Varró Ágnes
Nepomuki Szent János kultuszának emlékei Fejér megyében

Az 1340 körül a Dél-Csehországi Nepomukban született és 1393-ban Prágában mártírhalált szenvedett pap, egyházjogász, a prágai székesegyház kanonokja Nepomuki Szent János tisztelete és kultusza még boldoggá és szentté avatása előtt már a 17.század végén osztrák kezdeményezésre indult meg és hódított egész Közép-Európában. Tiszteletének fénykora a 18.század, különösen a második fele volt.
Univerzális szentként tartjuk őt számon: Csehország, a Bánát, a Csallóköz védőszentje, a Habsburg dinasztia házi szentje, a jezsuita rend égi patrónusa továbbá számos betegség ellen óvó szent, a gyónási titok és a jó hírnév megőrzésének, az engedelmességnek példaképe. Ez utóbbi érdeme alapján illeszkedett Bécs politikai törekvéseinek szellemi eszköztárába a tekintetét az égi hatalom felé emelő, a karján a feszületet átadó szeretettel néző vagy a mutató ujját a szája elé tartván a hallgatásra intő szobrokban testet öltött alakja.
Nepomuki Szent János Magyarországon is a legnépszerűbb szentek között foglalt helyet. Kultuszának valamilyen tárgyiasult megnyilvánulásával majd minden katolikus településen találkozhatunk. E kultuszemlékek feldolgozása, dokumentálása csak szórványosan történt meg. Az általam vizsgált területen, Fejér megyében szeretném elvégezni a téma teljességre törekvő, sokszempontú feltárását, remélve, hogy hozzájárulok egyúttal a meglehetősen foghíjas magyarországi kutatásokhoz is.Az alábbiakban csupán egyetlen részterület, a Fejér megyében jelenleg fellelhető önálló szabadtéren álló Nepomuki Szent János szobrok és a hozzájuk kapcsolódó kultuszra vonatkozó kutatásaim eredményeit mutatom be.
Fejér megyében 2002 első félévében összesen 28 önálló szabadtéren álló Nepomuki Szent Jánost ábrázoló szoborral találkozhatunk. Nem számítottam ide a középületek, templomok falfülkéiben elhelyezett szobrait. A tiszteletére szentelt templomok és kápolnák száma öt. A 18-19.századi canonica visitatiók tanulmányozása alapján a jelzett időszakban meglévő emlékek száma nagyságrendekkel meghaladta a mostanit. A települések 80 százalékában említés történik valamilyen tiszteletét kifejező szakrális tárgyról vagy építményről: például harangról, mellékoltárról, képről templomi zászlóról, kápolnáról, kő vagy fémszoborról. Ha csupán a napjainkra megmaradt szobrok mennyiségét nézzük, a megye 106 településéből annak majdnem egyharmadában áll a szent szobra, elsősorban a Duna-vonala mellett /Dunapentele, Rácalmás,Adony,Ercsi/, továbbá a Sárviz és a Malom csatorna mentén/Vajta,Cece,Alap,Soponya,Szabadbattyán/,ezen kívül a Velencei tó partján, a megye északi felén pedig elsősorban a német nemzetiségek lakta településeken /Mór,Pusztavám,Mány,Vértesboglár stb/ vagy az egykori jezsuita birtokok területén lévő falvakban, /Perkáta,Mány/ általában patakok partjánál. A török alóli felszabadító csapatok után a területre érkező jezsuiták égi patrónusukként tisztelték Nepomuki Szent Jánost. Az ő tiszteletére emelték 1744 és 1751 között Székesfehérváron a Fő utcában álló templomukat is, amelyről Bálint Sándor írja, hogy a legszebb hazai Nepomuki Szent János templomunk. A templom mellett lévő kis utcácska pedig a Szent János köz nevet viseli ami szintén a szent jelentőségére utal. Itt említem meg, hogy Székesfehérváron a Malom csatorna lefedéséig, az 1930-as évekig állott a mai Ady Endre utca és a Szabadságharcos út találkozásánál a Szent János hídja. Korabeli felvételeken még jól látszik a hídon álló klasszicista szoborfülke Nepomuki Szent János szobrával. E szobor további sorsáról eddig eredmény nélkül nyomoztam.
