Különböző fenntartású felsőoktatási intézmények összehasonlítása
KÉSZÍTETTÉK: TORGYIK JUDIT, JÁRAINÉ BŐDI GYÖRGYI, SZABÓ PÉTER

I. A vizsgálat céljáról és eszközeiről
II. Az intézmények rövid bemutatása
III. A szakok programjának, szakgazda tanszékek adatainak és az infrastruktúrának vázlatos összevetése
IV. A hallgatók között végzett vizsgálat összesítése
Felhasznált irodalom

Az 1989. új időszámítás kezdete Magyarország történetében. A rendszerváltozás az ország életének minden területén változásokat generált. Az első szabad választás után megkezdődött a jogállamiság feltételrendszerének kialakítása. Ez a folyamat eredményezte az oktatáspolitika változását is, amely változások a felsőoktatást sem hagyták érintetlenül.

Az új felsőoktatási törvény, majd annak módosítása alapvetően meghatározták a felsőoktatás mozgásterét. A jogszabályok megalkották az új testületeket is.( Országos Akkreditációs Bizottság majd Magyar Akkreditációs Bizottság, Felsőoktatási Tudományos Tanács etc. ) Az intézményi struktúra, az oktatási szerkezet mozgásba lendült. Új típusú intézmények jöttek létre, a meglévő állami egyetemek és főiskolák majd mindegyike kísérletezett új programokkal, új oktatási formákkal. Mindezen változásokat, amelyek nem fejeződtek be napjainkban sem, folyamatos , időnként heves szakmai és politikai vita kísérte. Jelentős vita bontakozott ki az integráció kérdésében, a post-secondary képzésekkel kapcsolatban, a minőségbiztosítás témájában, az egységes pedagógus-képzés ügyében. A vitakérdéseket hosszan lehetne még sorolni, hiszen a dinamikus változások természetes és szükséges velejárója a szakmai vita. Ugyanígy természetesnek kellene lennie a folyamatos felsőoktatást vizsgáló, sok szempontú kutatásnak is. Sajnos azonban Magyarországon a nyolcvanas évek eleje óta megszűnt a szisztematikus kutatás a felsőoktatás területén. A jelenlegi változó helyzetben, ahol a jelentős döntések meghozatala meghatározóvá vált a politika szereplői, a különféle testületek, az intézmények és a hallgatói önkormányzatok mindennapjaiban, különösen fontos lenne a döntések előkészítésében a kutatási eredményekre való támaszkodás lehetősége.

Ebben a dolgozatban a szerzők nem vállalkoztak és nem is vállalkozhattak komplex kutatási program záró tanulmányának elkészítésére, pusztán az új jelenségek néhány elemének megragadása volt a cél, illetve az, hogy egy újonnan kezdődő kutatás során a feltett kérdések helyesnek bizonyultak, vagy sem. A probléma feltárás és további kérdések, kutatási irányok kijelölése legalább olyan fontos eleme volt ennek a szerény vizsgálatnak, mint a feltett kérdések megválaszolása.

A vizsgálatban részt vevő intézmények

Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar ( ELTE-BTK )
Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar ( PPKE-BTK )
Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanárképző Főiskolai Kar ( ELTE-TFK )
Kodolányi János Főiskola ( KJF )

 

I. A vizsgálat céljáról és eszközeiről

A kutatásban négy különböző felsőoktatási intézmény összehasonlító vizsgálata jelentette az alapot. Két nem állami és két állami intézmény, ezen belül két egyetem és két főiskola a célintézmény. Az összehasonlíthatóság okán egy a vizsgált intézményekben meglévő szak szerepelt a programban. A választott szak: német nyelvtanári szak.

A kutatásban nem azonos súllyal került összevetésre az oktatás tárgyi és anyagi feltételrendszere, a tantestület összetétele, a tanulmányi programok összehasonlítása.

A vizsgálat fókuszában a hallgató állt. A hallgatók segítségével közelítettek a vizsgálatot végzők az intézményekhez.

