Temesvári Márta
Versek

Határok

Amíg:
- ezen a földön élek
( ha létezem egyáltalán )
- tűrök, vérzek és remélek
( kiesek sejtjeim falán )
- álmodok arról, ami tévedés
( mert minden látható az )
- és keserves az ébredés
( elfolyik a világító viasz )
- nem tudom, mi a lényeg
( talán a hiábavaló )
- fejem körül nincsenek fények
( elsiklik a sok zagyva szó )
- szívem dobogni képtelen
( mert nem tudja, hogy kinek )
- elbukok az ÉN-képleten
( légterem üres és rideg )
Addig!

Egymásba

Nyelved lassan kicsúszik szádból,
s lángol
égetőn, ahogy ajkamhoz ér.
Vágyat kér
tekergő mozgása,
s hiába
futsz sóhajod elől,
mert ledől-
ünk egymásra…

Harmatod

Szirmaid édes harmatjai
mosolyogva csillannak bele
MOCSKOMBA

Szemem könny

Alkohol-fényt izzad,
szemem könny az éjben.
Húron rezgő gyönyör
hajlik le most értem.

Mert nem!

Nem félek, hogy ősz lesz lassan, s elmúlik a nyár.
Nem félek, hogy szüzességem régen oda már.
Nem félek, hogy csókom íze zsíros lesz majd egyszer.
Nem félek, hogy szívemben vér sem lesz, csak vegyszer.
Nem félek, hogy láng égeti gyöngy szememben könnyem.
Nem félek, hogy anyámat egy kard viszi el könnyen.

Mert nem!!!


Együtt I.

Vakítóan sütött a nap este,
felkeltem, hogy elaludjak magam.
Összetartozunk: kettő az egybe,
csillagtérképet táncolt a hajam.
Átkaroltam a takarót: a teste
forró volt és hideg lávafolyam.
Bőrömet megfagyott tűz égette,
édes-keserűn csókért harcoltam.

Együtt II.

Vakítóan sütött a nap este,
felkeltem, hogy elaludjak magam.
Összetartozunk: kettő az egybe,
nem kell nekem, miért fáj fogam.
Átkaroltam a takarót: a teste
forró volt és hideg lávafolyam.
Megettük egymást: én őt felesbe,
s kiégett a gépből a program.


Láttam

Halált láttam: álmot szőtt.
Mélyet és tartalmasat.
Ahol csönd van.
Magának.


Ami

Lüktető vérgolyóként
csöpög a Hold vad szeme.
Bomló agyunk ellepi
gennyes vérben főtt leve.

Bugyborékolva hörög,
ami nem lehet örök.

 
¤ lap tetejére