Demeter Zsófia
A helyes arányok kutatója
Korizmics László
(Aggszentpéter puszta, 1816. március 29. –
Kistétény, 1886. október 5.)
Korizmics László életének hetven éve alatt
imponálóan sokrétű pályát futott be, s vált a
XIX. századi mezőgazdasági irodalom és
agrárpolitika egyik meghatározó egyéniségévé.
Fejér megyében született, gazdasági pályáját
és első közvetlen gazdálkodási tapasztalatait
is innen, a méltán híres ercsi uradalomból,
tágabb értelemben az okszerű gazdaság
kifejlesztésében ekkor élen járó mezőföldi
nagy uradalmakból merítette. Hazai és külföldi
tapasztalatainak leírása, valamint nagy
vállalkozása: Stephens Henry A mezőgazdaság
könyve című művének hazai adaptációja korának
példátlan könyvsikere volt. S nagyon fontos,
hogy akkor még azok tanulták könyveiből a
mezőgazdálkodást, akik azt a gyakorlatban is
művelték.
Az Ercsi uradalom Aggszentpéter pusztáján élő
tizenegy gyermekes családból származott. Apja,
Korizmics Mátyás az uradalom szolgálatában
állott, ekkor a 160 lelkes pusztán a kasznári
beosztást töltötte be. A családból az apa
példája nyomán Imre és Mátyás is gazdatiszt
lett. Korizmics László ötödik gyermekként
született, s a legkisebb fiú volt. Alsóbb
iskoláit a szomszédos Ráckeresztúron végezte,
majd Virág János házitanító tanította a család
gyermekeit. Korizmics Lászlót legidősebb
bátyja, Korizmics Imre neveltette, gimnáziumba
1825-ben Budára íratta, de itt megbukott.
Később a Piaristáknál végezte el a
gimnáziumot. Másik bátyja, Korizmics Antal
akkor a székesfehérvári egyházmegyében
tevékenykedő kanonokként segítette
összeköttetései révén pályakezdését. Először a
család akarata ellenére jogásznak iratkozott.
Egy betegség miatt otthon kellett maradnia, s
akkor Eötvös Ignác, ercsi földesúr
rábeszélésére a mérnöki tanulmányok mellett
döntött. A mérnöki mellett gazdászi
tanulmányokat is folytatott. A mérnöki
stúdiummal 1837-ben végzett. Gyakorlatra a
Zichy család adonyi uradalmában helyezkedett
el 1835-38 között, utóbb herceg Esterházy Pál
ozorai, majd kaposvári uradalmában segédmérnök
volt. Ezután uradalmi gyakorlati pályája az
Esterházy uradalmakhoz kötötte: a lévai
uradalom szabályozó mérnöke, majd a szádvári
uradalom kinevezett főtisztje volt. Az
uradalmi gyakorlati munkát 1848-ban cserélte
fel a mezőgazdasági politikai, szakírói és
szerkesztői munkával.
Életének ebben a korszakában a rétöntözés
elméletének és gyakorlatának kidolgozásával
alapozta meg szakmai hírnevét, rétöntözési
eredményeivel vívta ki munkaadója elismerését.
1845-46-ban megtervezte és kivitelezte a
kelecsényi, majd a kaposvölgyi rétöntözést, ez
utóbbit mintaként mutatta be Tamásiban
1846-ban a Magyar Gazdasági Egyesület. Ebben a
gyakorlati munkával teli korszakban is
írogatott: szakirányú cikkei a Magyar Gazda
hasábjain rendre megjelentek vagy saját nevén,
vagy álnevek alatt.
1841-ben kötött házasságot Reguly Júliával,
Reguly Antal nővérével. Apósa, Reguly István
előbb a Zirci Apátság ügyvédje volt, majd
Csákányban a Zirci Apátságtól bérelt birtokon
gazdálkodott. Korizmics a lévai uradalmi
munkák idején ismerkedett meg Benkő Dániellel,
aki akkor az uradalom felügyelője volt, s
akivel később több gazdászati és
agrárpolitikai munkát publikált.
