Michal Blaško
A zárt ciklusú oktatási rendszer és a tanuló személyiségének fejlesztése

Kulcsszavak
A megismerés demokritoszi és platóni hagyományai, a behaviourisztikus és humanisztikus kurrikuláris eljárás a tanuló személyiségének fejlesztése során, az alkotó-humanisztikus oktatás Zelina-féle koncepciója, zárt ciklusú oktatási rendszer, a tanuló teljes értékű személyisége fejlesztésének térképe.

Abstract
Democritos´ and Platon´s tradition in European education was influencing the evolution of educative processes in Slovakia. In the present reformative period of finding humanization accesses in the school it interferes into conceptions of people´s education. In the background of these two accesses to the education was extended the alternative system of teaching – the System of the Closed Cycle – as pedagogic-psychological school a product of Košice. The map of development of an integral pupil´s personality in the creative – humanistic education conception of the System of the Closed Cycle represents systematic-structural access towards the process of education and its controlling, as well the content of individual conception components of teaching.

Ahogyan a tanulóról gondolkodunk, úgy zajlik majd az oktatás folyamata.
Legötletesebb dolog a világon a jó elmélet
Az iskolában a tanító legyen az elméletalkotás aktív résztvevője

Európában a megismerésnek két hagyományos iránya van – a demokritoszi és a platóni.
A demokritoszi hagyomány a dolgok, a természet adott törvényeinek, a nyilvánvaló tényeknek a megismerésére irányul. A világ dolgainak magyarázata, értelmezése szempontjából formálja az embert. Ez az irányvonal a tanítást tréning formájában közvetíti, vagyis el kell sajátítani a világ megismeréséhez szükséges készségeket.
A platóni hagyomány az ember önmegvalósításával, önmaga formálásával, az önmegvalósítás felfedező erejével függ össze. A gondolkodással az ember közelebb kerül az ideákhoz, és világosabban látja, értelmezi azokat. Ez az irányvonal az önfejlesztésnek a gyakorlaton alapuló tanítási formáját jelenti.
Mindkét áramlatnak megvan a maga haszna, bár a történelem során a demokritoszi hagyomány került túlsúlyba a tényszerű információkat hangsúlyozva, ami kétségkívül hatással volt az iskolai oktatásra is (Hvozdík, S., 2001).
Az oktatási folyamatban egyoldalúan jelentkező kognitivitás az elsőként említett hagyománnyal mutat rokonságot, a nonkognitivitás pedig inkább a másodikkal. Az iskolai folyamatok humanizációjára irányuló, napjainkban jelentkező reformtörekvések során is érezhető ezen hagyományok hatása az oktatás és nevelés koncepciójára.
Az oktatásban alkalmazott kurrikuláris eljárás lényegében szintén kétféle irányba mutat:
A) A tananyag diák általi elsajátítására irányuló kurrikulum
A behaviourisztikus eljárást hangsúlyozza, amely lehetővé teszi a tevékenység, magatartás leírását anélkül, hogy figyelmet szentelnénk annak, mi történik az emberi testen belül. A nevelés célja megfelelően alakítani a környezetet, annak ingereit, hogy azok hatására elérhető legyen a magatartás kívánt változása. A környezet a szervezet magatartását a megerősítéseken és büntetéseken keresztül modellálja. A behaviourizmus az iskolát olyan környezetként értelmezi, amelyet technológiai szempontból úgy kell kialakítani, elrendezni, hogy pozitív ingereket hozzon létre. A behaviourisztikus koncepció célként tekintette a tanító és tanuló közti viszony minél nagyobb mértékű racionalizálását, hogy minél hosszabb idő maradjon magára a tanulásra, a tananyag elsajátítására (Hvozdík, S., 2001).
A tanulási folyamatot tréningként értelmezi, és az eszerint megvalósuló tanítási folyamat inkább a szófogadás gyakorlását jelenti, mint a tanuló személyiségének fejlesztését. A tanulásnak a személyiségre gyakorolt hatásából nem értékeltek kellőképpen minden összetevőt, csak azokat, amelyek a magatartásra hatnak. Ez jellemzi az oktatás hagyományos rendszerét.
B) A tanuló személyiségének lelki folyamatait előtérbe helyező kurrikulum (humanisztikus eljárás)
A humanisztikus oktatási rendszerben az a kurrikulum kap támogatást, amely az ember lelki folyamatainak fejlesztésére irányul. Ez a személyiség rejtett, potenciális erejének fejlesztését hangsúlyozza. Hogy erre sor kerülhessen, először fel kell szabadítani a személyiség olyan tulajdonságait, mint a spontaneitás, autenticitás és alkotóképesség. A humanisztikus pszichológia a pszichikum reaktív modelljeivel szembeállítja a szervezet önmagából kiinduló aktualizálódását, önmegvalósítását.