A programban a következő módszereket volt célszerű alkalmazni: dokumentumok elemzése,

hallgatói kérdőív és hallgatói interjú.

A kérdőíves vizsgálatban alkalmazott mintavétel intézményenként 30-30 fő. A minta elégségesnek tűnik a szakok létszámadatainak ismeretében.

A populáció az egyes intézményekben, a megadott szakon:

ELTE-BTK 500 fő
PKE-BTK 300 fő
ELTE-TFK 200 fő
KJF 300 fő

A kutatásban az alábbi kérdések fogalmazódtak meg: Van -e kimutatható eltérés az állami és a nem állami intézmények között, az egyetemek és a főiskolák között a hallgatók szociális összetételében, az intézménnyel kapcsolatos hallgatói attitűdökben? Lényegesen eltérő feltételek között kell dolgozniuk a tantestületek tagjainak és tanulni a hallgatóknak? Van - e dokumentálható a minőségre is hatással bíró eltérés a tantestületek összetételében? Van - e lényeges eltérés a tanulmányi programokban, különös tekintettel az elmélet és a gyakorlat arányára.

A szerzők feltételezése szerint karakterisztikus különbségnek kell mutatkoznia a vizsgált intézmények között a feltett kérdésekben. Vélhetően az új nem állami iskolák jobb infrastruktúrával rendelkeznek, viszont tantestületük még nem kiforrott. A feltételezés szerint az akkreditációs szabályok kötelmei miatt nem lesz kimutatható eltérés az azonos szintű intézmények tantárgyi programjaiban függetlenül attól, hogy állami vagy magánintézménnyel állunk szemben.

 

II. Az intézmények rövid bemutatása

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Magyarország legnagyobb hagyományaival rendelkező egyeteme, melynek története szorosan összekapcsolódik hazánk történelmével. Az egyetemet 1635-ben Nagyszombaton alapította Pázmány Péter esztergomi érsek. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemet Magyarország első egyetemeként tartja számon a közvélemény, ahol tanulni és tanítani egyaránt rangot jelent. Mindezen kiemelkedő teljesítményt ma leromlott infrastrukturális háttérrel kénytelen az egyetem végezni. A legutóbbi időben történt ezen a területen némi elmozdulás.

A német nyelvtanárok képzése a Germanisztikai Intézet keretei között folyik két tanszék közvetlen együttműködésében.

A tanárképzést folytató főiskolai kar az ELTE része, de attól elkülönülten vizsgálható.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem 1993-ban született meg, mint a keresztény értékeken alapuló, egyházi támogatással működő, nem állami intézmény. Az összehasonlító elemzésben a választást különösen indokolta az a tény, hogy a katolikus egyetem is a XVII. századi nagyszombati iskolát tekinti jogelődjének. Az intézmény alapítását a demokratikus magyar állam és a vatikáni Nevelésügyi Kongregáció támogatta. Ma hat évfolyamon, közel 1800 hallgató részesül itt egyetemi oktatásban, mintegy 400 oktató segítségével. A magyar-vatikáni egyezmény megszületése óta teljes körű állami támogatásban részesül az intézmény. A hallgatók ennek köszönhetően az alapképzésben tandíjmentesek. Az egyetem különlegessége, hogy a diákok csaknem egyharmada tanulmányai alatt Piliscsabán lakik a kollégiumfaluban.

A német szakos nyelvtanárképzés szervezése a Germanisztikai Tanszék feladata. A szakot 1993-ban akkreditálták így az első diplomákat az 1997-98-ban végzettek vehették át.

A székesfehérvári Kodolányi János Főiskola Magyarország nem állami intézményei közül elsőként kapta meg az állami elismertséget. A főiskola nem állami, nem egyházi de nem is klasszikus magánintézmény. Az iskola alapítását a város önkormányzata szorgalmazta, helyi polgári kezdeményezésre támaszkodva. Ma is a főiskola legnagyobb támogatója, erkölcsi és anyagi súlyával segítve az intézmény fejlődését. Az idegen nyelvi képzés a főiskola programjában kiemelt fontosságú, ezért kezdte meg működését nyelvtanári szakokkal. Ma már több évfolyam szerzett diplomát a tanárképzésben. A német nyelvtanár szak gazdája a német tanszék.

