., Replika, 1997/26, 150.

[15] Im.:151.

[16] Im.:151.

[17] FULLER, Matthew, Okádék, Buldózer Médiaelméleti antológia, Media Research Alapítvány, 1997, 93.

[18] Magyarországon pl. az Elender Internet-szolgáltató honlapját bénították meg..

[19] Ian Budge, David Held, Varga Csaba.

[20] VARGA Csaba, A lokalitás esélyei, www.inco.hu/inco3/kozpont/cikk1.htm.

[21] Habermas szerint, a modernizmus projektumokban gondolkodik. Átveszi a Felvilágosodás eszméit, és mindennapjait, hétköznapi és művészeti tevékenységeit ezek mentén igyekszik tartani. Olyan, Lyotard által legitimáló erejű metaelbeszéléseknek nevezett történetek irányítják, mint „az ész és szabadság progresszív emancipációja”, „a szellem dialektikája”, „a racionális, illetve a tevékeny szubjektum emancipációja”, „az emberiség gazdagodása a technotudomány révén” vagy „a jólét megteremtése”. Ezeknek az eszméknek a legitimáló erejét nem a múlt, hanem az a jövőbeli pillanat adja, amelyben majd, egyszer megvalósulnak. Ez az a pont egyébként, ahol Habermas a posztmodern, vagy még inkább a posztmodern teoretikusainak felelősségvállalását hiányolja. In: HABERMAS, Jürgen, Egy befejezetlen projektum – a modern kor, A posztmodern állapot, Századvég, Bp., 1993, 151-178.

[22] Erről bővebben lásd: CZEIZER Zoltán, Szerepjáték a cybertérben, Internetmítosz, szerk.: Czeizer Zoltán, Csanádi Márton, KJF., Székesfehérvár, 1999.

[23] Idézi Tillmann, a TILLMANN J.A., Kibernetikus katedrálisok, Távkertek - A Nyugalom tengerén túl - Kijárat Kiadó, TEVE könyvek, Bp.1997.

[24] STONE, Allucquere, Rosanne (Sandy), A szellem teste, ford. Boros Anna, in: Replika, 1995/ 17-18, 300.

[25] A témáról bővebben lásd.: KÖMLŐDI Ferenc, Fénykatedrális, Kávé, Bp., 1999, 26.

[26] STONE, Allucquere, Rosanne (Sandy), A szellem teste, ford. Boros Anna, in: Replika, 1995/ 17-18, 302.

[27] Perifériák, melyekkel a számítógép generálta tér plasztikusabban érzékelhető, sisak, szemüveg és egyéb érzékszervekkel összekötött hard eszközök. Ilyen a Cybertér trilógiában leírt agyi-elektróda is Gibsonnál.

[28] A témáról bővebben lásd DALY, Steven, WICE, Nathaniel, Alternatív kultúra, Amit a 90’-es évekről tudni érdemes, ford. Kovács Kristóf, Biograf, Bp., 1996, 86-87 oldal.

[29] STERLING, Bruce, Islands in the Net, Morrow, New York, 1988.

[30] BEY, Hakim, T.A.Z. The Temporary Autonomous Zone, Autonomedia, New York,1991.

[31] Temporary Autonomous Zone

[32] STONE, Allucquere Rosanne, A szellem teste, Replika, 1995/17-18.

[33] Ahogy például a világ leghíresebb bebörtönzött hackerének, Kevin Mitnicknek a kiszabadításáért létrejött „Szabadítsuk ki Kevint” mozgalom hackerei egy jól szervezett akcióval a Yahoo szerverét törték fel és átírták a weboldalt a mozgalom követeléseivel. Erről illetve a hackerekről bővebben lásd: MacKINNON, Richard C., Punishing the Persona: Correctional Strategies for the Virtual Offender, in.: Virtual Culture Identity and Communication in Cybersociety, ed: Jones, Steven G., Sage publications, London, Thousand Oaks, New Delhi, 1997, 206-235., FLAMMICH Mariann, Hackerek. Vázlat a magyar hacker szubkultúráról, Médiakutató, 2002/8, 7-26. és KÖMLŐDI Ferenc, A digitális underground, in.: A média jövője, Internet és hagyományos média az ezredfordulón, szerk.: Csermely Ákos, Ráduly Margit, Sükösd Miklós, Média Hungária Könyvek, 1999, 113-118.

[34] TILLMANN J.A., Kibernetikus katedrálisok, Távkertek - A Nyugalom tengerén túl - Kijárat Kiadó, TEVE, Bp.1997

 
¤ lap tetejére