A tanulás eredményéről a hangsúly eltolódik magára a tanulási folyamatra. Kiemelt hangsúlyt kap a tanuló saját magával szembeni felelőssége. A saját tapasztalatba vetett bizalommal végzett tanulás elsődleges fontosságú az önfejlesztés és a személyiség önmegvalósításának lehetősége szempontjából. Ennek során belső tanulásról van szó, amely segít feltárni az ember belső potenciálját. Ezzel szemben a külső tanulást csakis a tananyag keretei, annak célkitűzései határozzák meg.
A hagyományos pedagógia az ember szocializációját és kulturálódását hangsúlyozza, ezzel szemben a humanisztikus pedagógia – és az annak részét képező perszonológia – a személyiség perszonalizációját, az egyes ember individualizációját, egyediségét emeli ki. A humanisztikus irányultság bizonyos jellegzetes momentumokban ellentmond a behaviourisztikus irányvonalnak (Švec, 1994). Előnybe helyezi
• az intrinsic motivációt (belső szükséglet, érdeklődés, célkitűzés) az extrinsic (kívülről kapott) ösztönzéssel szemben
• a személyiség minőségi jegyeit a tantárgyi információk ismeretével szemben
• az emberi kapcsolatok kultúráját a teljesítmény kultúrájával szemben
• az emberek közötti találkozások jelentőségének megértését az anyagi dolgok kvantitatív leírásával szemben
• az egyedi, sajátos stílust és reflexiót az idegen minták utánzásával és a „bevált“ technikák drilljével szemben
• a szabad improvizációt az előkészített algoritmussal szemben
• a kreativitást a reaktív magatartással szemben
A tanulás különböző – de egységet alkotó – aspektusainak tudatosítását a személyiség egészének fejlődésére ható, aktuálisan formálódó követelmények összetevőjeként értelmezhetjük.
A tanítási folyamat humanizációja nem egyéb, mint az iskola életében zajló változások folyamata, melynek forrása a gyermekhez való személyes viszony kialakítása. Ez a folyamat a következőkben nyilvánul meg:
a) a tanítási folyamat célja – a nevelés és oktatás új irányának kialakítása
b) a tanítás alapelvei – a tanító álláspontja, tanulóhoz való viszonyának formálása
c) a tanítás feltételei – elsősorban az iskolai feltételek kialakítása – személyi, szociális, szervezési, időbeni, dologi és financiális feltételek
d) a tanítás eszközei – a tanítás tartalmának módosítása az oktatás új céljainak és feltételeinek megfelelően, a tanítás folyamatának, módszereinek és formájának, a dologi eszközök kihasználásának módosítása
e) a tanítás irányítása – a tanuló személyiségének fejlesztése és önfejlesztése a tanítás folyamatában a sokoldalú fejlődés érdekében, ezen folyamat irányítási stílusának és minőségének átalakítása
Az oktató-nevelő hatás interiorizációja az ismereteknek és tapasztalatoknak a szubjektum általi elsajátítása során oly módon történik, hogy a szubjektum valamit átformál a saját részére, és ahhoz, ami eddig önállóan, külön létezett, valamit hozzáad saját magából is. Így jön létre az autentikus élmény, a belső minőség.
Az oktatás alkotó-humanisztikus koncepciójának M. Zelina-féle modellje (Zelina, 2000) – mint az emberi ténykedés integrált modellje – az alkotóképesség és az emberiesség szintézisét jelenti. Az alkotóképesség ebben az esetben a személyiség fejlesztésének kognitív eljárását jelenti (demokritoszi irányvonal), az emberiesség pedig a nonkognitív eljárást (platóni irányvonal) – (Hvozdík, S., 2001). Az alkotó-humanisztikus koncepció szerint az oktatási-nevelési tevékenység során nem az a fontos, hogy a tanulókat különböző tevékenységek formájában foglalkoztassuk, hanem hogy a tevékenységek, feladatok segítségével célzottan és szakszerűen fejlesszük a tanuló lelki funkcióit és folyamatait.
A tanuló személyisége egészének önfejlesztése kapcsán – a kognitív és nonkognitív funkciók kiegyensúlyozott fejlesztésének startégiáját alkalmazva – a humanizációs és demokratizációs törekvéseket tartja szem előtt a zárt ciklusú oktatási rendszer is. Az oktatás ezen alternatív rendszere alapján, amely a kassai pedagógiai-pszichológiai iskola produktuma, a tanuló személyiségének fejlesztésében az alábbi összetevők érvényesülnek:
• a tanuló személyiségének fejlesztése a motiváció és a szabályozás eszközeivel – a kassai pedagógiai-pszichológiai iskola alapítója, J. Hvozdík professzor által kidolgozott koncepció szerint (Hvozdík, J., 1994)
• a makrostrukturális programozott oktatás elmélete – kidolgozták: A. Dribňák és munkatársai (Dribňák, A. – Klindová, V., 1986)
• az oktatás alkotó-humanisztikus koncepciójának M. Zelina professzor által megalkotott modellje
• az oktatás folyamatának mérése és megfigyelése I. Turek professzor módszere alapján (Turek, 1993)
• az oktatás komplex minőségirányítási rendszere – A. Albert docens szerint (Albert, 2001)

