Személyes kapcsolataink egyes formái a világon mindenhol megtalálhatók. Ilyenek a házassági kapcsolatok, a szülő-gyerek viszony, a testvérkapcsolatok és egyéb rokonokkal való viszony, valamint a barátságok is. Ez utóbbiak azonban az egyes kultúrákban más-más jelentőséggel bírnak.

Kevés a barát

A baráti kapcsolatok a legtöbb országban alárendelődnek a családi kapcsolatoknak. Így van ez hazánkban is, ahol a 80-as 90-es években végzett kutatások adatai szerint egyaránt magas azoknak a száma, akiknek egyetlen barátja sincs (Utasi, 1990, 1991). Sajnos, a helyzet romlani látszik. 1993-ban a nők 25, és a férfiak 14%-ának nem volt barátja, ez a szám 1997-re a nők esetében 35, a férfiaknál pedig 21%-ra emelkedett. Amint látható a nők mindenkor rosszabb helyzetben vannak a férfiaknál. 1993 és 97 között több nő, mint férfi veszítette el a barátait, s azok, akiknek egyik évben sem volt barátjuk, 73%-ban nők (Albert, Dávid, 1998).
A barátválasztás és barátkozás szabadságát korlátozzák az egyén erőforrásai. Ilyen erőforrások a barátságok kialakítására és ápolására felhasználható idő és pénz. Ezek hiányában, vagy szűkösségében a személy nem képes barátok szerzésére és megtartására. Magyarországon a kétkeresős családmodell férfiakra és nőkre egyaránt nagy terheket ró, de a hagyományos családi munkamegosztás miatt a női második műszak tovább rontja a nők esélyeit a barátkozásra.
A barátokkal való "ellátottság" az iskolai végzettség és az életkor függvényében is változik. Minél idősebb és alacsonyabb iskolai végzettségű a személy, annál kevésbé valószínű, hogy barátokra tud szert tenni, s ez igaz bárhol a világban. Nemzetközi összehasonlításban azonban Magyarországon sokkal kevésbé fontosak a baráti kapcsolatok, mint tőlünk Nyugatra (Utasi, 1991). Különösen igaz ez a barátságokból származó érzelmi támogatásra, amely hazánkban kifejezetten alacsony. A lelki támasz háttérbe szorul a gyakorlati segítségnyújtás mögött, így a magyar nők és férfiak, más országokban élő társaikhoz képest, kimagasló arányban maradnak magukra érzelmi problémáikkal. Ennek oka egyrészt a hagyományos paraszti társadalom öröksége, a "zokszó nélkül tűrés", másrészt a nehéz gazdasági helyzetben élő átlagember törekvése a gazdaságtalan, hasznot nem jelentő kapcsolatok elkerülésére. Mit okozhat mindez a személyek életében, különös tekintettel, a minden szempontból nehezebb helyzetben levő nők életére? Milyen hozománya van a női barátságoknak, melyeket a magyar nők többsége nélkülöz? A következőkben a női barátságok két fontos elemét emeljük ki, amelyek a család kohézióját és az egyén individuációját helyezik középpontba. A téma tárgyalása során a női barátságok hagyományos, a posztmodern megközelítést nem alkalmazó megközelítését követjük. A posztmodern barátság-felfogás egy következő írás témája lesz.

