Molnár Bea
Engelbart és Nelson

(a szöveg vendégszövegei a szigorúan intertextuális szelekció után felsorolt tanulmányokból származnak)

Realista álmodozók
A második világháborút követő években – elsősorban a tudománnyal foglalkozók körében – erősödött az a meggyőződés, hogy az emberiség eddig felhalmozódott és gyorsuló ütemben növekvő tudáskészletének áttekintéséhez és hasznosításához az eddigieknél jóval hatékonyabb információkezelő technikákra lesz szükség. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy az egyre komplexebbé és bonyolultabbá váló, ugyanakkor egységesülő világ folyamatainak ellenőrzése és szabályozása, valamint az, hogy a szükséges döntések kellő időben történjenek, új kommunikációs rendszerek kialakítását követeli meg. Ez utóbbit különösen sürgetővé tette a hidegháborús katonai szembenállás az akkori két nagyhatalom között.

A bekövetkezett fejlődés nem kis részben azoknak a világosan és meggyőzően megfogalmazott, merész és nagy ívű elképzeléseknek köszönhető, amelyeket az emberiség intellektuális lehetőségeit kiterjesztő technológiai rendszerekre vonatkozóan fogalmaztak meg amerikai mérnök-tudósok. Vannevar Bush, J. R. C. Licklider, Douglas Engelbart – sok más tudóstársukkal együtt – nem perifériára szorult, eszköztelen álmodozók voltak, ellenkezőleg: álmaik gyakorlati megvalósítását kedvező feltételek tették lehetővé. Az Egyesült Államok védelmi minisztériumának irányítása alá tartozó Advanced Research Project Agency (ARPA) támogatását élvező kutatócsoportok a piacra fejlesztés kényszerétől mentesen hozták létre azt a technológiát, amely alapvetően megváltoztatja mindennapi életünk csaknem minden területét

Az emberi gondolkodás alapvetően asszociatív jellegű. Ezzel szemben minden írásos mű lineáris felépítésű, minden keresési rendszer mereven osztályozott, minden nyilvántartás katalogizált.

Ez az ellentmondás késztette arra 1945-ben Vannevar Busht, Roosevelt elnök tanácsát, hogy elkészítse a “As We May Think” címu tanulmányát, amely egy új képzeletbeli gépet, és ezzel egy új világot vázolt fel. A Memex elnevezéső berendezés rengeteg adat tárolására és kezelésére képes egy olyan rendszer alapján, amelyet a mai hypertext ősi formájának is tekinthetünk. Ez a kijelentés annyiban igaz, hogy hypertext egy egyszerűsített megvalósítása az eredeti elképzelésnek.

Az említett tanulmányt a legenda szerint személyesen Bush olvasta fel Theodore Holm Nelson nagyapjának, amit az akkor nyolcéves szintén meghallgatott, és benne erről mély nyomok maradtak. Oly annyira, hogy a már hatvan év felett járó Ted Nelson a mai napig életét ezen elképzelés valóra váltásának szentelte.

Nelson álma egy rendszer, amely hatalmas és mégis egyszerű, mindenki számára nyitott, de a személyi szerzői jogokat mélységesen megőrzi, ahol mindenki helyet kap, minden gondolat megjelenhet. Nelson filozófiát és szociológiát tanult a hatvanas évek elején. Ekkor még nem léteztek sem szövegszerkesztők. Zsenialitását mutatja, hogy egy olyan számítógépes kiadványkészítő gondolatán dolgozott, amelyben szabadon lehet beszúrni, átírni, törölni, szavakat, bekezdéseket mozgatni, szabadon ugrálni egyik helyről a másikra, egyes részeket összekapcsolni. Röviden úgy fogalmazhatnánk, hogy ne kelljen szekvenciálisan írni. A Xanadu nevet kapott rendszert leíró megvalósítást Ted Nelson hypertextnek nevezte el. A mai fogalom ennek kibelezett, csonttá soványított változatát takarja. Az eredeti elképzelés nem csak dokumentumok között kapcsolók (linkek) segítségével való ugrálást tesz lehetővé. A Xanaduban leírt rendszer megőrzi a dokumentum keletkezésének teljes történetét, fejlődése is nyomon követhető (backtracking). A más dokumentumokra, dokumentumrészekre mutató kapcsolók fő hibája, hogy idővel azok elévülhetnek, döglött linkek jönnek létre.