A Fejér megyében található Nepomuki Szent János szobrok anyaga kő, egyetlen, a váli szobor készült öntöttvasból. A Zámolyon a 19.század közepén Farkas Imre zámolyi születésű fehérvári őrkanonok rendelkezésére felállított szobor is fém volt, de ebből a szoborból mostanra csak a talapzatul szolgáló ión oszlop maradt meg és látható a katolikus templom előtt. E szobrot az első világháborúban ágyúöntéshez használták, majd a háború után pótolták. Ez az újabb szobor a második világháború áldozata lett, szétlőtték. Szent János megjelenítése mindig papi ruhában történik, karján halotti kereszttel amely alatt gyakran a mártírság jelképét a pálmaágat is láthatjuk. Fején ott a birétum, csupán a szabadbattyáni, a tabajdi és az ercsi ábrázolásán áll hajadonfővel. Teste S alakot formáz, tekintete a feszületre simul. A velencei szobrán látható jobb mutatóujját a szája elé téve. Az etyeki, a móri, a szabadbattyáni, a székesfehérvári és az iszkaszentgyörgyi szent feje fölött találhatunk 5 vagy 9 csillagos glóriát. E csillagok a szent mártírhalálát követő, a holttest megtalálásának csodás, égi fények mutatta körülményeire utalnak. A szobrok némelyike erősen pusztuló állapotban van, elsősorban azok, amelyek vízparton vagy utak mentén állanak. A templomkertekben , magánház kertjében lévőket viszont karban tartják.
Legtöbbet az 1950-es években szenvedtek a Szent János szobrok, több ekkor semmisült meg /pl. a dunapenteleit a szocialista mintaváros építésekor lökték a Dunába/.
Ha a településeken belül a szobrok elhelyezkedését vizsgáljuk, az alábbi csoportokat alkothatjuk: templom kertben vagy templom közelében /itt áll a legtöbb szobor, 11/, hidak mellett vagy vizek mellett /9/, utak mentén /4/, köztéren, kertben /4/.
A canonica visitatiók alapján a legtöbb szobornak ismerjük egyrészt az állítási idejét, másrészt az állíttatóját, alapítóját is. Ennek tükrében 1700 és 1750 között négy, 1750és 1800 között 13, 1800 és 1900 között 7 szobrot állítottak, három szoborról nem sikerült kideríteni a készítés idejét. Szépen igazolódni látszik Tüskés Gábor megállapítása, amelyet az egész magyar nyelvterület vizsgálata nyomán tett. Ő a kultuszfejlődés időbeli tekintetében az első szakaszt a szentté avatásig, 1690-es évektől 1729-ig, a második szakaszt, a csúcsot pedig a 18.század második felére helyezi. Ami a kultusz térbeli elterjedését illeti területünkön úgy tűnik, hogy az első Nepomuki szobrok a városokban, nagyobb lélekszámú településeken állítattak. Országosan is az elsők között szerepel a Székesfehérváron, jelenleg a felsővárosi templom előtt álló szobor, amelyet 1705-ben készített Michael Kugelmann szobrász, Urli Henriknek, a város osztrák főparancsnokának a megrendelésére annak emlékére, hogy
1704-ben a kurucokat kiverték a városból. Ezt az eseményt örökíti meg a szobor talapzatán elhelyezett latin nyelvű felirat is. Kugelmann ábrázolásában Szent János jobb kezében feszületet tart, a balt a mellére teszi. Papi sapka nincsen a fején, a fejét glória díszíti 9 csillaggal . Az eredetileg a város piacterén álló szobrot labanc-emlékműként is emlegetik. E szobor létrejöttében, funkciójában, megjelenésében is megfelel Tüskés Gábor és Aggházy Mária azon megállapításának, hogy Nepomuki Szent János alakja tulajdonképpen nem más, mint az egyházi beavatkozással szelídített abszolút hatalom garanciája. Mindez átalakul, változik miképpen a 18. század végétől a 19.század első feléig, az utolsó Nepomuki szobrok állításáig változik a kultuszhordozó társadalmi réteg is. Erre az időszakra válik a parasztság a szent elsőszámú tisztelőjévé, s ennek következtében fokozatosan változik egyrészt ikonográfiája, másrészt a kultuszhordozók életében betöltött funkciója is, s válik afféle univerzális szentté, népszerű, közvetlen égi patrónussá.
Érdemes megvizsgálni a canonica visitatiók alapján a szobrot állíttatókat is. A legtöbb uradalmak vagy világi személyek alapítványának köszönhetően készülhet el, szám szerint kilenc. Ezt követi az egyházi személyek, elsősorban püspökök, majd mezővárosi, városi közösségek jóvoltából állított szobor. Csupán egyetlen, az adonyi révnél álló Szent János kőszobra köszönhető a helyi molnárcéh tagjai áldozatkészségének. Nyolc szobor esetében nem bukkantam az állíttató nevére. Az állíttatók legtöbbször a szobrok távolabbi sorsáról is rendelkeznek megfelelő összeget hagyván azok gondozására. Ennek kapcsán jegyzem meg, hogy egyrészt a szenttel való közvetlenség, de másrészt a szobrainak az elhanyagolása nyilvánul meg abban az általánosan ismert gyakorlatban, hogy Szent János szobrait gyakran tréfásan megfordították, hátára búcsúzó cédulát tettek, amelyen a szobor tudatja, hogy mivel nem törődnek vele, odébbáll. Így például a már említett elpusztult dunapentelei szoborról olvashatjuk Schlitter Frigyesné számos néprajzi adatot tartalmazó visszaemlékezéséiben:

„Két férfi beszélget a szobor előtt:
-Csak itt maradt a szent Jánoska.-mondja Imre a komájának-Imlékszöl rá, egyszer valaki megfordította a szobrot, háttal az országútnak
,szembe a Duna felé. Egy tarisznyát tettek a vállára, egy nagy papírra meg ráírták és a hátára ragasztották:
"Egy évbe egyszer hoztok csak virágot. Itt hagylak benneteket, átmegyek Szentmártonba."
-Talán valamellik halász vagy vizimónár csinálta. Aztán visszafordították, csak itt maradt mivelünk.
-Szentmártony réformátus kössig, micsinát vóna ott?”

Perkátán a 62-es út mellett álló Nepomuki Szent János szobor sem mutatta a méltó gondoskodást amint azt Horváth Ferenc plébános Élmények című az 1930-as években írott feljegyzéseiből megtudhatjuk: A préposthoz a perkátaiak követsége érkezett."Ott van a falu közepén, országuton a Nepomucenus.Nagyon megviselte az idő. Szégyen már a vidékiek előtt. Nem lehetne onnan elvinni a szőlőbe, ott még jó lenne Vendelnek... „/Élesíti a dolgot: Perkátán Vendel annyi mint másutt ormirejzinger/
Nepomuki Szent János iránt érzett szeretetteljes közvetlenség nyilvánul meg a nevének gyakran becéző formában való emlegetésében is. Szent Jancsinak, Jánoskának is hívják szobrait. Székesfehérváron a már említett Szent János közt a diáknyelv Szentjancsi közként tartja számon.
Nepomuki Szent János szobrához és emléknapjához kapcsolódott a Duna mentén működő molnár céhek gyertyás ünnepe. Dunapentelén a
a céh tagjai feldíszített dereglyére tették szent János templomból kihozott /és kifejezetten e célból faragtatott / szobrát, eléje gyertyákat helyeztek és mozsárágyús lövöldözés kíséretével vonultak vele a Dunán. A parton lévő kőszobornál nyolc napon át minden este litániát tartottak. Hasonló gyertyás-tutajos vízi felvonulásról tesz említést Bálint Sándor is a közeli Ercsi szent János ünnepének bemutatása kapcsán.
Nepomuki Szent János mártírhalálának körülményei közismertek. Köszönhető ez többek között a róla szóló ének és litánia szövegeknek, amelyekre ez alkalommal nem térek ki részletesen. Csupán két, a szent halálának körülményeit idéző adatot említek. Lukács László a váli Luca székről szóló tanulmányában egyik
adatközlőjét idézve a következőket írja: "Éjféli misekor megnézték ki a boszorkány, ember vagy asszony.Aztán az történt, a Kata néni, a Menyhárt Kata néni volt a legnagyobb boszorkány. Nagyon mérgesek voltak az emberre a széken, Valkó József bácsira, de muszáj volt mert a lucaszék odavetette üket. Fölkapták székestül az öreget, és vitték a zugóba, Szent Jánosba /a szoborhoz a patak mellett/ és belevágták a folyóba."
A másik idevonatkozó adatot Gunda Béla professzor 199o-ben a Martonvásáron rendezett honismereti táborban tartott előadásában említette. Eszerint "a Szent László víz hidján egy szobor volt Baracska felé a második világháború idején még fennállt. Nepomuki Szent János egyszerű, paraszti kéz által faragott szobra volt. A régiek emlékeznek arra a mondára, hogy Nepomuki Szent Jánost a patakba vetették bele. Itt úgy mondják, hogy Nepomuki Szent János szobra azért áll ott, mert itt lökték bele a Szent László vízbe."
Nepomuki Szent János szabadtéri szobraihoz vallásos áhítat is fűződött. A második világháborúig a szent ünnepén virágos körmenettel vonultak szobraihoz, litániáját imádkozva elsősorban a lányok, asszonyok. Az ünnep nyolcadában vagy utána még három estén át megtartották a Nepomuki litániát rendszerint vagy a templomban vagy a szobornál, melyet évente újrafestettek, meszeltek erre az alkalomra. Az emléknapjához kapcsolódó közösségi imaalkalmak tehát egyben a szobrok rendszeres karbantartását is biztosíthatták.
A szent kultusza még számos kutatási terület vizsgálatát kínálja. Így például az egyháztörténeti anyag tükrében a 18-19.századi Nepomuki Szent János emlékek feltérképezését, a vallásos áhítat szövegemlékeinek felgyűjtését és elemzését különös tekintettel a megyében, Iszkaszentgyörgyön tevékenykedő Amadé László nemes költő munkásságára. Érdemes lesz megvizsgálni például a földrajzi nevekben vagy a névadási szokásokban megnyilvánuló Szent János tiszteletet is. A tiszteletére emelt templomok és kápolnák kultusztörténeti jelentősége is feldolgozásra vár.
Ezen részterületek kutatása után kaphatunk teljesebb képet a szenttiszteletről amelynek kifejeződését most annak csupán egyetlen megnyilvánulásában, a szabadtéri szobrokhoz fűződő kultusz vizsgálatában végeztük el.