III. A szakok programjának, szakgazda tanszékek adatainak és az infrastruktúrának vázlatos összevetése

ELTE-BTK és PTE-BTK : 8-10 féléves szak, középiskolai tanári végzettség
ELTE-TFK és KJF : 6 féléves egyszakos nyelvtanári szak, egyszakos nyelvtanári végzettség

A programok összevetésének kizárólagos alapja a bárki számára nyilvánosan hozzáférhető dokumentumok áttekintése. A dokumentumok tanulmányozása során az kitűnik, hogy az azonos szintű, egyetemi és főiskolai programok hasonló logikát követve építkeznek, közel azonos tantárgyi struktúrával. Az eltérések többnyire nem lényeget érintőek, kivéve a gyakorlati programokat. Megállapítható, hogy az ELTE - BTK az eredője az összes áttanulmányozott tanulmányi programnak, ami a Kazinczy utcai főiskolai kar esetében természetes, de a két nem állami intézmény számára is az ELTE számít szakmai igazodási pontnak a nyelvtanár képzésben. Itt kell megjegyezni, hogy az akkreditációval foglalkozó testületek felállítása még nem játszhatott szerepet a hasonlóságok kialakulásában, mivel mindegyik dokumentációjának alapja 1993. előtti. Az eltérések leginkább a már említett gyakorlati oktatás területén és némely általános műveltségi tárgyban mutatkoznak. ( EU- ismeretek megjelenése az alapozó tárgyak között, pl. KJF )

A gyakorlati programok az egyetemek ötéves képzésében nem kapnak a hazai felsőoktatásban megszokottnál kisebb, illetve nagyobb hangsúlyt. Általánosan elterjedt szakmai álláspont a nyelvtanátok képzésében az, hogy ez a hazai szemlélet nem kielégítő. Ezért különösen meglepő, hogy az ELTE Tanárképző Kar esetében a dokumentumokban még ez a hazai szokványos gyakorlati óraszám sem jelenik meg. A másik végletet a Kodolányi főiskola képviseli, ahol a többrétű, a pedagógus mesterséghez és a szakmódszertanhoz kapcsolódó gyakorlati program nagyon magas óraszámban fut és már a második félévben megkezdődik. A ténylegesen gyakorlattal töltött órák, tehát nem a nyelvi stílusgyakorlati és egyéb szemináriumi foglalkozások aránya nagyon magas a székesfehérvári főiskolán. A hat féléves programban a gyakorlati foglakozások óraszáma meghaladja az egyharmadot. Megjegyzendő, hogy a fehérvári intézmény programja így a hallgatókat komolyan igénybe vevő, magas heti terhelést ( 30-32 óra ) tartalmaz.

Az általános követelmények közel azonossága a négy intézmény esetében lehetővé tenné a vizsgált szakokon a kredit - rendszer összehangolását, az átjárhatóság biztosítását.

A tanszékek nyilvánosan elérhető adatainak összehasonlítása fényt derít arra, hogy miért az ELTE-BTK tölti be az etalon szerepét a vizsgált szakok esetében. A szakgazda tanszékek tantestületére vonatkozó száraz adatai is a régi egyetem meghatározó szerepét húzzák alá.

A két tanszék 14-14 oktatója mind főállású. A minősítettek száma is az ELTE-BTK esetében kiemelkedően magas: 11 fő.

Erős a kontraszt a másik pesti iskola, az ELTE-TFK esetében, ahol a szakgazda tanszékén jelenleg egy minősített oktató dolgozik. A főállásúak aránya azonban itt is közel 100 %.