Memex, a költői gép
Bush elképzelése, melyet három évtizeden át csiszolgatott, közvetlen hatást gyakorolt Nelsonra, Douglas Englebartra, Andries van Damra és a kompjúteres hypertext többi úttörőjére, így a Brown University Információ- és Tudománykutató Intézetének (IRIS) kutatócsoportjára, az Intermedia megalkotóira. Az Út az új gondolkodás felé és a Memex Revisited című írásában Bush használta először a linkekkel összekapcsolt szövegblokkok fogalmát, s szintén ő vezette be a link, linkelés, nyomvonal valamint a háló kifejezéseket a textualitás új elképzelésének leírására. Bush memex-leírása számos más eredeti, sőt radikális elképzelést tartalmaz a textualitásról. Mindenekelőtt az írás és az olvasás gyakorlata gyökeres átalakításának szükségességét hangsúlyozza, hogy az írás és az olvasás közelebb kerüljön egymáshoz, mint a hagyományos könyv esetében. Másodszor, annak ellenére, hogy a digitális számítástechnika megjelenése előtt alkotta meg a memex elképzelését, Bush meglátta, hogy az általa javasolt változásoknak. elengedhetetlen feltétele valamiféle virtuális textualitás.. Ezekből az új elemekből pedig egy rugalmas, fogyasztható szöveg elképzelése alakul ki, mely elég nyitott - sőt talán önmagát veszélyeztetve nyitott - ahhoz, hogy minden olvasó igényét kielégítse. Ezen felül kialakul az összetett textualitás gondolata, hiszen a memexben a szövegek jelentik a hagyományos "művet" alkotó egyedi olvasási egységeket, teljes műveket, nyomvonalakkal létrehozott dokumentumcsoportokat, és esetleg magukat a nyomvonalakat is, dokumentumok nélkül.

A hypertext kifejezés a számítógép monitorán megjelenő, különlegesen szervezett szöveget jelenti. Ami a képernyőn megjelenik, az csupán egy elsődleges szöveg (primary text), amely olvasható lineárisan is, azonban a "központi narratíva" mögött különböző szövegek és szövegelemek komplex hálózata rejlik. A hypertext dokumentum ugyanis inhomogén, egyes szövegrészek más színnel kiemelve jelennek meg (anchor text). Ha ezeket az érzékeny pontokat (link) aktiváljuk – általában egérgombkattintással –, akkor a mögöttes utasításnak megfelelően újabb szöveg jelenik meg a képernyőn, amelyről az előzőekben vázolt módon haladhatunk tovább


Ted Nelson és a Xanadu                                                                                                                        Valószínuleg csak egy asztrológus vagy egy napfolt-szakértô tudná elfogadhatóan megmagyarázni, hogyan pattant ki a Xanadu gondolata Ted Nelson fejéből mindössze két hét leforgása alatt, 1960 őszén. Ekkor született meg ugyanis ennek az elkövetkező új paradigmának az alapja, és vette kezdetét az Egységes Adatstruktúra Kora (Age of the Unified Data Structure).
Az Egységes Adatstruktúra egy teljesen új, elsőrendű paradigma, Nelson saját találmánya, annak ellenére, hogy az addigi vívmányai nagyjából látnoki intelmekből álltak, új jelentést adott a vaporware fogalomnak, amikor megírta a történelem talán legszívesebben plagizált könyvét, a Computer Lib -et. Nelson többek között még arról is hírhedt, hogy teljesen megzavarta a tapasztalatlan kompjuteres fiatalság világos gondolkodását. Felötlik egy hasonló vád esete, amikor Szókratész vesztét egy demokratikus fordulattal saját társai okozták. De vajon valóban a társai voltak-e?

Ha ezt netalán a Xanadun olvasnád, komoly esélye lenne annak, hogy a mondatnak soha nem érsz a végére. Helyette inkább egy Szókratészre vonatkozó szócikkre ugrasz át, majd az athéni demokrácia forrásanyagaira és a későbbi kommentárokra. Sőt: a mostani ismereteink szerint emberi civilizációnak nevezett, valaha leírt, elsuttogott, elsürgönyözött vagy filmre vett összes nyom/feljegyzés (rekord), gombnyomással azonnal elérhetővé válik egy saját számítógépről, vagy valamelyik szolgáltatóhely nyilvános Xanadu termináljáról.

Pontosan ezt ígéri Nelson paradigmája: a babiloni táblákat, az alexandriai tekercseket, a Nemzeti Futball Liga szavazatait, Einstein, Curie vagy Springsteen szalvéta-firkáit, mind egyetlen logikus, könnyen elérhető helyen, egy adott sávszélességű telefonvonal végén.