A tanuló teljes értékű személyisége fejlesztésének térképe a zárt ciklusú, alkotó-humanisztikus oktatási rendszerben (lásd a következő oldalt) a tanulás folyamatának rendszerbeli és strukturális felépítését, annak irányítását ábrázolja, valamint ezen oktatási koncepció egyes elemeinek tartalmát (ezek a következők: 1. általános célkitűzések, 2. alapelvek, 3. specifikus célok, 4. a tanítási folyamat feltételei, 5a) a tanítás tartalma, 5b) módszerek és formák, 5c) dologi eszközök, 6. a tanítás rendszerének irányítása).
A személyiség fejlesztésének alkotó-humanisztikus koncepciója szerint az oktatás általános érvényű célkitűzése nem egyéb, mint lehetővé tenni az ember számára, hogy teljes értékű – autentikus, harmonikusan fejlett, a sokoldalúság kellő mértékével bíró – személyiséggé váljon, aki szabadon és felelősségteljesen valósítja meg önmagát az alkotó tevékenység során. Az oktatás és nevelés célja: megtanítani az embert arra, hogy a saját életét élje. Fejleszteni a belső adottságait, a lényéből fakadó erőket oly módon, hogy teljes értékű személyiségként a társadalomban megvalósíthassa az élete értelmét (Kosová, 1993).

A teljes értékű személyiség fejlesztésének térképe az oktatás alkotó-humanisztikus koncepciója szerint



