Málnás István
A szoftverszabadalmi és szerzői jogról közérthetően

Egy kis szakmai kitérő: mi is az a forrás, vagy forráskód? [1]

A számítógép processzora egy 0 és 255 közötti egész számokból (Byte) álló (valamilyen hosszúságú) számsorozatot képes végrehajtani amit bináris fájlnak nevezünk. Ez a bináris fájl neve a háttértárolón EXE vagy COM végződésű így innen lehet tudni mi a funkciója. Ha egy bináris állományt nem programként akarunk futtatni hanem betöltjük a szövegszerkesztőbe akkor az minden Byte-ot az ASCII kódtábla szerint neki megfelelő betűvel vagy írásjellel próbál megjeleníteni. Ilyenkor egy értelmetlen zagyvalék jelenik meg a szövegszerkesztőben:

Ëe3?ű7®+Îa\1Yyiáy÷IIöóY}ë»ÂuÝ“w]#E!]FÜ«#»2ÎNa8N—uaZ_÷CvzžN%

A programozó vagy fejlesztő az a szakember aki tudja mit kell tartalmazzon egy ilyen állomány ahhoz hogy értelmes funkcióval bíró alkalmazás legyen. Egy mai program bonyolultsága már lehetetlenné teszi hogy Byte-okból vagyis az eredeti kövekből építkezzünk, ezért magas szintű programnyelvet vagy valamilyen leíró nyelvet használunk, ami egy kvázi emberi nyelv, melynek révén megmodjuk hogy mit szeretnénk végeredményül. Lássuk pl. az alábbit:

a=0;
amíg (a<15)
a=a+1;

Ez a programocska elszámol 0-tól 14-ig, de ugyanez a gép kódján - ami tényleges végrehajtásra kerül- kevésbé érthető és hosszabb. A valóságban még ennél is absztraktabb, magasabb szintű kódot írunk, amit végül a fordítóprogram konvertál a processzor nyelvére konkrétan az .EXE állományba. A forráskód mindig egy szöveg. Megfeleltethető az építőiparban a ház tervrajzának amelyben a tervező a téglák végleges helyével nem foglalkozik, az a kőműves dolga. A programfejlesztésnél a kőműves szerepét a fordítóprogram látja el. Egy nagyméretű program gyakorlatilag áttekinthetetlen és módosíthatatlan a forráskód nélkül. A forráskódnak nem csak konkrétan a programoknál van szerepe hanem minden számítógépen prezentált adat esetében. Egy formázott [2] szöveg forráskódja pl. így fest:

<vastag>Új remény a gyógyításban</vastag>
<vonal>
Sikeresen pótolták a súlyos betegség miatt...
<dőlt>Az idegszövet és a szklerózis multiplex</dőlt>

Amit ha egy böngészőprogrammal betöltünk akkor így néz ki:

Új remény a gyógyításban
____________________________________
Sikeresen pótolták a súlyos betegség miatt...
Az idegszövet és a szklerózis multiplex

A forrás tehát egy metaszöveg amit emberi ésszel könnyen fel lehet fogni, átírni, módosítani, a bináris pedig a gép nyelve, amivé a fordító (a böngészőknél ezt html parser-nak nevezzük, az animációknál ray-tracer...) azt lekonvertálja. A folyamat szigorúan egyirányú, míg a fordító másodpercenként millió és millió sort képes lekonvertálni addig visszafelé csak verejtékes kézi munkával lehet napi egy-két sort. Ha nem szeretném hogy a programomhoz más is hozzáférhessen (vagyis belemódosítson) vagy lássa, mit hogyan csinálok, akkor a forrást nem adom ki a kezemből.
Még egy példa:

// ------------------------------
// creates the cube
// ------------------------------
#macro unitbox()
#local COL=<rand(rd),rand(rd),rand(rd)>;
union{
difference{
box{<-0.5,-0.5,-0.5>,<0.5,0.5,0.5>}
box{<-0.45,-0.45,-1>,<0.45,0.45,1>}
box{<-1,-0.45,-0.45>,<1,0.45,0.45>}
box{<-0.45,-1,-0.45>,<0.45,1,0.45>}
txtBox(COL)
}
box{-0.45,0.45 texture{pigment{White*1.4}}}

Ez egy a PovRay nevű (ez is egy szabad szoftver) programhoz készített forrás, a lefordított bináris fájl pedig egy GIF, JPG, vagy BMP képállomány:


Itt is megtehetem hogy készítek egy saját forrást majd az abból kiszámított fotót közreadom, az eredeti forrást pedig nem hozom nyilvánosságra.
Mindezek alapján nevezzük zárt forráskódúnak vagy zárt kódnak az olyan programot vagy alkotást melynek készítője nem köti orrunkra az eredeti forrást, míg nyílt forráskódú vagy egyszerűen csak nyílt kódú amikor a szerző mellékeli a forráskódot vagy eleve csak azt adja ki és a fordítást a felhasználóra hagyja. Ezek alapján a szabad szoftver az amikor a szerző mellékeli a forráskódot és deklaráltan engedélyezi annak bármilyen célra történő módosítását, felhasználását, azzal a megkötéssel hogy az így készült termék is szabad szoftver kell legyen.

A szólásszabadság

Egyik legfontosabb alapelve hogy a szerzőt megilleti a publikálás joga. Ez nem csupán az írói szervezetek mániája, hanem bármilyen alkotó tevékenység eredményéül keletkezett egy mű - legyen az képzőművész vagy író produktuma - a szerzőt megilleti a szabad publikálás joga amit nem csak a Magyar Alkotmány rögzít. Ez érvényes Európában pillanatnyilag a programozó írta számítógépes programokra és azok forráskódjára is.

Néhány praktikus elv

A demokratikus állam kötelezettségei [3]

Senki sem botránkozik meg ha egy államigazgatási szerv a beadandó iratot XLS, DOC vagy PDF formátumban kéri. Nyilván a legelterjedtebb a legcélszerűbb, kinek is lehetne ellenvetése? Ha mindezt a Magyar Köztársaság Alkotmánya vagy más köztársaságok alkotmánya szemszögéből vizsgáljuk, akkor ez a gyakorlat erősen megkérdőjelezhető.
Az alkotmány kötelezi az államot arra hogy korlátozásoktól mentesen tegye hozzáférhetővé a közérdekű és személyes adatokat. Egy DOC, PDF, MP3 vagy RealMedia formátumú állomány megnyitásához és olvasásához, de különösen módosításához meg kell vennem a hozzávaló zárt kódú terméket, amely mellesleg feltételez bizonyos - szigorúan a gyártó érdekeltségébe tartozó - szoftvertermékeket és hardvereket. Mindez piacellenes, hiszen diszkrimináljuk a többi gyártót. Erre mondhatnánk, ha valamilyen szerv űrlapon kéri be az adatokat az is diszkriminatív, hiszen csak egy nyomdával köt szerződést. Igen ám, de magam is kinyomtathatom ha a hivatalos nyomda árait sokallom! A problémát tovább árnyalja hogy mi lesz pl. húsz vagy negyven év múlva, ha addigra a gyártó becsődöl vagy megszünteti a terméket és az akkori számítógépekre nem lesz Acrobat Reader, RealPlayer vagy Microsoft Office, amivel meg lehetne majd nyitni a mai dokumentumokat.