1848-ban Klauzál Gábor földművelési miniszter
hívására vállalt hivatalnoki munkát:
osztálytanácsos lett. 1849-ben indította meg a
megszűnt Magyar Gazda helyett a Gazdasági
Lapok című folyóiratot, amely utóbb a
leghosszabban fennálló gazdászati szaklapunk
lett. Ez a lap segítette át az 1849-es éven. A
szabadságharc bukása után súlyos tífuszból
kigyógyulva folytatni szerette volna a lap
kiadását, s ennek kapcsán ismerkedett meg az
új berendezkedés egyik főhivatalnokával,
Geringer Károly császári és királyi polgári
biztossal. Ő vonta be Korizmics Lászlót az
úrbéri váltság, tehát a jobbágyfelszabadítás
gyakorlati véghezvitelének munkálataiba, így
volt alkalma ezután betekinteni az országos
agrárpolitikai törekvésekbe, s módja volt
mérnöki és gazdászati ismereteit az elméletben
is hasznosítani. Ugyanakkor megmaradt a
Gazdasági Lapok szerkesztőjének, ami lehetővé
tette tapasztalatai bővítését s ugyanakkor
nyilvánosságra hozását. 26 lapszámot maga
szerkesztett, mindezt fél év alatt de a többi
munkálataiban is részt vett Mórocz Istvánnal
együtt. A Gazdasági Lapok jelentősége jó
szakmai színvonalán túl abban is rejlett, hogy
az 1850-es évek elején az egyetlen magyar
nyelvű mezőgazdasági szaklap volt, majd a
60-as évektől az Országos Magyar Gazdasági
Egyesület hivatalos lapja lett. Korizmics
érdeme, hogy a kor legjobb elméleti és
gyakorlati szakembereit gyűjtötte össze a lap
szerkesztőségében, akik a hazai és külföldi
eredményeket szinte naprakészen ismertették
meg a szakmai közvéleménnyel, s így valóban
igen hatékony lapszámokat bocsátottak ki.
Fontos volt az is, hogy a Gazdasági Lapok a
modern felvilágosító, magyar nyelvű gazdászati
irodalmat eljuttatta az ország legtávolabbi
vidékeire is.
Korizmics László mérnöki tapasztalatai révén
részt vett a tagosítási és birtok-elkülönözési
munkálatok elméletének kidolgozásában.
Tapasztalatait az úrbérváltsági pátens
megfogalmazásakor hasznosították 1852-ben.
Ekkor dolgozták ki a volt földesurak
kárpótlásának gyakorlatát. A
pénzügyigazgatóság kötelékében az adóosztály
vezetője, majd a kincstári kormányzóság
tanácsosa lett.
Az uradalmi munkát tehát ekkor már minden
oldaláról megismerte: vizsgálta a gyakorlat,
az elméleti rendezés és az adóügy oldaláról
is.
Több társadalmi egyesületnek tagja és vezetője
volt, a legjelentősebb azonban a Széchenyi
István alapította Országos Magyar Gazdasági
Egyesületben kifejtett tevékenysége. 1848.
június 2-án választották választmányi taggá,
1850-től az egyesület ujjászervezéséért
dolgozott: rendezte és gyarapította az
egyesület vagyonát, irányította a Köztelek
építkezését, mezőgazdasági kiállításokat
szervezett és látogatott. Tevékenységét az
újjászervezett egyesületben másodelnökséggel,
jószágrendezési szakosztályi elnökséggel
ismerték el, illetve tiszteletből élete végéig
lakást biztosított számára az egyesület a
Köztelek bérházában. Az egyesületnek 1857-ben
alelnöke, majd haláláig elnöke volt.
Az Országos Magyar Gazdasági Egyesületi munka
keretében kifejtett gazdászati felvilágosító
tevékenysége lenyűgöző és igen sokoldalú volt.
Tervezetet készített például a pásztor- és
mezei rendőrségről, a Duna alsó folyásának
mérnöki munkálatairól, a dohánytermesztésről,
a takarékmagtárakról, a víz- és halászati
jogról, az ugarföldek legeltetéséről, a
majorsági telepesekről, a gazdasági
cselédügyről, a gazdasági nyugdíjintézetről, a
szarvasmarha- és juhtörzskönyvezésről, a
szőlőiskolákról és a vincellérképzőről, a
kiállítások és gépversenyek szervezéséről és
hasznáról, az istvántelki majorosgazda- és
munkásképzőről. Mindezen kérdésekről számtalan
cikket publikált.