Jegyzetek

1. KUTHY István plébániatörténeti kéziratai. Egyházmegyei levéltár.
2. BÁLINT Sándor: Ünnepi kalendárium. I. Budapest, 1977. 380.
3. KÁLLAY István: Székesfehérvár regimentuma 1688-1849. Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. Székesfehérvár, 1988. 414-415.
4. DEMETER Zsófia- LUKÁCS László: Zámoly. Száz magyar falu könyvesháza. Budapest, 2002.
5. TÜSKÉS Gábor- KNAPP Éva: Népi vallásosság Magyarországon a 17-18. Században. Budapest, 2001. 189-217.
6. AGGHÁZY Mária: A barokk szobrászat Magyarországon. I. Budapest, 1959. 71-73.
7. SCHLITTER Frigyesné: Így éltünk Dunapentelén. Az István Király Múzeum Néprajzi Adattára. 85.1. 11.
8. HORVÁTH Ferenc kézirata az Egyházmegyei Levéltárban. Jelzete: 1661/2.
9. GELENCSÉR József: A titok őrzője, a hírnév védője. Fehérvári Hét, 1991. Május 17. 25.l.
10. BÁLINT Sándor: i.m. 380.l.
11. GELENCSÉR József- LUKÁCS László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. Székesfehérvár, 1991. 90.

Nepomuki Szent János kultuszának emlékei Fejér megyében

Nepomuki Szent János Magyarországon is a legnépszerűbb szentek között foglal helyet, kultuszának valamilyen tárgyiasult emlékével majdnem minden katolikus településen találkozhatunk. A dolgozat Fejér megye területén előforduló szabadtéri szobrait vizsgálja, rendszerezi különféle szempontok alapján. A megye 106 településéből jelenleg 28-ban találkozhatunk Nepomuki Szent János szoborral, ám mindez csak töredéke a 18-19. Században meglévő a szenthez kapcsolódó emlékeknek. A szobrok elsősorban vízpartokon, az egykori jezsuita birtokokon lévő községekben valamint német nemzetiségű településeken találhatók. A szobrok többsége kőből készült, s településen belül a templom közelében, patakok partján, utak mentén illetve magánkertben áll. Állíttatójuk lehetett földesúr, egyházi méltóság, egy-egy faluközösség vagy céhes társulat. A legtöbb szobrot 1750 és 1800 között állították, de jelentős számú szobor megjelenéséről vannak adatok 1729, Nepomuki Szent János szentté avatása előttről is. A szobrok készítőinek nevét többnyire nem ismerjük.
Nepomuki Szent János iránt a nép körében szeretetteljes közvetlenség nyilvánult meg, s mindez kifejeződött a szobraihoz kapcsolódó tréfás eseményekben is. Emléknapján, május 16-dikán a Duna-menti községekben látványos vízi felvonulást tartottak a vízimolnárok.
E szobrokhoz vallásos áhítat is fűződött: emléknapján körmenettel keresték fel őket, imádkoztak, litániát tartottak a szent tiszteletére.