Ez a Xanadu dióhéjban, mely úgy tűnik, harminc év lelkes fantáziálása után végre megvalósul. Amivel szembesít, az egy egészen újfajta irodalom, egy transzkluzív fragmentumokból felépülő írási és publikálási rendszer.


Dougles Engelbart élete és találmányai

Douglas Engelbart 1925. január 30-án született Portlandban, Oregon államban. Az egér, az ablak-interfész paradigma és a hypertext-technikák kifejlesztésével lehetővé tette a kompjúterek kiterjedtebb és hatékonyabb felhasználását. Napjainkban a Bootstrap Intézetben kompjúterek és számítógépes szervezetek fejlesztésén dolgozik.

Tanulmányai befejezése után Douglas Engelbart az "emberiségnek a komplexitással és a sürgôsséggel való megbirkózása" ügyének kötelezte el magát. Pályafutása során Engelbartnak mindvégig akadályokkal kellett szembenéznie. Támogatói nem ismerték fel kutatásainak hosszú távú hasznát és jelentőségét. Engelbart, mindezek ellenére, folytatta úttörő kutatásait az emberi intelligencia kiterjesztésének terén, bár már rég nyugdíjba vonulhatott volna.

Kilencéves korában elvesztette apját, s a gazdasági válság korának szülötteként nem voltak határozott elképzelései a jövőt illetôen. Hallott viszont egy új és érdekes technikáról, amelyet RADAR-nak hívtak, és bár a hadseregben voltak a radarral kapcsolatos gyakorlati programok, inkább úgy döntött, hogy továbbtanul. Úgy gondolta, a villamosmérnöki tanulmányok válnak majd leginkább javára. Alighogy elvégezte a másodévet, behívták a haditengerészethez, ahol szerencséjére villamosmérnökként felvették egy kiképzésre, amelyen a rég áhított radartechnikával foglalkozhatott.

A második világháború végén Engelbart otthagyta a tengerészetet, diplomázott a megkezdett szakon, és állást kapott a NACA-nál, a NASA elődjénél. Itt szélellenállás-mérő gépezetekkel foglalkozott. Ebben az időben házasodott meg, és kötelezte el magát a komplexitás kezelése mellett. Úgy érezte, a probléma megoldásában nagy segítségére lehetnek a számítógépek. Ledoktorált a UCLA, Berkeley-n, és tanítani kezdett, ám hamarosan otthagyta egy, a Stanford Research Institute-nál (SRI) végzendő kutatómunka kedvéért .

Miközben megalapozta kutatói szaktekintélyét, különböző mágneses komponenseket szabadalmaztatott az SRI-ben. Igazi célja a kutatással az volt, hogy kidolgozhassa saját ötletét a komplexitás kezeléséről, amelyet augmentációnak (bővítés, kiterjesztés) nevezett el. Egy idő után némi támogatást is kapott a projektjéhez. Az eredmény egy dolgozat volt, Az emberi intelligencia kiterjesztése - konceptuális vázlat címmel. Ez a dolgozat központi magját képezte további kutatásainak, amelyet a SRI nem támogatott szívesen. Engelbart szerint támogatói, amikor átnézték a javaslatait, általában azt mondták: "Azt hittük, hogy maga olyan világosan ír. Erre fel itt van egy húszoldalas iromány, amiben megpróbál valamit elmagyarázni. Alig lehet kibogozni, hogy mit is akar. Itt van például ez a Bill, ő egyetlen oldalon képes összefoglalni a kérdéseket és a véleményét." Engelbart erre általában azt válaszolta, hogy egyszerűen nincsenek szavak arra, amit közölni akar. Ez a fajta hozzáállás kísérte végig a kutatásait. Mivel mindvégig jóval előtte járt még a kutatóintézeteknek is, nemigen talált megértésre és bizalomra.
Az Engelbart által felvázolt "bővítés" egy groupware kezdeti terve volt, amely lehetővé tette, hogy ablakos rendszerben csoportok egyszerre együtt dolgozhassanak. Ugyanebben az időben fejlesztették ki másik találmányát, az egeret is, ami nem más, mint egy "X-Y helyzetindikátor kijelző rendszerek számára" - ahogy akkoriban nevezték. Ennek ellenére a tervet túl bonyolultnak találták, és megvonták tőle a támogatást. De még mielőtt teljesen elsüllyesztették volna, Engelbart meggyőzte a SRI-t, hogy adja el a projektet, mert már elég fejlett ahhoz, hogy a piacra kerülhessen.