Kifejezetten didaktikus, szakkérdést tárgyaló
cikkei mellett, könnyed, csevegő műfajt is
teremtett nehézkes témái kifejtésére, s ez a
levél volt. Sajátos levélbeli tudósításait,
eszmefuttatásait, tapasztalatait rendre
kötetbe is rendezte. Ilyen leveleket írt a
juhtenyésztésről, Konstantinápolyból a
borkivitel lehetőségeiről. Levelek a szőlőből
címmel a szőlőgazdaság kérdéseit feszegette,
utolsó levélfolyamát Lónyai Gáborhoz írta,
melyekben gazdasági tapasztalatait foglalta
össze.
Az imponáló számú hírlapi cikk mellett 20
kötetbe rendezte munkáit, melyek a fenti
témákat fogják át. Különösen nagy fontosságot
nyert az okszerű gazdálkodás alapelveit a
magyar viszonyokhoz igazító közös munkája
Benkő Dániellel és Mórocz Istvánnal, mely
Stephens Henry The Book of the Farm című művét
fordította le és alkalmazta a magyar
viszonyokra A mezőgazdaság könyve címen. Ebben
a hat kötetes, két kiadást megért, több mint
5000 példányban megjelent műben rendszeres
gazdaságtörténetet és a rétművelési és
öntözési rendszerek leírását is megtalálták a
kor okszerű berendezkedésre kíváncsi olvasói.
Ezért a munkáért a szerzőket az akadémia
nagyjutalomban részesítette, és a tiszteleti
tagsággal jutalmazta. Ez volt az önkényuralmi
korszak legnagyobb magyar könyvsikere. Első
két kötete már 1855-ben megjelent, a hatodik
kötetre azonban az 1860-as évekig várni
kellett. Az angol eredeti kiadás 1845-ben
jelent meg, de Korizmicsék már a második,
átdolgozott kiadást használták, meglehetősen
szabadon. „Könyvünk – írják – teljesen szabad
átdolgozás, sőt nagy részben eredeti mű”, nem
puszta fordítás. Valóban vannak egész
fejezetei e magyar munkának, melyeknek
megfelelőjét hiába keresnénk az eredetiben:
ilyen például a magyar mezőgazdasági
intézményeket tárgyaló fejezet. Nagy előnye,
hogy mint egy valódi szakkönyv, témánként
csoportosítja és összefoglalja a korszakban
hozzáférhető szakirodalmat is.
A nagy könyvsiker egyik magyarázata az, hogy
kiadását nagyon alaposan előkészítették.
Előfizetési felhívást bocsátottak ki a
kötetekre, s így szinte előre meg tudták
finanszírozni, s miután valóban hatalmas
szakmai sikert aratott, egy szálig elfogyott.
A jó szervezésnek köszönhetően olcsón adhatták
a köteteket: az angliai ár alig egytizedéért.
Másik nagy jelentőségű munkája (Bossányi
Lászlóval és Mórocz Istvánnal együtt) a
Jószágismertetések sorozat nyitó darabja: A
Mágocsi uradalom Csongrád vármegyében. Ezzel a
munkával műfajt, az uradalomleírások műfaját
teremtették meg. Korizmics László az Országos
Magyar Gazdasági Egyesület képviseletében tett
utazásairól, úti tapasztalatairól rendszeresen
beszámolt. Könyve jelent meg pl. Úti levelek
címmel az 1851-es londoni világkiállítás
alkalmából tett megfigyeléseiről. Utazásai
tapasztalatai leírásától függetlenül is
hasznosak voltak: rendszeresen vállalkozott a
magyar termékek népszerűsítésére,
bemutatására. Jelentést készített például a
magyar borok népszerűsítése érdekében tett
Konstantinápolyi hajóútjáról a Dunán.
Szervező és felvilágosító munkája jutalmául
1857-ben a Ferenc József Rend keresztjét, majd
a vaskorona-rendet kapta kitüntetésül, élete
végén aggszentpéteri előnévvel nemességet
nyert.