A két viszonylag fiatal nem állami intézmény tanszéki adatai hasonló helyzetet tükröznek, azaz mindkét iskola törekszik jó színvonalú tantestület felállítására, de sem a főállásúak, sem a minősítettek számában még nem tekinthető véglegesnek a tanszéki oktatói gárda. Székesfehérváron a szakgazda tanszéken 16 oktató dolgozik. Közülük már 11-en főállásúak, de csak hárman rendelkeznek megfelelő minősítéssel. A fiatal tanárok közül azonban öt főállású tanár szerzi meg a közeli jövőben a PhD. fokozatot. A Pázmány Egyetem esetében az adatok a következő módon alakulnak: 17 tanszéki oktató, közülük 13 főállású. A minősítéssel rendelkezők száma 10.

Az új iskolák esetében erőteljes törekvés tapasztalható az ELTE-BTK -hoz való felzárkózásra.

Ennek fontos eszköze a fiatal tanárok tudományos tevékenységének különféle módon történő ösztönzése.

A száraz statisztikai adatokból messzemenő következtetést levonni nem szabad, azonban a színvonalas oktatás lehetőségének egyik mérhető mutatója az oktatókra vonatkozó adatsor. A másik, ma már fontos mutató az infrastruktúra minősége. A technikai felszereltségben, az oktatás általános tárgyi feltételeiben a legjelentősebb az eltérés a négy iskola esetében. Az az előzetes feltételezés, amely szerint a nem állami intézmények jobb feltételeket tudnak biztosítani beigazolódik, ha áttekintjük a tényeket. A két állami felsőoktatási intézmény épületei még hazai viszonylatban is a lerobbantabbak közé sorolhatók. Az épületek általános állapota rossz. A festés öreg, gyenge minőségű, a nyílászárók nem töltik be funkciójukat, a bútorzat elavult,  öreg és nem is elegendő. Vonatkozik ez a tanári szobákra és a tantermekre egyaránt. Az oktatók és a hallgatók munkakörülményi ebből a szempontból rossznak mondhatók.

A két nem állami intézmény jelentős erőfeszítéseket tett azért, hogy az egyetem illetve a főiskola épületei funkciójukban és megjelenésükben is megközelítsék a mai európai mércét. A Pázmány Egyetem új kampusa szép példája ennek a törekvésnek. Félig kész állapotában is a legszebb épített környezet itt fogadja a hallgatókat. Székesfehérváron az önkormányzattól kapott leromlott épületek metamorfózisa nyomán itt is esztétikus, újszerű és funkcionális környezet várja az oktatókat és a hallgatókat egyaránt. A kiszolgáló és szociális helyiségek állapota sajnos nem is hasonlítható össze a vizsgált állami és nem állami intézmények esetében, akkora a különbség az utóbbiak javára. Köztudomásúan céltámogatások nélkül az államiak költségvetéséből nem oldható meg a nivellálás. A tény akkor is tény: az oktatók és a hallgatók a két állami intézményben nap mint nap méltatlan körülmények között dolgoznak. Az egyéb háttér esetében már nem ilyen lesújtóan nagy a különbség. A könyvtári állomány esetében az ELTE-BTK szűken vett német nyelvoktatást szolgáló dokumentum állománya is közel 60 000 darabos, míg a katolikus egyetem hasonló szemléletű adata 15 000 dokumentum, a Kodolányi Főiskoláé közel 13 000, míg az ELTE-TFK-n lényegében csak tanszéki könyvtár található 2 700 dokumentummal. Ez a látszólag alacsony szám a pesti főiskola esetében az egyetemhez tartozással elfogadhatóan magyarázható.

A korszerű számítástechnikai eszközök és egyéb technikai eszközök összevetésekor a következő kép alakult ki. Az eszközök száma megfelelő a nem állami iskolák esetében. Minden hallgatónak lehetősége van szabadon használni az eszközöket időkorlátozás nélkül. Az épületek nyitvatartásának megfelelően van Internet elérhetőség. A fehérvári főiskolán különösen jó az eszközállomány minősége és programokkal való ellátottsága. A számítástechnikai eszközök használata mindennapos. Itt az egyéb audio-vizuális eszközök mennyisége és használhatósága megfelel a mai elvárásoknak. A katolikus egyetemen még nem teljes az eszközpark, így nem tekintik optimálisnak a meglévő helyzetet.

