JÁTÉK A LÉTEZÉSBEN

Kezdettől fogva áthatja életünket a játék. Jelen van születésünk pillanatában, s végig kísér életutunk minden állomásán. Több mint puszta időtöltés, szórakozás, vagy kikapcsolódás. Több mint emberekre, állatokra, vagy időszakra jellemző fogalom. Mindenhol jelenlévő egység, mely egység a lét természete. Ez a közös tudat minden kultúra alapja, behálózva, összekötve minden létezőt forrásként táplálja a közösségért szomjúhozókat. Johan Huizinga és Leo Forbenius gondolati fonalán készülöm felfedezni a játék forrását, s megtalálni szerepét az élettengerben.

"Az emberiség a természet rendjét játssza el, úgy ahogy az tudatosult benne"
Leo Forbenius

A játék maga az élet. Helye, szerepe van az élettervben. A gyermekeknek, a fiatal állatoknak játszaniuk kell, ez szolgálja. fejlődésüket. A kifejlett állatoknál már ritkábban figyelhető meg a játék, nem úgy mint az embernél, aki szabadcselekvést gyakorolva folytonosan újabb játékokat és játékszabályokat alkot. A játék a tanulás leghatékonyabb formája, mely a testi, szellemi lehetőségeket segíti kibontani a tapasztalás által. Első pillantásra a játék fogalmát két részre lehet bontani, külső és belső feltételekre. Külső feltétel alatt a játékteret értem, melyről a játékban részt vevők állapodnak meg, belső feltétel alatt pedig azokat az érzéseket, melyeket elkerülhetetlenek ahhoz, hogy a játékot érezzük. A két minőség a játék alapja, mint két láncszem kapcsolódik egymáshoz, s egységük nélkül a játék nem létezhet. Ahol játék folyik, ott lennie kell játéktérnek is. Ezt általában fizikai határok jelzik, a játszók kijelölnek egy területet, ezen belül érvényesek a játék szabályai. A szabályokra leginkább jellemző fogalom - így magára a játék fogalmára is - az időlegesség. Időlegesen más szabályok lépnek életbe, s ezek mindenkire vonatkoznak, aki a játéktéren belül tartózkodik, még akkor is, ha csak egy rövid időre lép be oda.

A játékteret kijelölve, a szabályokban megegyezve kezdetét veszi a maga a játék. Ebbe a létrehozott, ideiglenes világba való kilépéssel megkezdődik egy viszonyulási változás is. A játék érdek nélküli, a kielégülés önmagában a tevékenységben van, melyet közös élményként élünk meg, szellemi, társadalmi kapcsolatot építünk ki a résztvevők között, melyek a játék végeztével is továbbélnek jelenünkben, bevésve a közösségi élményt. A játékra jellemző az első pillanatban ellentétként feltűnő komolyság fogalma is, hiszen ahhoz, hogy felfüggesszük a mindennapi világról berögzült képünket, hogy át tudjunk kapcsolni egy másik világba, kellő komolysággal és odaadással kell jelen lennünk, elfogadva a mindennapjainktól távolinak tűnő szabályrendszereket. Az általános elragadottság mellett a játékfolyamat során az ellentétes érzésekre leginkább a feszültség-lazítás, egysíkúság-változatosság, egyensúly-kibillentség, kötöttség-feloldódás fogalmak jellemzők, ez által a ritmus, az élet természetes lüktetése, a születés és pusztulás harmóniája kerül kifejeződésre. A játék világán belül mindig rend van, sőt, a játék maga a rend, a megtestesült tökéletesség. A játszóközösség szinte együtt lélegzik, egy húron pendülnek, s e közös hullámhossz gyakran továbbrezeg mindennapjaink megszokott világában. Játszani pedig nem mindig könnyű, hiszen a szabályok testi-lelki próba elé állítanak minket, s nem minden pillanatban vagyunk képesek egy ilyen feszültség elviselésére, átalakítására. Ha valaki nem képes a szabályok nyomását elviselni, vagy egyszerűen megunja, elege lesz a játékból, könnyen a játékrontó szerepébe eshet, lerombolva az illúzió varázsát, felborítva egy valós világ rendjét. A játékrontóra ezért többnyire negatívan tekintenek, kiközösítik, hiszen tette után már nem folyhat a játék ugyanabban a mederben, cselekedete hatással van a többiekre is. Meglehet, hogy többen követik, s új szabályokat, új játékot életre hívva alkotnak új közösséget. Szerepe tehát kettős, egyfelől pusztító, másfelől viszont a játék elavult szabályaira figyelmeztethet, s megvan a lehetősége, hogy a játék egy átdolgozottabb, fejlettebb formáját teremtse meg.

Egy-egy játék, tetszés szerint ismételhető, ez egyike a játék leglényegesebb momentumainak, befejezése után nem tűnik el, újra és újra átélhető, az emlékezetben rögzül.