A barátnők főleg beszélgetnek

A barátságok legfontosabb közös pontja az együtt végzett cselekvések örömteli jellege. Ilyen cselekvés lehet a beszélgetés, az együtt evés és ivás, a szórakozás, sport vagy a közös munka (akár önkéntes, akár hivatásszerű). A nők minden életkorban több időt töltenek együtt beszélgetéssel, mint a férfiak (Argyle, 1991). Beszélgetésük legfontosabb témája természetesen személyes életük. Tizenéves lányok randikról, és iskoláról csevegnek. A huszonévesek életfeladataiknak megfelelően pálya- és párválasztásról, később családalapításról és a gyerekekről beszélnek a legtöbbet. Minden életkorban jellemző, hogy az egyén személyes ambíciói, problémái, vágyai állnak a beszélgetések középpontjában. Azok a felnőtt nők, akik hagyományos női életutat választottak, legtöbbször partnerükről és gyerekeikről beszélgetnek egymással (Gouldner, Strong, 1987). Barátválasztásukban is megmutatkozik, ennek igénye: jellemzően szintén párkapcsolatban élő, gyermeket nevelő nőkkel barátkoznak. Ennek praktikus és személyiségdinamikai okai egyaránt vannak. A hasonló életet élő nők időbeosztása is hasonlít, feladataikban egymás segítségére lehetnek, pl. felváltva vigyázhatnak egymás gyerekeire. Beszélgetéseik témája szintén azonos tapasztalatokból származik: a kisgyermeket nevelő nők órákon át képesek gyermekeik étkezési és ürítési szokásairól beszélni egymással, anélkül, hogy megunnák. Ezek a beszélgetések nem csak hasznos információk cseréjére szolgálnak, hanem megerősítik a nők önértékelését, validálják világképüket, választott életformájukat. Az egyedülálló, és/vagy gyermektelen nők, hasonló okokból, szintén egymás társaságát keresik. Azok a nők, akiknél középpontban a hivatás áll, nehezen találnak közös témát háziasszony ismerőseikkel. Szabadidejüket (ha van) olyan nők (vagy férfiak) társaságában töltik, akik segítik életfelfogásuk, nézeteik megerősítését, akikkel hasonló időbeosztásban dolgoznak, és hasonló lehetőségekkel rendelkeznek a szabadidő eltöltésében. Itt kell megemlíteni azt a tényt, hogy a házasságban élő nők kevéssé érzik úgy, hogy szabadon rendelkeznek szabadidejükkel és a család anyagi erőforrásaival, ami sokszor meggátolja őket abban, hogy régi barátságaikat ápolják, vagy újakat alakítsanak ki (Oliker, 1989). Természetesen, sok nő ezek közül igényét sem érzi a barátokkal való kapcsolattartásnak, azonban sokan szenvednek az elszigeteltségtől. Ennek hatására a későbbiekben térek ki.
Mivel a nők ilyen sokfélék, ezért nem lehet általánosságban beszélni a női barátságok szerepéről sem. A továbbiakban megpróbálok felvillantani ennek a sokféleségnek néhány fontos jellemzőjét.

