Kozma Ágnes
Beszámoló az Európai Uniós csatlakozásunk kulturális hatásai című konferenciáról

“A Magyar Tudomány Hete alkalmából szervezett találkozónak a Kodolányi János Főiskola Idegen Nyelvi és Felnőttképzési Központja adott otthont. A konferencián előadások hangzottak el az uniós országok oktatáspolitikájának hatásáról a hazai pedagógiai kultúrára, és a magyar filmművészet, a médiakultúra és az irodalom jövőjéről.

 Számos jelentését ismerjük kultúra szavunknak: a természetnek munkaeszközökkel való átalakítása és az ezen alapuló, valamely embercsoport életformáinak összessége, az őskorban az emberi fejlődés egyes periódusainak az akkor használatos szerszámok anyaga és alakja szerinti megkülönböztetése, szellemi javak, műveltség, kifinomult életvitel és életmód, élő szervezetek, szövetek, sejtek mesterséges életfeltételek közötti tenyésztése, mezőgazdasági művelésre használt talajok előkészítése. Egyetlen szó mindössze, végtelen tartalommal. Értékhordozó és örök. A ma szereplőinek feladata megőrizni, ápolni s továbbadni az utánunk érkezőknek.

Elgondolkodtató előadásokat, véleményeket hallhattunk. Volt aki optimistán, és volt aki pesszimistán látta a jövőt. Dr. Szabó Péter főigazgató előadásában esélyekről, értékmegőrzésről, összefogásról, a megújulás igényéről beszélt. Szavai nyomán felelevenedett történelmünk: Az első ezredforduló mentén kialakult egységes európai kultúra előképe a mostani európai uniós folyamatnak. Üzleti alapon létrejövő integráció, a gazdaságpolitika és a tőkeáramlás szabályai határozzák meg. Most kezd tudatosulni néhány kiváló politikusban, hogy kulturális értékrend - egyeztetés nélkül nem fog működni. A magyar nemzet az egyik legidősebb a Közép-Európai régióban, a lengyeleké még ilyen, s bizonyos vonatkozásban a cseheké. A mi történetünk azért más, mert a Kárpát-medence magyarsága, mint államalkotó nemzet, mindig is toleráns és befogadó volt. Picit féltem Magyarország kultúráját a csatlakozás után - hangsúlyozta az előadó. A magyar kultúra attól különleges, - tette hozzá - hogy az egyedüli keletről jött nép vagyunk, amelynek a hagyományai még mindig megvannak, de közben európai. A legmagasabb csúcsteljesítményekben is mindenhol ott vagyunk, s mivel befogadó, kultúránk különleges és sokszínű. Nagyon sok értéke van, amit mintha mi magyarok nem ápolnánk eléggé. Nekünk kell cselekednünk, hogy egyenrangú állampolgárokként kerüljünk be az unióba. Többször volt olyan időszaka történelmünknek, amikor veszélybe került a magyar nyelv. Túlélni annyit jelent, mint kötődni saját kultúránkhoz. Ez nagymértékben függ az oktatási rendszer erejétől, íróktól, a kulturális élet szereplőitől. A főiskola diákjai közül többen jobban beszélnek angolul, mint magyarul. Szomorú, hogy magyarról kell magyarra lefordítani szövegeket, olyannyira elharapódzott a germanizmus és az anglicizmus nyelvünkben. Azt gondolom - mondta Szabó Péter - annyiféle reform volt már a magyar oktatási rendszerben..., abba kellene hagyni. Nemzeti konszenzusra van szükség, megtalálni, hogy milyen értékek mentén szerveződjön az oktatási rendszer, itthon, Kodály országában. Az alkotó kreativitás kibontakoztatására és az informatív tudásanyag átadására jól megfogalmazott, alaposan kidolgozott módszerek kellenek. A túl sok információ megöli a művészeti tantárgyak oktatását. Miért van számos svéd világsztár? Minden iskolában berendezett zenei gyakorlóterem van, kiválóan beszélnek angolul, de nem a svéd rovására. Kitűnő, követendő példa. Sok a pótcselekvés a magyar értelmiségi munkában. Rossz a a hozzáállás is, sokkal jobban ostorozzuk magunkat, mint kellene, ettől elfogy az energiánk a valódi cselekvésre. Nem kedvezőbb a helyzet a turizmusban sem. A magyar gasztronómia valamikor Európa élmezőnyében volt. Ma már többet hallani a kínairól, a thaiföldiről. Ugyanez történt a borainkkal is... pedig ez is a mi kultúránk része. Megőrizni, ami a sajátunk, utána jöhet a kultúrák versenye. Szabó Péter kiemelte: Meggyőződésem, Európa kulturális sokszínűsége miatt versenyképes.