A Tymeshare, Inc. vette meg a rendszert. És mivel szükségük volt olyanokra, akik a rendszert kezelik, mindazokat meghívták a Tymeshare-hez, akik korábban a SRI-nél ezen dolgoztak. Engelbart elfogadta az ajánlatot, de mert a SRI-tôl elkísérte a hír, hogy excentrikus, és jobb távoltartani az ügyfelektől, eleve előnytelen helyzetben kezdett neki az augmentációs projektnek. Ez korlátozta a kutatásban, mert projektjének fontos része volt az ügyfelekkel való szoros együttműködés. Engelbart úgy érezte, hogy a technika maximális kihasználásához változtatni kell az addigi felhasználási módon, illetve magának az intézménynek a működésén. Ez az elképzelés Engelbart 'impedancia egyeztetés'-analógiájából származott. A villamosságtanban az impedancia-egyeztetés szerepe a teljesítmény növelése. Hasonlóképpen egy kompjúter-rendszerben a rendszer használati módjának és a felhasználóval való érintkezésének (interfész), valamint a feladat megoldási módjának van egy-egy impedanciája. A tudás átvitelének maximalizálásához a rendszer használati módját és magát a rendszert össze kell hangolni.

Hat évvel később McDonnell Douglas megvásárolta a Tymeshare-t, és Engelbart folytatta kutatásait. Az új vezetés alatt Engelbartnak több alkalma volt az ügyfelekkel kapcsolatba kerülni. Ilyen körülmények között megvalósíthatta elképzeléseit néhány más szervezettel való közös program keretén belül.

1989-ben, miután visszavonult a McDonnell Douglas-tól, a Stanfordon folytatta kutatásait a bővített tudás szervezésének terén, ahol jelenleg a Bootstrap Institute igazgatója. A Bootstrap Institute széles körű tevékenységének (megbeszélések, tanácsadás, szemináriumok, szövetségek, kutatás és fejlesztés) célja a számítógéprendszerek hatékonyságának a növelése. Az ember és kompjúter interakció kutatásának területén betöltött szerepe és nagy hatása ellenére Engelbartot fokozatosan kiszorították korábbi hatásköréből. Ez még akkor kezdődött, amikor a SRI-nél dolgozott. Akkoriban folytak a Xerox PARC projekt munkálatai, és Engelbart csapatából is sokakat meghívtak, hogy csatlakozzanak a munkához, de magát Engelbartot nem. Azon ritka alkalmakkor, amikor mégis meglátogatta a PARC-ot, az általa kezdeményezett ötleteket mutatták be neki, minden alkalommal azt sugallva, hogy a PARC-féle kivitelezés a helyes, és nem az övé. Engelbart megjegyezte, hogy teljesen kívülállónak érzi magát, mert nem tartozik semmilyen szervezethez és a kutatás támogatott szférájához sem. Ennek ellenére elképzelései fölülmúlják a kompjúteriparban dolgozók többségének képzeletét és támogatottságát is.

Engelbart nem csak technológiát adott a kompjúteriparnak, hanem fejlesztési távlatot is. Neki tulajdonítható az egér, a kétdimenziós szerkesztés, az ablak fogalma, a fájl-közi szerkesztés, az egységes utasítási nyelv, a remote procedure call protokoll, a szöveges és ábrás vegyes fájlok, a gondolat-feldolgozás és a hypertext kifejlesztése. Az egér egy sokkal intuitívabb megközelítést tett lehetővé a számítógéppel való interakcióban, és lehetővé tette az ablak használatát. Ezek együttesen vezettek azokhoz az interfészekhez, amelyek a kompjútereket hozzáférhetővé és érthetőbbé tették a nagyközönség számára is. Enélkül a fejlődés nélkül valószínűleg a személyi számítógép kevésbé lenne elterjedt, és biztos, hogy kevésbé lenne hatékony. A szöveggel és szerkesztéssel kapcsolatos újításai jelentős mértékben hozzájárultak a kompjúterek irodai környezetben való elterjedéséhez, és az adatfeldolgozásnál többre való felhasználásukhoz. A beépíthető ábrákkal való hatékonyabb szerkesztés egy dokumentumon belül még több információ hordozását is jelenti, ezáltal tovább növelve a produktivitást és a kommunikáció hatékonyságát.
Engelbart munkássága hozzájárult ahhoz is, hogy a kompjúterek az emberi gondolkodáshoz hasonló módon működjenek. Az egyszerű text-dokumentumok lineárisak. De az emberi gondolkodás nem lineáris - egymással összekapcsolt gondolatfolyamokkal dolgozik. A hypertext ezt a fajta adatfeldolgozást modellezi, és lehetővé teszi mind a dokumentum elkészítőjének, mind olvasóinak, hogy természetesebb módon dolgozzanak/olvassanak.