Számítógépes biztonság

A számítógépet használó laikusok mára teljesen hozzászoktak a vírusokhoz, és a rendszereiken nyüzsgő biztonsági résekhez. Ezeket betömjük valami javítócsomaggal vagy kimondottan egy erre szolgáló anti- programmal, melyekről később kiderül, szintén bugzanak. Egy idő után megjelenik a következő verzió ami majd megoldja a hibákat, leszámítva az abban lapuló újabb hibákat. Vajon mi ennek az oka? A válasz rendszerint az internethasználat elterjedése, de ez valójában nem igaz [4]. Anno a kevesebb internetfelhasználó idejében Word és Excel makrovírusok tomboltak világszerte, azt megelőzően pedig a DOS-os trójai és boot vírusok. Az internetes férgek száma sokkal gyorsabban emelkedik mint az internetfelhasználóké. A vírusok, bugok valódi oka a marketing egyik alapvetése, miszerint teljesen mindegy a termékről jót - vagy rosszat, a lényeg hogy beszéljenek valamit és ha már képbe került akkor máris helyzetben van a konkurenciával szemben. Másik ok a felhasználó kiszolgáltatottá tétele, amit gyaníthatóan már az AT&T kitalált [5] a Microsoft pedig tökélyre fejlesztette. A problémákat objektív okok is gyarapítják melyekre a gyártó mindig hivatkozik - a felhasználó laikus, így a sok kényelmi funkció növeli a kódot és a bugokat. A marketing miatt nem akkor dobják piacra amikor elkészült, hanem amikor a határidő esedékes. A harmadik - kis fejlesztőcégek számára a legbosszantóbb - amikor a gyártó lehetőleg mindent visszatart, mert parázik a konkurenciától. A programok javítgatása nagyon költséges - egy szoftvermulti pénzügyi mérlegében ez a legvastagabb tétel. A politikai megoldás kézenfekvő, el kell terelni a felelősséget a gyártóról. Ennek módja: ha kilobbizzák a vírusirkálás és hacker tevékenység legyen bűncselekmény és terrorizmus, mivel a költségek így csupán egyszer jelentkeznek és megoszthatóak a többi gyártóval. Mostantól széttárhatják a karjaikat hiszen bűnözők ellen nekik nincs orvosságuk, és a javítás innentől szívességtétel. Politikusoknak nem feladata azon gondolkodni hogy pár év tömlöc mennyire hatja meg a szuicid terroristákat [6].
A szoftver iparnak már garanciát sem kell vállalnia a termékéhez és olyan társadalmi alapintézményeket erodál mint mondjuk a polgári szerződés kötésére vonatkozó formaságok [7] .

Kémkedni jó üzlet!

A számítógépprogramokban funkciókat könnyű elrejteni. Ha pl. aszimmetrikus titkosítást [8] használnak, még a forráskód ismeretében sem lehet kideríteni vajon mi történik majd adott input hatására (viszont ha valami obskurus dolog van, a forráskód láttán legalább kiderül). A felhasználó szokásainak marketingcélokból történő kifürkészése mindennapos dolog [9], ami még nem nagy ügy, viszont a zömmel amerikai transznacionális cégek uralta piacon a titkosszolgálatok is benyújtják igénylistájukat, és ez a lehetőség idegesíti a többi - nem alvajáró - ország kormányát.
A multinacionális lobbigépezet elérte, hogy termékéhez olyan licencfeltételeket szabhat, amilyet csak akar. Ez már szinte biankó törvény, melynek betartatásáról az adófizetők pénzén működő hatóságok gondoskodnak.

A szabad szoftver üzleti felhasználása

Az említett három problématerület egy újfajta piaci igény megjelenését eredményezte, amire csak a szabad szoftver képes valós megoldást nyújtani. Az említett problémák mellesleg a tipikusan professzionális területeken jelentenek nagyobb gondot, amelynek feladása nagyon rossz marketing [10] . A nyílt kódúság miatt nem lehet a termék ún. dobozolásával és forgalmazásával bevételre szert tenni. A szabad szoftvert fejlesztő cégek a termékhez kapcsolható telefonos ügyfélszolgálattal, vagy a felhasználó speciális igényeihez való hozzáigazítással keresik a pénzüket, továbbá - a zárt kódú termékek esetében sem létező - termékgaranciát vállalhatnak pénzért. A fejlesztés költségei drasztikusan csökkennek, mert nem kell kifejleszteni, amit egyszer már megírtak. A nyílt kódúság nem csak szoftverfejlesztés terén sikeres, pl. a wikipedia.org egy nyilvános lexikon ami tízszer nagyobb adatbázissal rendelkezik mint a legnagyobb zárt kódú Encyclopedia Britannica.
A szabad szoftveres fejlesztőt csak egy dolog zavarja igazán: ha a rekurzív szabad felhasználhatóság licencét sérti valaki, és a multik ezt meg is csinálják. Mindennapos dolog amikor egy multi beépíti programjába egy közismert szabad szoftveres termék részeit, majd sajátjaként értékesíti kód-, eredeti szerző- és forrás megjelölése nélkül.