A házasság megóvása

Először a leggyakrabban megfigyelhető jelenséget az un. házassági munkát (marriage work) mutatom be (Oliker, 1989). Magyarországon a legtöbb felnőtt korú nő házasságban él (vagy élt már), és egy vagy több gyermeket nevel. Hagyományosan életének középpontjában feleség és anya szerepe áll, még akkor is, ha teljes állásban foglalkoztatott. Sajátosan patriarchális berendezkedésünknek köszönhetően sok férfi leterheltsége és neveltetése miatt nem akar és/vagy tud felesége érzelmi társa lenni. Közismert oka ennek egyrészt a férfi és női individuáció eltérő jellege, amelynek eredményeként a férfiben elkülönült, míg a nőben kapcsolatokba ágyazott self fejlődik ki (Chodorow, 2000). Másrészt a patriarchátus másik jellegzetessége a férfi nem és a férfiasnak ítélt tevékenységek felsőbbrendűsége, vagyis a hagyományos női elfoglaltságok alulértékelése. Háztartás és gyereknevelés, és általában az érzelmek azok a témák, amelyeket a nők egymás között kell megbeszéljenek, mert a hagyományos nézet szerint a férfiakkal ezt nem lehet (Oliker, 1989). Számos esetben még a kapcsolati nehézségeket sem rögtön a partnerrel osztjuk meg. A nők ilyenkor gyakran először a barátnőhöz fordulnak tanácsért, meghallgatásért. Ekkor indul be az un. házassági munka, amely leggyakrabban a panaszos fél megnyugtatását, a nehézségek újragondolását jelenti, s hosszú távon a házasság megőrzését és a család egybetartását tűzi ki célul. A házassági munka során a nők csak ritkán biztatják arra problémákkal küzdő barátnőiket, hogy: "Hagyd ott a fickót! Fogd a gyerekeket és lépj le! Ne tűrd tovább, amit csinál veled!" A nők barátságára jellemző a magánélet tisztelete, és különösen a család elsőbbségének elfogadása.
A házassági munka leggyakrabban visszatükrözést jelent, ami arra irányul, hogy elérje vagy fenntartsa a házasság stabilitását vagy a megfelelőség érzetét, vagyis fenntartsa az egyén házassági elkötelezettségét. A házassági munka lehet én-orientált, amikor a barátnők a kibeszélés során próbálják megváltoztatni érzéseiket. A kibeszélés által a gondolatok kívülre kerülnek, az egyén eltávolodik tőlük és ráláthat reagálásaira, érzéseire. A jó barátnők jól tudják, mikor kell hallgatni, és hagyni a másikat ventilálni, és mikor kell szólni is valamit, ami továbblendíti a másikat a helyzeten, segíti a tisztázásban.
Az én-orientált házassági munka működésének egy módja a "keret kicserélése", a másik fél érzéseivel szembeni empátia felkeltése. A helyzetet kívülről szemlélő barátnő könnyebben azonosul a férfi nézőpontjával, éli bele magát a partner helyzetébe. Az ebből származó visszajelzések a szituáció átkódolását teszik lehetővé, ami konstruktívabb helyzetkezelést eredményez. A másik keret-cserélő stratégia a másik fél felmagasztalása, a férj jó oldalainak kiemelése, ami szintén a helyzettel való megbékélést és a házasság fenntartását szolgálja. És ha mindez nem segít, még mindig kéznél van a humor, a nehézségek kinevetése és aggódó önmagunk kifigurázása. Az irónia és a humor szintén a kívülhelyezkedéssel, az eltávolodással segíti a problémákkal való megküzdést.
Az én-központú érzelmi munka során az érzelmek megvizsgálása, nyílt kimondása segíthet a feldolgozásban. Az érzések nyílt kifejezése a barátnővel szemben sokkal könnyebb, mint a partnerrel szemben, mert a nőnek nem kell tartani a másik reakciójától, az érzelmek eluralkodásától, vagy a konfliktus kirobbanásától, nem kell szégyenkeznie, vagy bűntudatot éreznie. A barátnővel végzett házassági munka védett környezetben segít az érzéseket tisztázni, és kezelni anélkül, hogy tartani kellene a házasság sérülésétől.
Az egyénen kívüli tényezőkre irányuló házassági munkát helyzetkezelésnek nevezzük. Ide tartozik a történések részletes átbeszélése, a megfelelő viselkedési alternatívák keresése. Ebben segíthet a barátnő, akár saját életéből vett ötletekkel, akár az alternatívák közös áttekintésével, akár direkt iránymutatással. Ez utóbbi főleg az anya-lánya viszonyra hasonlító barátságokban megfigyelhető, de időnként a kiegyensúlyozott baráti kapcsolatok is tartalmaznak "nem kellene ezt tovább tűrnöd" vagy "valakinek jól meg kellene már neki mondani a magáét" típusú tanácsokat.
Ez utóbbi házassági munkát befolyás-orientáltnak hívjuk, ami általában ritkább, mint az alkalmazkodást segítő házassági munka. Ennek oka az aktív lépésektől való félelem, a női alárendeltség kényszerű elfogadása. A nők gyakran azért választják az alkalmazkodást, mert az csak saját készségeiket igényli, míg az asszertívebb helyzetkezelés a partnerükét is. Félve a visszautasítástól sok nő úgy oldja meg házassági problémáit, hogy a férj még azok létéről sem tud.
Azok a nők, akik bíznak saját erőforrásaikban és lehetőségeikben, inkább hajlanak a befolyás-orientált házassági munkára a barátnőjükkel. Ez főleg a jól kereső, iskolázott nők barátságára jellemző, amelyben a házassági munkán kívül kiemelt helyet kap az egyéni teljesítmény és önmegvalósítás támogatása, a karrierinformációk megosztása. Ezekről később írunk.
Magyarországon a nők többsége még mindig alacsonyabban iskolázott és rosszabbul megfizetett, mint férje. A hagyományos családi szerepmegosztás ilyenkor kiszolgáltatottá teszi a nőt, aki választási lehetőségeket nem látva, saját és gyermekei biztonságát szem előtt tartva, a végsőkig törekszik házassága fenntartására. Ebben a törekvésben segítenek egymásnak a barátnők az alkalmazkodás-orientált házassági munkával, amelyet arra használnak, hogy megerősítsék a házassági elkötelezettséget. Ez a munka a társadalmi normák által támogatott, sőt kikényszerített. A nők ugyan nem számolnak be róla, hogy érzik ezt a nyomást, mindössze így tartják természetesnek, ennek így kell lenni. Ezért a segítő fél tanácsát akkor érzik objektívnek, ha általa a házasság megerősödik, s akkor torzítottnak, ha általa az egyéni érdek kerül előtérbe. Ez a megközelítés annál valószínűbb, minél többet veszít a nő a házasság felbomlásával. Amikor azonban a helyzet tarthatatlan, akkor más feladat hárul a barátnőkre.

"Egyedül nem megy!"

