Olvasó Levente
Versek

 

A tükörkép

Valami furcsa zene szólt,
egyszer gyorsan, másszor lassan, s
voltak benne szünetek: pár
pillanatnyi és órányi hosszúságú
közben nyikorogtak a tollak és ceruzák
a papírlapon, mindenki
írt, szerintem életrajzot, de nem
engedték elolvasni, csak pár
kezdősorát láttam. S mindegyik ta-
nonc ütemezve kapkodta a levegőt,
valamelyik tompán, lassú ütemmel, de
valakiről azt hittem most fullad bele
a ceruzák halk kopása
között szüntelenül ismétlődő szünetek
akármelyikébe. Az ablak be volt
függönyözve amikor odanéztem, de
lassan, ahogy kelt fel a hold, hogy
adjon világítást a nagy munkához, a
függönyökön, mint valami esőcseppen!!
Szétszóródott a fény és a bekékülő lapok-
ra rohantak az írókat megrémítő hir-
telenséggel az apró fényáradatot sugárzó
pontok sokaságai. Láttam amint
sok író beleírja ezt a jelenetet,
mint életét meghatározó ese-
ményt. A zene kezdett erősödni,
mintha sürgetni szeretne mindenkit,
sokan idegességükben szavakat tévesz-
tettek és firkálással óriási, rémisztő
alakú pacákat csináltak. Egy firkáló
mögé álltam, néztem mit ír, bár takarta
egy darabját a lapnak, biztos a kényes
részeket. Aztán még mindig nem értem
miért, de lehetetlen dolgot írt,
talán túl komolyan vette az életrajz
témát,
körülnézett, megfogta a tollát, szép fe-
ketén fogott, leírta túlgörbített, de
szép, formás betűivel, hogy
most már nincs miről írnom
véget ért életrajzom, és életem is
Felállt a pad tetejére és egy
ezüstös markolatú pisztollyal,
de már innen biztosan kitalálják
mi jön, túl kézenfekvő, olyan szomorú látvány volt, még
most se hiszem, őszintén
mondom, hogy megrázott
Mintha csak nekem akart
volna fájdalmat okozni, de
kinek nem fáj, ha egy
szép gránit-keretű tükröt
szétlőnek?

 

Ujjlenyomat


Merre forduljak, hogy lássam az igazságos arcodat?
Merre forduljak, hogy ne lássam harcoló tenyered?

Mert látom,
folyton előttem van,
most is,
Látom hogy vérzik
de a sebből nem is te véred hull
Tenyered igazat mond, de már az is korcsosul.

Szíveddel együtt eltorzult minden változás
Szíved dobban,…
de nincs vér,
hiába lüktet
tested üres, kong
nincs érzés,
nem tudod milyen, ha tested borzong!

Ujjaid lehullottak, a porban hevernek.
tenyered ujj nélkül
nem is tenyér
Már… , az az érzés sem a régi
a fájdalom is más,…
olyan … megszokott
talán nyugtató

Nem is tudom…, talán érzem, hogy mi
jön, hogy mit hoz a jövő vérrel és
sárral megtelt viharfelhője
Lehet, hogy csak futó záport, … ;
hogy mit azt majd egyszer megsúgja a jövő…
…majd egyszer…
… megsúgja a jövő

 

?Keresek?