A két állami iskola felszereltsége szintén elfogadható szinten van. Az eszközök használatában különböző módon korlátozást vezettek be. Általában időkorlátok között, vagy az Internet esetében funkció korlátok között használhatók az eszközök. Az intézkedéseknek nyilvánvaló pénzügyi okai vannak. Az audio-vizuális eszközökkel való ellátottság gyenge.

 

IV. A hallgatók között végzett vizsgálat összesítése

-A hallgatókat a szerzők által kidolgozott 25 kérdést tartalmazó kérdőív segítségéval vontuk be a vizsgálatba. (a kérdőív 1. sz. melléklete)

-A válaszokból adódó következtetések: a nyelvtanári szakokra elsősorban gimnáziumokból jöttek a hallgatók, mivel a szakközépiskolai gyengébb idegen-nyelvi oktatás nehézzé teszi a bekerülést az ilyen közoktatási intézményekből. A diákok szociális hátterének vizsgálata igazolja azt a magyarországi negatív tendenciát, amely szerint egyre kevesebb eséllyel kerülnek be a felsőoktatásba a vidékiek, elsősorban a kisebb településen lakók. Ugyanez vonatkozik az anyagilag kevésbé tehetősekre. Jelentős az értelmiségi szülői háttér a vizsgált diákoknál. A KJF-en szinte kizárólag nagyobb városok és a főváros lakói tanulnak. Az anyagi háttér is ezen a főiskolán a legjobb. A másik véglet az ELTE-TFK, ahol található falusi diák is. A szülők anyagi helyzete és műveltsége is itt a leggyengébb. A hallgatók véleménye alapján ma is presztízs főiskolára, egyetemre járni. Az ELTE-TFK kivételével a többi intézménybe jelentkezők zöme a választott intézményben akart tanulni. A nem állami iskolákban sok az olyan hallgató, aki nem akar a pályán elhelyezkedni.

A hallgatók véleményt formáltak iskoláikról. A legjobban a főiskolákon, különösen a nem állami KJF -en érzik magukat, a kötöttebb tanrend az emberközelibb oktatás miatt.

A vizsgálatból feltételesen megállapítható, hogy a négy intézmény közül az ELTE-TFK esélyei a legrosszabbak a jó minőségű oktatás további megvalósítására. Az ELTE-BTK -méltatlan anyagi körülményei ellenére is - tradícióihoz mérhetően tölti be a szellemi centrum szerepét. A nem állami intézmények néhány év alatt megerősödtek és várhatóan további fejlődés előtt állnak. A mai magyar felsőoktatás minden törekvés ellenére nem csökkenti, hanem erősíti a társadalmi polarizációt. A nem állami intézmények különösen.

Az elvégzett vizsgálat első konklúziója, hogy az árnyaltabb és valósághoz közelebb álló eredmény eléréséhez további munkára van szükség, megvizsgálva az intézményi gazdálkodást az eredményesség, a költséghatékonyság szempontjából. Ki kell terjeszteni a vizsgálatot a nemzetközi kapcsolatok, a tudományos tevékenység területére, az oktatói munka értékelésére.

A kérdéseket úgy kell megfogalmazni, hogy megállapítható legyen az egyes intézmények esélye a hazai felsőoktatási versenyben és az európai integráció utáni versenyben, betöltik-e küldetésüket, illetve milyen hatékonysággal és minőséggel tudják betölteni ezt a szerepet.

Felhasznált irodalom:

Falus Iván Bevezetés a pedagógiai kutatás módszereibe KERABAN Bp. 1989.
ELTE-TFK A német nyelv és irodalom szak tanterve
ELTE-BTK Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanulmányi Kalauz 1998/99.
Kodolányi János Főiskola Az idegen nyelvi tanárképzés programjai / angol, német, francia szakok
Pázmány Péter Katolikus Tudományegyetem tanulmányi tájékoztatója
A felsőoktatásra vonatkozó törvények és jogszabályok, irányelvek 1993-1998.