A nagy kommersz [11] cégek

Érzik, hosszútávon nem nekik áll a zászló. A szokásos ár-aládömpingeléssel nem lehet megfojtani egy olyan riválist aki zérus termékár mellett is nyereséges. Például a szabad szoftveres Apache webszervere lassan tíz éve rendületlenül tartja vezető pozícióját [12] és egyszerűen tudomást sem vesz a hagyományos, kereskedelmi elvű Microsoft piacszerzési törekvéseiről, pedig az már a híres böngészőháború előtt elkezdődött. A Microsoft kétségbeesetten próbál új piacokat keresni: játékkonzolok, PDA-k, tablet PC, kábeltévé társaságok. Emellett beindították a FUD [13] gépezetet: pl. 5 éve megjelent egy MindCraft nevű "független" elemzőcég amely összehasonlító teszten vizsgálta a Microsoft operációs rendszerét a Windows-t és a legelterjedtebb szabad szoftveres operációs rendszert a Linux-ot. A teszt néhány százalékkal jobbnak hozta ki a Windowst [14] , majd kiderült hogy a tesztet kifejezetten a Microsoft rendelte meg. A FUD technika pedig máig is folyik, a Microsoft folyamatosan gyárt(at)ja "tanulmányait" a Linux hátrányairól, míg más fórumokon nem túl jelentős hobbi-oprendszernek próbálja redukálni. A Linux hátrányaiból lassan már kötelező vizsgázni a Microsoft magyarországi falova a Számalk MCSE szaktanfolyamain. Mindeközben az amerikai kongresszusban néhány Microsoft párti szenátor felszólalásában rendszeresen arra figyelmeztet hogy a Linuxot könnyen felhasználhatja az észak koreai rezsim vagy az Al-Kaida. A szenátoroknak valóban igazuk van, a Microsoft egységsugarú [15] felhasználóra tervezett termékeivel nehéz helyzetben lennének említett diktátorok és terroristák. Tulajdonképpen csak azt kellene végre eldönteni a Linux-szal most az a baj hogy hatékony, vagy az hogy nem? A Boeing pl. gyárthatna olyan repülőgépeket amelyek nem repülnek, rengeteg terrorakciót meghiúsítva ezzel.
A legújabb tőzsdefelügyeleti jelentések szerint a zárt kódban hívő multik kilátásai nem túl rózsásak. A jelenlegi teljesen deformált szoftverpiacon szinte kizárólag csak a Microsoft és néhány nagyvállalat érdeke, hogy a szoftverek szabadalmaztathatóságával megpróbáljon botot dobni a GPL világ küllői közé. A szabadalmaztathatósággal ugyanis tömegével levédhetőek az olyan szoftveres megoldások melyeket egy legalább nyolc általánost végzett programozó kapásból kitalál, másrészt ezek a megoldások rendkívül általánosak, mint pl. a folyamatjelző csík, vagy a dupla kattintás [16] .
A szabadalmi hivatalnokok számára szintén az a kedvező, ha a szabadalmi perek és az apparátus létszáma emelkedik, és vagy nagyon felelőtlenül gondolkodnak, vagy a paragrafusok mögül nem látnak tisztán. A szabadalmak azon nagy cégeknek kedveznek, amelyek jogi osztályok fenntartását engedhetik meg maguknak. A szabadalmak lassúak és költségesek és rengeteg papírmunkát igényelnek. Húsz évre adják ki a szabadalmakat, miközben átlagban egy innovációs ciklus 18 hónap. Ez az oka annak, hogy éppen pont gátolják az innovációt, melyet védeni színlelnek.

Miért nem váltanak szabad szoftverre a multik ha ez ilyen jó üzlet?