A magyar média betegségeiről, annak több évtizedes okairól beszélt Győrffy Miklós, a Kommunikáció Tanszék vezetője. Véleménye szerint eljelentéktelenedett a közszolgálati média, visszaesett nézettsége, hallgatottsága, olvasottsága. Többnyire a politikai akaratérvényesítés, és az üzleti szempontok határozzák meg a mai értékeket. Mélyponton van a magyar médiakultúra. Győrffy Miklós a függetlenség és a minőség valódi garanciájának a közszolgálatiság ethoszát tartja, amely azonban a magyar médiakultúrában nem tudott kialakulni. Ennek több oka van: egyrészt a rendszerváltozást megelőzően nem tudott kibontakozni, másrészt esélye sem volt a kialakulásra mikor a magyar médiát a kilencvenes évektől a váltakozó politikai erők zsákmánynak tekintve ellenőrzésük alá vonták. A politika nem dominálhatja ezt a szektorát a társadalomnak. Nyilvánvaló, emellett nagy a médiaelit felelőssége is, amely megosztott lett, s nem a szakmai értékérvényesítés mellett harcol. Kialakult a duális média, létrejöttek a kereskedelmi rádiók és tévék, és talán azért mert nagy erővel árasztották el a nyilvánosságot, háttérbe szorították a közszolgálati médiát. Ebből a szempontból az unió sem tud segíteni, hiszen a normák, ajánlások nem terjednek ki erre. A magyar média ügye a miénk, kárvallottjai a magyar társadalom tagjai lesznek, akik félinformáltan, vagy információk nélkül kerülnek be a véleménypiacba. Lehet, hogy új törvényt kellene készíteni, bár az sem garancia semmire.

A magyar kultúra esélyeiről Beszteri Béla, a politikatudomány kandidátusa, az MTA VEAB szakbizottsági elnöke. Beszteri Béla elmondta: sok értéket viszünk az unióba. Nem veszítjük el nemzeti identitásunkat, kulturális önazonosságunkat, mert ott természetes értékrend van. Az unió szereti a kultúrák sokféleségét, nagyra becsüli az anyanyelveket, történelmeket. A formálódó új világrend viszont kaotikus, rengeteg veszélyt jelent. Problémának tartja, hogy az euroatlanti közösség egysége most bomlott meg igazán. Az Egyesült Államok túlhatalma rendkívül erős. A világ termelésének 31,2 %-át egy 280 milliós ország állítja elő. A kultúra és a tudomány területén még ennél is nagyobb a fölénye, több mint 40%-os a részesedése. Nem sokkal kevesebb a katonai erőfölénye sem, ereje  a tizennyolc többi NATO ország összes haderejének duplája. Egyre nagyobb az ellentét Európa és Amerika között. Európa megtanulta, hogy a konfliktusokat nem lehet háborúval megoldani. Keresni kell a megoldásokat, a kölcsönös engedményeket, és kompromisszumokat, s akkor helyre áll a világrend, amely az emberiség örök vágya.

 

 
¤ lap tetejére