A "válási munka" akkor kezdődik, amikor a házassági munka véget ér. A nők általában nem biztatják egymást a válásra, azonban, ha az mégis megtörténik, akkor támogatják egymást a válás után. A válások számának növekedésével ez a munka egyre gyakoribbá és szükségszerűbbé válik. A család fogalmának és a családi élet kereteinek újraértelmezése lehetővé teheti az egyszülős családok és egyedülálló egyének alkalmazkodásmódjainak ön- és társadalmi elfogadását, s ez által a családon kívüli kapcsolati formák átértékelését. Ennek nyomán kerülhetnek a barátságok kiemelt helyre, mivel a rokoni szálak gyengülésének nemzetközi tendenciája hazánkat sem kerüli el. Az egyedülálló egyén (legyen ennek bármi is az oka) gyerekkel vagy gyerek nélkül, fokozottan ki van téve a magányosságból származó támasznélküliség negatív hatásainak.
A társas támogatottság hiánya közvetlenül vagy közvetett módon hathat az egészséget veszélyeztető rizikófaktorok megnövekedésére, növeli az egyén lelki és fizikai sérülékenységét. A magányos egyének között ezért minden életkorban magasabb a megbetegedések száma. A támogatottság érzete ezt a veszélyeztetettséget csökkenti, megvédi az egyént a stresszorok káros hatásaitól. Ez a támogatás sokféle úton fejtheti ki hatását. Nemzetközi kutatások tanúsága szerint a különböző forrásokból származó támogatottság nem specifikusan, hanem un. általános védő hatás által hat (Lepore, 1992). Az élet bármely területén észlelt, megfelelő mennyiségű támasz megvéd az élet egyéb területein megjelenő stresszorok negatív hatásaitól. A barátság, mint a személyes kapcsolatok egyéb formái is, a társas támasz fontos forrása lehet (Sarason, Pierce, 1994). A családi kapcsolatok megbomlásának negatív hatásait a megfelelő baráti támasz ellensúlyozni tudja. Sajnos hazánkban, a fentebb vázolt okok miatt, a baráti kapcsolati hálózat kielégítő jellege az átlagos iskolázottságú, felnőtt népesség körében nem igazán jellemző (Utasi, 1991). Különösen igaz ez a férjezett nők esetében. A klasszikus forgatókönyv szerint, ha egy nő tartós kapcsolatban él egy férfivel, barátnői szép lassan háttérbe szorulnak, majd eltűnnek életéből. Kapcsolati szinten a magyar nőkre jellemző, hogy "mindent egy lapra tesznek fel", vagyis partnerüktől várják minden érzelmi igényük kielégülését, s ezzel párhuzamosan minden érzelmi energiájukkal felé fordulnak. A hazai és nemzetközi kutatások eredményei szerint ez a vágy csak ritkán elégül ki, a nők gyakran csalódnak romantikus kapcsolati ideáljukban (Oliker, 1989). A leépített barátságok azonban nehezen feltámaszthatók, s új barátságok kialakítása olyan erőforrásokat igényel, amit sok nő nem érez birtokolni.