A játék, ha magasabb szempontból vizsgáljuk, mindig egy időtlen kozmikus folyamat harcát, ábrázolását jelenti. A játék folyamán átélt lelkiállapotok megegyeznek a köznapi valóságban megéltekkel, tehát a játék irrealitása nagyon is realitás. Maga a valóság, ha az átélést, az intenzitását és minőségét vizsgáljuk. Valóság a valóságon kívül, álom az álmon kívül.

A játékok legmélyebb átélési formája, a kultusz szent szférája az ünnep. Az ünnepek által körülhatárolt szent játéktér, a társadalmi élet felfüggesztése egy szent játékidő kedvéért több mint előadás, több mint szimbolikus látszatmegvalósítás, hatása még tovább él, mint a "közönséges" játéké, a tánc és zene által megélt elmélyült magasztos érzések utórezgése beragyogja a külső világot, belül biztonságot, rendet és jólétet hagyva maga után a következő szent játékidőig. Az ünnepek, a szent játékok tehát a kozmikus történések ismétlései, melynek megélésében minden részt vevő részesül, hatása analóg a valósággal, maga a misztikus valóraváltás. Bennünk észlelve a kifejeződésre vágyó kozmikus világrendet, az ünnepek hatásos eszköznek bizonyulnak e rend fenntartásában.

Jelen korunk információs társadalmának kellett eljutnia arra a fejlettségi szintre, hogy a mindannyiunkat időtlenül átölelő közös egység belső tudatát a hitehagyottaknak is megjelenítse a külső világban. A tudósok által felfedezett és igazolt ötödik, vagy pszi mező mindenkit az időtől függetlenül behálózó rétege olyan folyékony közeg, ahol az információ akadálytalanul áramolhat, idő és tér nehézségeit leküzdve. A régmúlt korok időtlen emlékei, az emlékezet tudása bontakozik ki újra szemünk előtt, most már virtuálisan és kézzel foghatóan megteremtve a mindannyiunkat időtlenül átölelő háló egyre tökéletesedő tükrét, amely lehetőség nyújt egy globális, önmaga tudatára ébredt társadalom megteremtésére. A nemzetközi hálózat (Internet) néven létrejött új, egyre bővülő játéktér már adott, a szabályai még kialakulóban vannak. Ebben a játékban, ezen a szent játéktéren megtapasztalhatjuk globális, létező egységünket, megmutathatjuk önmagunk és a minket körbevevő varázslatos világ közösségét, a mindent átható létezés csodáit, és erősíthetjük az elnyomásból feltörő planetáris felelősségtudatot, mely bennünk felébredve a legnagyobb szerepet fogja játszani egy fejlettebb, tudatosabb világ megteremtésében. Az információ szabad áramlata el fogja sodorni a kisajátításának hasznából és a hazugságból felépített légvárakat, a tagadást és idejét vesztett paradigmákat, és elhozza emberi egységünk tudomását a kozmikus világrendben betöltött szerepéről. Ahhoz hogy e világrendet igaz módon észleljük, első lépésként önmagunkat kell megismernünk, létrehozva a belső egyensúlyt, és tudatosítva, a világrendhez igazítva folyamatainkat. Amennyiben ragaszkodunk elavult értékeinkhez és hiedelmeinkhez, darabokra szakadt tudatosságunkhoz és önzésre berendezkedett lelkünkhöz, akkor nem változtathatunk idejét múlt céljainkon és ósdi viselkedésünkön sem. Ezzel megakadályoznánk a békés, összefüggő és együttműködő társadalom kialakulását. Jelenleg mindannyiunk erkölcsi és gyakorlati kötelessége, hogy messzebbre tekintsünk az események felszínénél, a mindennapi politika bonyodalmainál és vitáinál, a tömegtájékoztatás szenzációhajhász címszavainál, a változó életstílusok és munkamódszerek szeszélyeinél és divatirányzatainál. Kötelességünk az események mélyén felismerni az alapvető áramlatokat, ezek irányait, hogy olyan szellemet és tudatosságot alakíthassunk ki, amely képesé tesz bennünket problémák és lehetőségek érzékelésére, az ennek megfelelő cselekvésre. Komolyan kell vennünk e szent játékot, melyben egyszerre vagyunk rendező, szereplő és közönség is. Komoly játékossággal kell részt vennünk a Planetáris Játékban, melynek célja önmagában, a játék tevékenységében, átélésében rejlik. Elevenítsük fel hát az időtlen játékszabályokat, egészítsük ki őket a jelen szükségleteivel, s vállaljuk a játékrontó szerepét, hogy egy egységesebb, szervezettebb játéktere jöjjön létre a rajtunk megnyilvánuló Kozmikus Egység teljességének. A játékszellem legyen veletek!

Madarász Csaba freemind@freemail.c3.hu