Nem olyan jó üzlet, mint a totális, zárt kódú monopólium. A helyzet olyan, mint amikor a nyúl rádöbben hogy rövid élete miatt a nálánál jóval lassabb, de hosszabb életű teknősbéka messzebbre fog eljutni. Amíg lehet megpróbálja elgáncsolni, ha pedig nem sikerül, akkor majd átmegy teknősbékába mint teszi azt a novel az IBM vagy a SUN, de addig is szabadalmi spekulációval próbálja kiegészíteni zárt kódú programokból származó „szerény” profitját. A tervezett törvény nemhogy a szerző vagy alkotó jogait nem védi, hanem lehetővé teszi azt, hogy bárki aki rendelkezik a szükséges kb. 16 millió forintnyi összeggel, bekopogtasson a szabadalmi hivatalba és az eredeti alkotót teljes mértékben kiebrudalja mindennemű jogaiból. Már a jelenlegi szerzői-jogi szabályozás eredményeként is nekem (a szerzőnek) kell garanciát vállalnom, hogy nem sértek semmilyen érdeket, a megrendelőmnek - aki csak közepes szoftvercég - ugyanis túl drága utánajárnia! A másik fontos tudnivaló, hogy még ha a kis cég rendelkezik is a szabadalommal, annak mások általi bitorlása esetén, több millió dollár amit a szabadalmi per elkezdéséhez letétbe kell tennie! Példák sorát lehet citálni amikor egy kis vagy közepes cég már ezen a ponton feladta. A multicégeknek a szabadalmak bespájzolása jó üzlet, ugyanis egymással szembeni vitás ügyeik intézésekor kiegyezhetnek a kölcsönös nem beperelésben, ami ingyen van.
Olyan amerikai és ausztrál esetek tömegét lehet sorolni, melyek bizonyítják milyen abszurd helyzeteket szül, ha lehetővé válik szoftverek szabadalmaztathatósága. A szabadalmi lobbi képviselői azzal próbálják a figyelmet elterelni, hogy csak valódi innovatív megoldásokkal kapcsolatos programrészleteket lehet majd levédetni. Ez nem igaz, mivel egyrészt szinte bármely szoftver kapcsolódik valamilyen technológiához, - erre gyönyörű példa amikor Dr. Ficsor Mihály MSZH [17] képviseletében az Informatikai és Távközlési Bizottság ülésén a szoftveres időzítéssel maszatol és szépen megmagyarázza hogy még a dupla klikk is csupán „egy szoftver és egy technikai megoldás összekapcsolása, ami mellesleg csak Palm számítógépekre érvényes” [18] Kíváncsi lennék mennyire vennék magától értetődőnek ha levédetném a cérnát, de nyugalom, csak nadrágok esetében! A törvénytervezet szövege olyan gumiparagrafus, amit a tőkeerős multicégek és a belőlük élő szabadalmi hivatalok a saját szájízük szerint értelmeznek, és emiatt minden okunk megvan a velük szembeni bizalmatlanságra.
Ami pedig a legsúlyosabb, hogy az alkotmányos szólásszabadság elvét sérti a készülő törvény, mert vagy az alkotót vagy a felhasználót lehet perbe fogni a körülbetonozott szabadalmak miatt. Egy példa München informatikai platformváltása: osztottak- szoroztak végül dobták a Windowst és helyette Linuxot használnak kb. 10000 munkahelyen. Lehet hogy emiatt problémáik lesznek, na nem mintha a Linux működésével volna bármilyen gond, hanem ha a szabadalmi direktívát elfogadják akkor szabadalomsértési perek tömegét várhatják a Microsoft felől.

A legjellemzőbb kérdések és válaszok:

Miért nincsenek elterjedve a szabad szoftverek?
A kommersz termékeknél kisebb területet bírnak, de pozícióik folyamatosan erősödnek, főleg a laikus felhasználó által kevésbé ismert területen a szerverek világában, vagy egyszerűen fel sem tűnik neki, amikor egy letöltött program éppen ebbe a kategóriába tartozik. Egy kommersz szoftvernek is jó tíz év (most nem egy Office95 -re gondoljunk hanem magára az Office programcsaládra a DOS-os Microsoft Word -től napjainkig) mire általánosan elismertté válik. Ha valami nincs elterjedve az nem érv a megszüntetése vagy akadályoztatása mellett. A kereskedelmi szoftverek elterjedtségüket éppen annak köszönhetik, hogy a felhasználók illegálisan másolják őket. Sajnos az elterjedés eredményeként megkerülhetetlenné válik és a gyártó (említettem a felhasználó kiszolgáltatottá tételét) ilyenkor kezdi erőltetni a törvényességet pl. a bilincses plakátjairól elhíresült BSA - a Microsoft, Adobe, Borland, Autodesk cégek szervezete - révén.

Mi a szabad szoftver előnye a felhasználó szemszögéből?
Még ha nem is látott ilyen terméket, a zárt kódú kommersz programok drasztikus árcsökkenése nehezen nevezhető nem észrevehetőnek. Például a német StarOffice megjelenése miatt a Microsoftnak „sikerült” végre a saját programját vírusmentessé és olcsóvá tennie. A kereskedelmi programok alacsony árára egyedül az őket leszorító szabad szoftver jelenthet garanciát.

Miért a Microsoft a céltáblája a szabad szoftver-pártiaknak és miért a Linux a célpont a másik oldalról?
Húsz évvel ezelőtt minden bizonnyal a IBM lett volna a fókuszban, tíz éve a Lotus vagy a Borland. Pillanatnyilag a Microsoft a szabadalmi érdekek zászlóshajója, míg a Linux a nyílt forráskódú oldalé.