A barátnő szerepe az individuáció folyamatában

Más helyzet jellemzi azokat a diplomás nőket, akiknek életében a hivatás fontos szerepet tölt be. Magyarországon jellemzően a diplomás nők is a családot tekintik elsődleges fontosságúnak, csak a legújabb korra jellemző a juppi életforma, amelyben a magasan iskolázott karrierista nő a gyermektelenséget, az egyedülálló státuszt választja. Az ő életüket itthon még kevés kutatás vizsgálta. A gyermeket nevelő diplomás nők leterheltségük mértékének megfelelően tudnak időt szakítani baráti kapcsolataik ápolására. Karrier és gyermeknevelés összehangolása ma Magyarországon majdnem lehetetlen feladat a nők számára, s a két feladat együttes terhe nagyon megnehezíti a barátságok ápolását. Amikor mégis lehetőség akad a baráti találkozóra, a beszélgetés témája a párkapcsolatokon kívül gyakran az egyén individuációját, önmegvalósítási- és karrier lehetőségeit érinti.
A barátság az egyik legjobb terep az egyéni identitás kifejezésére, a személyes fejlődésre. Mivel kevéssé szabályozott és intézményesült, ezért szabadon fejezhetjük ki benne önmagunkat, az egyén individuációja szabadon alakulhat keretei között. A személyiség alakulásának fontos tényezői a barátokkal történt beszélgetések, a tőlük kapott visszajelzések. Ezekben a beszélgetésekben kapnak helyet a jövőre vonatkozó tervek, vágyak, fantáziák. Sok nő a karrierjére vonatkozó ambícióit is inkább a barátnőjével osztja meg, mint a férjével, s a párkapcsolat jövőjére vonatkozó fantáziák méginkább azok közé a témák közé tartoznak, ami csak ritkán kerül bele a férjjel történő beszélgetésekbe. A barátnők egyedi szerepet töltenek be az ilyen aspirációk támogatásában, az önértékelés és önfeltárás folyamatában.
Egyes elméletalkotók szerint barátság és házasság egymást kiegészítve segítik elő a nő személyiségfejlődésének két fontos aspektusát: az identitás és az intimitás megteremtését (Paul, 1991). E szerint az elképzelés szerint egyetlen kapcsolat sem képes a személy fejlődésének minden tényezőjét támogatni, valószínű ezért, hogy az egyén életében fontos kapcsolatok megosztva látják el ezt a funkciót. Ha a párkapcsolat alkalmasabb az intimitás kialakítására, akkor az identitás kérdései, a "Ki vagyok? Merre tartok?" kérdései inkább azon kívül, pl. a barátságban kerülnek felszínre. A személyes ambíciók barátnőkkel való megosztásának másik praktikus oka, hogy a nők tapasztalata szerint, amíg egy kérdés a tervezgetés, boncolgatás fázisában van, addig jó ennek feszültségével nem a párkapcsolatot megterhelni.
Egyéniség és függetlenség kérdése természetes módon különbözőképpen érinti a párkapcsolatot és a barátságot. Amíg a párkapcsolatok zöme a mai napig a patriarchális mintáknak megfelelő, egyenlőtlen munkamegosztás szerint működik, addig a szabad választáson alapuló barátság támogatja az egyén autonómiáját. Ennek az autonómiának mindenkori korlátja a barátnők közösen osztott elve a család és a házasság elsőbbségére vonatkozóan. A barátnői szabadság-elv ezért csak addig tud érvényesülni, amíg nem veszélyezteti a család harmóniáját. A jól fizetett, diplomás nők családjában az átlagot meghaladó mértékben jellemző a családi munkamegosztás kiegyensúlyozottsága, s a férj támogató attitűdje a nő függetlenségére vonatkozóan. Megfigyelések szerint, ahol a partnerek jobban tiszteletben tartják egymás szabadságát, ott az intimitás kifejeződése kevésbé jellemző. Ezt kompenzálandó, a szabadabb, az önmegvalósítást támogató és megtárgyaló partnerkapcsolatban élő nők barátsága inkább az érzelmi kötődést helyezi középpontba.
Az egyén identitásának fontos összetevője az önbecsülés kérdése. Önbecsülésünk szintén társas képződmény, a külvilágból származó visszajelzések alakítják. Barátainkkal való kapcsolatunk nagymértékben hozzájárul ennek alakulásához, hiszen a tőlük kapott megerősítések egyszerre tekinthetők objektívnek és szubjektívnek, mivel kívülről tekintenek ránk, ám a baráti érzelmek torzító tükrén keresztül. Legjobb barátainktól a kritikát is elviseljük, és azt a szeretet-kapcsolat keretén belül általában nem érezzük olyan bántónak, mint más helyzetekben. Önbecsülésünk állandóságának fenntartása mellett az aktuális teljesítményre vonatkozó önértékelés megőrzése is fontos. Az önértékelés fenntartási modell (Erber, Tesser, 1994) szerint barátainkat úgy válogatjuk meg, hogy a kapcsolat pozitívan érintse önértékelésünket. Amennyiben egy bizonyos kérdés fontos az önértékelésünk fenntartása szempontjából, és barátunk számára szintén fontos, úgy szeretnénk a társas összehasonlításból nyertesként kikerülni: "Jobb vagyok, mint ő". Ha ez nem megy, akkor a barátságunk válik kevésbé szorossá. Ha a kérdés nem érinti az önmeghatározásunkat, akkor barátunk sikerében mi is sütkérezhetünk, anélkül, hogy féltékenyek vagy irigyek lennénk rá. Ez a tükröződés növeli önértékelésünket, s így a barátság szorosságának növelésére késztet minket.