Jártam az épületet, minden
terembe benéztem, egymás után
átnéztem hol lehet az akit
keresek. Már a harmadik eme-
leten jártam és készültem be-
nézni a következő helyiségbe, megálltam
az ajtó előtt, hallgattam, hogy mennyire
néma a csend.
Lassan lenyomtam a kezemmel
a kilincset, tisztán kivehető volt az elnyűtt
rugó nyikorgása, végül belöktem az ajtót, a
teremben nem volt villany kapcsolva, de az
utcai lámpák fénye annyira beszűrődött,
hogy tisztán láttam minden széket, padot, és
embert a félhomályos teremben; ültek
a padok tetején csendben és csukott
szemmel; vártam pár pillanatig hátha történik
valami, de csak ültek ott, aztán
elindultam kifelé, már a folyosó végén
voltam amikor a hátam mögött
egy hang megszólított, halnak szólt, de
még így is visszhangzottak mondatai a
falak között, ahogy kérte vissza-
mentem vele a terembe, égett a villany és
egyetlen egy ember sem ült a padokon, mindannyian
álltak az asztal körül, aztán
azt mondta, hogy üljek le a terem végébe, én
néztem őket egész végig, de közben az eszem
azon járt, hogy vajon hol lehet az
akit keresek, arcomat a
tenyerembe temettem, már azon voltam, hogy elindulok
haza, de az a bizonyos hang aki megszólított a folyo-
són megint hozzám szólt, én felnéztem, ő csak az asz-
tal felé mutatott, én kérdően néztem arra, de
az asztal hirtelen lángra lobbant
én erre felugrottam a székből, eszembe
jutott hol van az akit keresek,…

Igen akit… akit, de kit keresek?

 

Téli Séta


A hideg, felhőtlen égboltú téli éjszakákon az
Űr végtelenségének hidegét érzem az arcomon,
Miközben a kopár fák ágain nyugvó hó
Pelyhedző fehérségét kémlelem csöndes,
Nyugtató sétáim során.

A parányi pontként világító csillagok tisztábban,
És őszintébben tükröződnek az ég beláthatatlan
Távolságú boltozatán, mint akármelyik ember
Szemében tükröződő érzése.

Az úton riadtan rohanó kóbor kutya szemében
Láttam félelmet, gyanakvást, vágyakozást és
Álmokat; de tudtam, hogy egyszer elporladó
Testét egyetlen szabad akarat és érzés irányította:
A szabadság érzése. Szabad volt, de magányos,
Éhezett, vágyott a szeretet hiánypótló varázsa után,
Lehet, hogy utcára dobása után egy órával elüti
Egy autó, De ő magának tudhatta az érzést
Amiért sokunknak irigyelnie kellene őt,
A szabadság érzését,
Mert az csillant fel szemében.

Közben a hold tisztaságot sugárzó fehérséggel világított,
Az éjszaka sötétjét változatosan megszínezte;
Az este mindig homokként zúdul a nappalok bajára,
De végleg eltakarni, és elfeledtetni örökre sohasem tudja,
Csak egy éjszakára,
Talán csak egyre.

 

Kismadár


A világ csak velünk szórakozik,
velünk akik ugyanazt a fájdalmat
érezzük kívülről és belülről is.

Semmi sem az aminek látszik,
Megnézed, azután a hátad mögött kinevet
Az összes tárgy, ember, érzés, képzelet, hang átlátszó s hamis

Egy ideig még eltűröm a fájdalmat,
vagy nem törődök vele, de több
nap után a mellkasom már az agyam közepében lüktet.

A hazugoknak sokkal hosszabb a nyelvük
azért, Hogy tekervényesebb, hosszabb, bűzösebb mondatot mondhassanak
Olyat ami szemen köp, mellbe vág, arcon csap, hazudik és büntet.

A világ többi része a pénzéből ostobaságot vett,
És ők a boldogságos idióta állapotukban
Maguk elé nézve röhögnek és vádaskodnak
Bármit mondhatsz, egy papagáj is értelmesebben
tud válaszolni aki pár évből álló életében
Eddig csak azt szajkózta:
Pityuka éhes.

A papagáj azon gondolkozhat el, hogy
egyen-e még, vagy hogy szállhatna el
a ketrecből, de ők még azon se tudnak
elgondolkozni, hogy a tükörből miért
Patkány néz vissza rájuk, még azon se,
hogy egy-két egoista csótány miért
bálványozza őket Istenként

A gond nincs ezzel megoldva, egészen
addig ameddig Pityuka éhes
.


 

 
¤ lap tetejére