Miért nem igaz a szabadalmi hivatal képviselőjének állítása miszerint kb. 6000 Ft -ból megúszható egy szabadalom bejegyzése és az miért lenne baj ha tényleg csak ennyibe kerülne egy szabadalom?
Ha beletekintünk a szabadalmi lajstromba, fel kéne tűnjenek a szabadalom körül bábáskodó ügyvédi irodák, ami jól jelzi hogy egy szabadalom bejegyzése még hazánkban sem olcsó mulatság. Az említett összeg csupán a folyamat beindításához elégséges illeték. Másodsorban még egy minimális funkciójú számítógépprogramra is több száz szabadalmat lehet bejegyezni. Ha a bejegyzés olcsóbb lenne akkor a szabadalmi spekulánsok száma emelkedne.

Miért probléma ha csak a szigorúan technológiai megoldásokhoz kapcsolódó szoftvereket szabadalmaztatják?
Mivel bármilyen program „szigorúan technológiai megoldás(ok)hoz kapcsolható”. (Dr Ficsor Mihály, MHSZ)

 

 


[1] A könnyebb érthetőség kedvéért nagyon pongyola megfogalmazásban.
[2] Formázott = kisebb nagyobb betűméret, vastag, dőlt, aláhúzott, stb.
[3] A szabad forráskódról és árról, illetve miért nem szabad zárt kódot az államigazgatásban használni. http://euroastra.info/cgi-bin/index.cgi?page=showart&sid=GMKQBVZHVLRVOVWD&id=3682
[4] Az ilyen hivatalos magyarázatokból a legfrissebb kedvencem: A Windows CE nem rendelkezik a nagyobb testvéreinél megszokott konzolos shell (DOS ablak) funkcióval ami viszont nagyon hiányzik (egy független cég azóta elkészítette). A Microsoft egy fejlesztői fórumon adott válasza szerint azért nincs ilyen üzemmód, mivel a CE nem biztos hogy hozzáfér képernyőhöz így azon nem tudna a konzolos ablak semmit kijelezni. Ezzel a magyarázattal viszont a teljesen beépített grafikus felületnek sincs semmi értelme!
[5] http://foldoc.doc.ic.ac.uk/foldoc/foldoc.cgi?Unix+conspiracy
[6] Ez sajnos pont nekik ágyaz, néhány programozót kell csak alkalmazni hogy keressenek biztonsági réseket.
[7] pl. matrica feltépésével előre elfogadtatni a lezárt doboz tartalmát vagy - a cég felelős vezetőjét megkerülve - telepítéskor rendszergazdával „leklikkeltetni” a licencszerződést.
[8] http://en.wikipedia.org/wiki/Asymmetric_algorithm
[9] http://en.wikipedia.org/wiki/Spyware
[10] A Microsoft emiatt csinál újabban olyan akciókat, amikor kormányzati tisztviselőknek betekintést enged a forráskódjába. Ez ugyanolyan PR fogás mintha egy űrhajó biztonságáról a gépterembe szervezett nyílt napokkal próbálná valaki meggyőzni a kételkedőket. Egy hétköznapi program forrása kinyomtatva akár húsz raklapot is kitesz, amibe beletekinteni nevetséges.
[11] Vagyis a zárt kóddal sáfárkodó nagyvállalatok.
[12] http://news.netcraft.com/archives/2004/07/overallc.gif
[13] Fear, Uncertainty, and Doubt = félelem, bizonytalanság, kétség. http://en.wikipedia.org/wiki/FUD
[14] Ezt egy teljesen életidegen szituációban sikerült összehozniuk, bővebben: http://www.kegel.com/mindcraft_redux.html
[15] A teljesen tudatlan felhasználó aki egyébként a legjobb vevő és a szakmabeliek gonosz vicceinek szenvedő alanya.
[16] És itt egy kis gyűjtemény: http://lme.tsabi.hu/webshop/webshop_hu_new2_20040513.pdf
[17] Magyar Szabadalmi Hivatal
[18] http://euroastra.info/cgi-bin/index.cgi?page=showart&sid=PJODMFRXFJZBKHLX&id=4276
 
¤ lap tetejére