Megerősödés a kapcsolatok által

Baráti kapcsolataink megalapozhatják a hatalom kapcsolatorientált, nőkhöz közelebb álló formáját, amely nem a kontrollt és a dominanciát, hanem a változás képességét helyezi előtérbe (Surrey, 1991). Ennek eredményeként személyes megerősödés, képessé válás (empowerment) alakul ki, amely a kapcsolatokon keresztül realizálódik. A lélektani megerősödés egyfajta motiváció, szabadság és képesség arra, hogy az egyén kapcsolatain keresztül használja energiáját, forrásait, erejét vagy hatalmát céljai elérésére. Ez a megerősödés csakis a kölcsönös kapcsolati megerősödésbe ágyazva értelmezhető. A kapcsolati megerősödés azt jelenti, hogy aktívan gondoskodunk a kapcsolatokról, melyek fejlesztenek bennünket. Ez együttes erőt hoz létre, amely a kapcsolat ápolására és a résztvevők kölcsönös megerősítésére szolgál. Az ilyen elven működő kapcsolatokban összekapcsolt tanulás zajlik: az egyén képes a másik nézőpontját mind jobban átvenni, tanulni egymástól, s ez által szélesíteni tapasztalatait és építeni kapcsolatait. Az ennek nyomán kialakuló empátia és tolerancia társadalmi szinten is változásokat idézhet elő.
A barátnők egyéni, családi és társadalmi szinteken is befolyással bírnak. Ahogy hagyományos, modern, majd posztmodern családi koncepcióban gondolkodunk, a családon kívüli kapcsolatoknak egyre nagyobb szerep jut az egyén életében, s ez által a családi rendszer működésében. A család fogalmának változása, a struktúra fellazulása egyre inkább szükségszerűvé teszi a családi dinamika fogalmának átértékelését, szélesebb körű értelmezését. Az egyszülős családok elterjedése, vagy a homoszexuális családok mind láthatóbbá válása megkérdőjelezi a normatív fejlődés elképzelését, és az un. "normális" működésre törekvés, mint cél tarthatóságát. A családon kívüli kapcsolatok befolyásának megerősödése felveti a prevenció és terápia fókusza kitolódásának szükségszerűségét. Ilyen lehetséges út a barátok és egyéb családon kívüli támaszforrások bevonása a segítő folyamatokba, a baráti kapcsolatok fontosságának kiemelése a mentálhigiéné, az oktatás-nevelés és a terápia folyamataiban.

Irodalom

ALBERT Fruzsina, DÁVID Beáta, A barátokról, Társadalmi Riport, szerk.: Kolosi Tamás, Tóth István György, Vukovich György, TÁRKI, Bp., 1998, 257 - 276.
ARGYLE, M., Friendship, Cooperation, Chapter VIII, Routledge, London, 1991.
CHODOROW, N. J., A feminizmus és a pszichoanalitikus elmélet. Új Mandátum, Bp., 2000.
GOULDNER, H., STRONG, M. S., Speaking of friendship: Middle-class women and their friends, Westport, Greenwood Press, 1987.
ERBER, R., TESSER, A., Self-evaluation maintenance: a social psychological approach to interpersonal relationships, in.: Theoretical frameworks for personal relationships, ed: Erber, R. Gilmour, R., Lawrence Erlbaum Associates, New Jersey, 1994, 211-234.
LEPORE, S. J. Social conflict, social support and psychological distress: evidence of cross-domain buffering effects, in: Journal of Personality and Social Psychology, 1992, Vol. 63. 5., 857-867.
OLIKER, S. J., Best friends and marriage: Exchange among women, University of California Press, Berkeley, 1989.
PAUL, E. L., Women's psychosocial development: The role of marriage and friendship in two lives, in: Approaches to understanding lives, ed.: Healy, Joseph M. Jr., Vol. 3: Part B: Perspectives in personality, ed.: Ozer, D. J., Jessica Kingsley Publishers London, 1991:, 197-232.
SARASON, I. G. PIERCE, G. R., Social support: global and relationship-based levels of analysis, in: Journal of Social and Personal relationships. Vol. 11., 1994, 295-312.
SURREY, J. L. Relationship and empowerment, in: Women's growth in connection. Writings from the Stone Center, ed.: Jordan, J. V., The Guilford Press, New York, 1991, 162-180.
UTASI Ágnes, Baráti kapcsolatok, in: Társadalmi Riport, szerk.: Andorka Rudolf, Kolosi Tamás, Vukovich György, TÁRKI, Bp., 1990, 475-486.
UTASI Ágnes, Az interperszonális kapcsolatok néhány nemzeti sajátosságáról, in: Társas kapcsolatok, szerk.: Utasi Ágnes, Gondolat, Bp., 1991, 169-193.