A KEZDETEK
Egy nemzedék elérkezett az összegzés mozzanataihoz

Egy nemzedék elérkezett az összegzés mozzanataihoz. Indulása a hatvanas évekre tehető, valamennyiük költői pályája fokozatosan bontakozott ki a mintegy három évtized alatt.

Kezdetben heten voltak, s akár népmesei számra is gondolhatunk, ha Ágh István, Bella István, Buda Ferenc, Kalász László, Raffai Sarolta, Ratkó József és Serfőző Simon pályájára tekintünk. A Hetek egyik legkiválóbb ismerője, Kabdebó Lóránt szerint: "Ami közös bennük, az nagyon kevés, mégis talán a leglényegesebb: egyszerre, egy időben keresték és fogalmazták meg azt az emberi magatartást, amely szükséges ahhoz, hogy tájékozódjanak és eligazodjanak alakuló, változó világunkban, veszélyeivel szembeszálljanak, kritikus-önkritikus, harmóniára törekvő társadalmi létezésüket biztosítsák."(1.) Maga Bella István ennél tömörebben és keményebben fogalmaz: "...botcsinálta csapat volt... csak az írásban levő magatartás volt az, ami összekapcsolt bennünket."(2.) Közel két évtized telt el a fenti idézetek keletkezése óta, s közben hatan maradtak, hiszen Ratkó József már eltávozott közülük. Ám időtállóak ezek a megjegyzések. Az "írásban levő magatartás" persze mindenképpen fontos, s valamennyiüket összeköti. Nem akármilyen elődök nyomában járnak ők. Az Illyés Gyula, majd Nagy László (és Juhász Ferenc, Csoóri Sándor meg mások) fémjelezte irány ez. A legtisztább értelemben népben-nemzetben gondolkodó írástudók morális-művészi magatartása, a mind a magyarkodó handabandázástól, mind a kozmopolita gyökértelenségtől mentes szellemi út. S persze van folytatás is, hiszen az ugyancsak Nagy László segítette Kilencek költői sem tagadták meg ezt az utat. Olyannyira nem, hogy van, aki szinte összekapcsolja őket. "E "tizenhatok" csaknem egyidőben és csaknem azonos hitekkel és reményekkel kezdték pályájukat..."(3.)

Egy biztos: csupa markáns lírai arcél. Olyan egyéniségek, akik ugyan végképp nem egyenletes színvonalon, néhol egymástól eltávolodva, ám mégis a legszebb magyar irodalmi hagyományokkal a háttérben, rajban jelentkeztek fejlődésük egy meghatározott periódusában. Akkor, amikor némiképp szelídült a kín, s ha nagyon szűk keretek között is, ám mégiscsak jobb esély volt a cselekvésre. Ma már tudjuk, hogy az a korszak, a hatvanas éveké, hiú ábrándokat táplált nálunk és szerte a világban. Az ún. nagy nemzedék számos képviselője csődbe jutott, a Párizs, Prága vagy éppen a magyar gazdasági mechanizmus, másfelől a beat-nemzedék törekvései epizódok maradtak. Az ugyanakkor tagadhatatlan, hogy életre szólóan formálták a gondolkodást, s itt-ott értek is el kisebb-nagyobb eredményeket.