Érdemei voltak a kiegyezés előkészítésében is.
A deáki gondolat jegyében Korizmics Köztelek
házbeli lakásán készítették elő a gazdasági
kiegyezés lépéseit: itt határozták el Somsich
Pál indítványára azt, hogy 1865-ben országos
kiállítást rendezzenek, amelyen Ferenc József
is megjelenik majd, s ezzel alkalma lesz
megtenni az első lépést a nemzettel való
kibékülésre.
1868-tól a vízaknai kerületben országgyűlési
képviselővé választották. A parlamentben Tisza
Kálmán híveként politizált. Részt vett a
Magyar Földhitelintézet megalapításában.
Szülőhelyét, Fejér megyét és Ercsit mindig
hálásan emlegette. A mezei gazdaság könyvében
Lilien báró ercsi uradalmának berendezkedését
és eredményeit tárgyaló leírása után mintegy
mentegetőzve teszi hozzá: „Szándékosan tovább
késtünk az ismertetett uradalomnál, nem csupán
azért, mert az minden időben s mostanság is
teljes figyelemre érdemes, hanem késtünk annál
fogva is, mert innen, mint már említők,
terjedt el Fehérmegyére az okszerűbb, a jobb
gazdálkodásnak hajnala. Késtünk továbbá e
ponton annál fogva is, mert hiszen ahhoz
bennünket annyi háládatos emlékezet csatol, s
mert egy rendezettebb gazdasági állapot
kitörülhetetlen képe elménkbe e helyről
fészkelte be magát… Ha e sorok írója
véletlenül nem ez uradalomban születik s
felejthetetlen atyja oktatásai mellett nem
itten növekedik ifjúból férfivá, úgy meglehet
nem keresné ma olly szigorúan –
gazdaságainkban a maiglan is annyira hiányzó
helyes arányokat”.
A helyes arányok kulcsszó Korizmics, az
okszerű gazdálkodás alapelvei és az Országos
Magyar Gazdasági Egyesület célkitűzései
szempontjából is. Nem véletlen, hogy Korizmics
sokat hangoztatott, 1851-ben közölt nagy
hatású cikke címét a Gazdasági Lapok mottójává
választotta: „Hozzunk mezőgazdaságunkba
mielőbb helyes arányokat”
A helyes arányok mibenlétének meghatározásához
pedig a szinte szeme előtt lezajlott ercsi
uradalomrendezés mutatta meg az utat, amelynek
eredményeit édesapja munkahelye, a Lilien-, az
Eötvös-, majd a Sina-féle gazdaság élvezte.
A helyes arányok kialakításának lépéseit
jószágrendezésnek, eredményét okszerű
gazdálkodásnak nevezte a XIX. századi
gazdasági irodalom. A jószágrendezés során az
elkülönözés és tagosítás mérnöki és jogászi
munkájával kialakultak az allodiatúra és az
úrbériség arányai, megteremtődött az uradalmi
majorok, a puszták láncolata, azaz kialakultak
az uradalmak termelési keretei.
Fontos, a magyar mezőgazdaság története
szempontjából máig hatóan fontos folyamatról
volt tehát szó, s e folyamat egyik legkiválóbb
elméleti és gyakorlati szakemberét,
szervezőjét és lebonyolítóját tisztelhetjük
Korizmics Lászlóban. A Fiumei úti temető 37.
parcellájában Deák Ferenc sírja közelében
nyugszik
Tájékoztató irodalom
Galgóczy Károly: Korizmics László. Akadémiai
Emlékbeszédek. 4/10. Budapest, 1887.
Korizmics László-Benkő Dániel-Mórocz István: A
mezei gazdaság könyve. Pest, 1855.
Magyar agrártörténeti életrajzok. I-P. szerk.:
Für Lajos - Pintér János. Korizmics László.
Budapest, 1988. Magyar Mezőgazdasági Múzeum.
225-227.
Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig. Budapest,
1997.
Szilvágyi Irén: Az európai színvonalat
képviselte. Fejér Megyei Hírlap, XLV. 201.
1989. augusztus 26. 6.
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái
VI. kötet. Budapest, 1899. 1022-1031.
|
¤