Ezen lehetőségek hiányában a számítógépipar sokkal lassabban fejlődött volna. Vegyük például az átlagos számítógép-felhasználó felszerelését. Ha eltávolítanánk az egeret és az ablakokat, a Microsoft Word-je használhatatlan lenne, az Apple Macintosh sem a könnyű használhatóságáról lenne híres, és bármilyen grafikai megoldás elképzelhetetlenül bonyolultabb lenne. Ha nem könnyítették volna meg a kompjúter használatát, akkor az valószínűleg csak a tudósok és a kutatók szférájában marad volna. Ha tovább játszunk a visszaépítés gondolatával, és elképzeljük a hypertext hiányát, nem lennének World Wide Web tallózók sem, amelyek nélkül az Internet egy kriptikus rémálom lenne az átlagos felhasználó számára. És mivel az Internet az információ terjedésének egyik legburjánzóbb módja, a veszteség szinte felmérhetetlen volna. Engelbart már ennyivel is forradalmasította a számítógépezést.

Fejlesztésének visszamenôleges értéke ellenére sem ismerték el kellôképpen Engelbart munkásságát. Egy alkalommal kijelentette: "A visszatérô probléma az, hogy ahogyan én képzelem el a kompjúterek fejlesztését, az mindig eltért az uralkodó paradigmától. Tehát mindig volt egy bizonyos feszültség köztem és a közfelfogás között." Ez ma igazabbnak tunik, mint valaha. A bôvítés gondolata volt mindvégig a cél. A 60-as, 70-es években Engelbart által kifejlesztett technikák e cél elérésének a kezdeteit jelentették. Engelbart felismerte a paradigmaváltás szükségességét. Megállapítja, hogy létezik egy állandó késztetés a technológia fejlesztésére, pedig szerinte nem a technológiával van a gond, hanem felhasználási módjával.

Dr. Engelbart nagyon bonyolult feladatba fogott. Amint megjegyzi: "Meg kell találnunk a világ megváltoztatásának gyakorlati módját, hogy a paradigmák evolúcióját felgyorsítsuk." A változásnak ezen a szintjén Engelbart nem a számítógép-rendszerek egyszerű használóit, hanem a nagy szervezetek vezetőit próbálja rávenni a változtatásra. Ennek a veszélye abban áll, hogy tárgyalófelei kénytelenek lennének teljesen átdolgozni azokat az alapos ismereteiket, amelyek ebbe a magas pozícióba juttatták őket (ez olyan változást jelent, amely pozíciójuknak az alapját veszélyezteti). Sajnos ez a vezetők kompetitív előnyének a csökkenésével járna, mert előbb meg kellene tanulniuk és irányítaniuk kellene a 'változtatás' kivitelezését.

Ezért született meg a bootstrap gondolata, egy olyan önfejlesztő rendszeré, amelyben egyetlen változás további változásokat generál a rendszeren belül, adaptív módon, a változást változtatva és elősegítve.

A gond az, hogy nem figyelnek eléggé oda ezekre a gondolatokra, ahogy annak idején sem figyeltek, amikor a mára már forradalmasított kompjúterezés gondolata megszületett. Alapvető érték rejlik mindabban, amit Engelbart mond. Itt a lehetőség, hogy egy szervezet befektessen önmagába, és hagyja, hogy a technika irányítsa. Sajnos úgy fest, akárcsak a múltban, hogy erre sem lesz példa mindaddig, amíg a megtérülés mértéke elmarad a lehetségestől.

Bibliográfia:

http://www.mek.iif.hu/porta/szint/muszaki/szamtech/wan/hatasok/on-line/html/on-line.htm

http://www.intermedia.c3.hu/~szmz/comparch/hist_szeged/comphist/inlap.jate.u-szeged.hu/tortenet/HALOZAT/memex.htm

http://www.artpool.hu/hypermedia/clifton.html

http://www.clib.dote.hu/hun/docs/1_bevezetes.rtf

 
¤ lap tetejére