Az élet alapvető értékein kívül, mint amilyenek a jóság, szépség és igazság, az ember a saját tevékenységének a természetben és társadalomban történő teljesértékű megélése, valamint saját belső világának megélése során az élet további értékeire lelhet. Ezek a következők: boldogság, szeretet, bölcsesség, tisztesség, igazságosság, barátság, elégedettség, béke, szabadság, egészség, munka, műveltség.
A tanítási folyamat általános célkitűzései jelentik a teljes értékű személyiség jellemző vonásait (alkotóképesség, sokoldalúság és harmónia, szabadság és felelősségtudat, autenticitás) és a személyiség lelki funkcióit (megismerés, érzelmi fejlődés, motiváció és aktivizáció, szocializáció és kommunikáció, az értékek vizsgálata és az önszabályozás, az alkotóképesség mozgósítása).
A tanítás folyamatával, ezen belül a tanuló személyisége fejlesztésével szemben támasztott legáltalánosabb követelményeket hangsúlyozzák a tanítási folyamat alapelvei. A zárt ciklusú oktatási rendszerben ez nem egyéb, mint a tanuló személyisége egyediségének elve, a személyiség önfejlesztésének elve, a személyiség komplex fejlesztésének elve, az állásfoglalás és képesség elsődlegességének elve, valamint a tanítási folyamat során a személyes átélés elve.
A tanítási folyamat specifikus céljai valójában a konkretizált általános célkitűzéseket jelentik. A tanítás specifikus céljai (kognitív, pszichomotorikus, szociális-affektív) a következők: ismeretek, gyakorlottság és készség, képesség és érdeklődési kör, állásfoglalás és a személyiségjegyek, a tanuló személyiségének saját egója.
A tanuló személyisége fejlődésének folyamatát befolyásolják a tanítás feltételei – azok a források, amelyek a tanítás bemeneti állapotát jellemzik. Ezek belső (a tanuló fejlettségi szintje, értelmi adottságai, a tanulási stílusa, intellektusának már fejlett összetevői) és külső (a tanuló iskolai és iskolán kívüli feltételei) források.
Az iskolai feltételek közé tartoznak a személyi feltételek (a tanítók, az igazgatóság kompetenciájának mértéke), szociális feltételek (az osztály, az iskola klímája), továbbá a szervezési, időbeni, dologi és financiális feltételek.
A személyiség kognitív és nonkognitív funkcióinak fejlesztését, a tanuló teljesértékű személyisége folyamatos fejlődésének aktivizálását szolgálják a tanítás eszközei – a tanítás tartalma, módszerei és formája, valamint a tanítás dologi eszközei. Az élet alapvető értékei – a jóság, szépség és igazság – a tanítás eszközeiben nyilvánulnak meg. A jóság a módszerben, a szépség a formában, az igazság pedig a tanítás tartalmában.
A tanítás tartalmát öt elem képezi. Ezek a külvilágról szerzett ismeretek, a tevékenységi módok realizációja során szerzett tapasztalatok, az aktív tevékenység során szerzett tapasztalatok, a szociális-affektív tapasztalatok, a saját szervezetünkről szerzett ismeretek és tapasztalatok. A tanítás tartalma nem más, mint
• a társadalmi kultúra átadása az ifjúságnak, hogy azt megőrizze és továbbfejlessze
• a tanulók személyiségének önfejlesztése
A szociális kultúra által létrehozott értékeken kívül vannak olyan értékek, amelyek a „szervezet bölcsességének“ eredményeként jöttek létre – ez a saját ego kultúrája. A tanulót helyes irányban kell elindítani, hogy felismerje, a külvilágon kívül létezik az ő belső világa is. A társadalmi kultúra tartalmának és a saját ego kultúrája tartalmának struktúrája legyen összhangban a teljes értékű személyiség struktúrájával és a tanítás – a tananyag – tartalmának struktúrájával.
A tanítási rendszerben zajlik a tanuló személyisége fejlesztésének és önfejlesztésének ciklusa, amely a tanítás céljainak és alapelveinek van alárendelve. A tanuló személyiségének aktuális (bemeneti) állapotából kiindulva megy végbe a fejlődés a tanítás specifikus céljai által meghatározott kimeneti állapot irányában, mégpedig a tanítás tartalmának, módszerének és formáinak, dologi eszközeinek segítségével. Az elért kimeneti állapot azután a tanuló személyisége fejlesztésének és önfejlesztésének újabb ciklusában a bemeneti állapot részévé, az aktivitás forrásává válik.
A tanuló személyisége fejlesztésének és önfejlesztésének irányítása a szabályozás és önszabályozás ciklusában valósul meg, amely szintén alá van rendelve a tanítás általános céljainak és alapelveinek. Ez a ciklus a következő szakaszokból áll: tervezés, döntés, szervezés, vezetés, ellenőrzés, diagnosztizálás, értékelés.
Az elért eredményeken, a tanulók ismeretein, készségein és képességein kívül a zárt körű rendszerben rendszeresen ellenőrzik a szociális légkört, melynek értékelésére egy külön nyomtatvány (pl. a C.E.S.) szolgál. Az oktatás folyamata minőségének permanens javítása arra irányul, hogy a tanulás során megvalósuljon a tanuló önirányítása és személyiségének önmaga általi fejlesztése.
A tanítási folyamat minősége azzal jellemezhető, hogy az adott folyamat mennyire tökéletes, értékes, hasznos, milyen mértékben felel meg a vele szemben támasztott követelményeknek és elvárásoknak – vagyis a megelégedettséggel – a tanulók, szülők és az állam részéről. A minőségi oktatás záloga az oktatás koncepciójában feltüntetett elemek közti kölcsönös összefüggés megteremtése (lásd a személyiség fejlesztésének térképét).
A zárt ciklusú oktatási rendszer elmélete és annak alkalmazása az iskolai gyakorlatban megfelel a Szlovák Köztársaság Oktatási-nevelési nemzeti programja követelményeinek (Milénium c. projekt), melynek célja a tanulók személyisége transzformációjának biztosítása az oktatási tevékenység során.

A szakirodalmi utalások jegyzéke

ALBERT, A.: Manažérstvo kvality v škole. Košice: KIP Technickej univerzity, 2001. ISBN 80-7099-666-8.
BLAŠKO, M.: Systém výučby s uzavretým cyklom v koncepcii tvorivo-humanistického rozvoja osobnosti. Košice: KIP Technickej univerzity, 2004.ISBN 80-8073-131-4
DRIBŇÁK, A. - KLINDOVÁ, V.: Niektoré výsledky z výskumu makroštrukturálneho programovaného vyučovania fyziky na gymnáziu. Jednotná škola, 38, 1986, č. 3.
HVOZDÍK, J.: Motivácia a regulácia v osobnosti žiaka. Prešov, FF UPJŠ, 1994. ISBN 80-08-00376-6.
HVOZDÍK, S.: Psychologické pohľady na edukáciu a postmodernizmus. Prešov: FF PU, 2001. ISBN 80-8068-072-8.
KOSOVÁ, B.: Zmysel života a ciele výchovy. Pedagogická revue, 45, 1993, č. 5-6.
ŠVEC, Š.: Humanistická didaktika a školovanie. In: Khun, P. a kol.: Humanizácia výchovy a vzdelávania. Bratislava: ŠPÚ, 1994. ISBN 80-85756-12-9.
TUREK, I. - BLAŠKO, M. - KRAJŇÁK, M.: Efektívnosť systému vyučovania s uzavretým cyklom. Správa z výskumu. Prešov: Metodické centrum, 1993.
ZELINA, M.: Alternatívne školstvo. Bratislava: Iris, 2000. ISBN 80-88778-98-0.

 
¤ lap tetejére