"a virágzó technológiának
szüksége van törvényen kívüli zónákra" .


A globális-lokális oppozíció és a virtuális közösségek


Napjainkban a globalizációs folyamat egyik legfőbb terepe, a gibsoni cybertér víziót racionalizáló Internet. Manuel Castells szerint: "Az 1970-es évek elejétől egy új gazdaság jelent meg a világban. Ez a gazdaság egyrészről információs, másrészről globális, harmadrészt pedig egyszerre információs és globális. …. mert a termelés és a fogyasztás, illetve az annak hátterében folyó verseny egy globális információs hálózatban folyik …s ami, új, hogy maga az információ válhatott a termelés folyamatává és végtermékévé egyaránt, méghozzá globális szinten." . A kilencvenes évekre a globális információs hálózat az elektronikus szupersztráda, más néven a cybertér lesz, "amely szó szerint univerzális, mindenütt jelen van, ahol telefondrótok, (rádióhullámok vagy műholdak) koaxiális kábelek, vagy üvegszálak vannak" . Az új gazdaság tehát haladéktalanul megkezdi a cybertér gyarmatosítását.
Paul Virilio szerint: "A cyberteret bizonyos szempontból talán az utolsó gyarmat-birodalomnak is tekinthetjük. Mert mit is teremtünk az Internettel, vagy a cybertérrel? Egy új terjeszkedési területet. A gazdasági hatalom, a politikai hatalom, a katonai hatalom mind-mind kiterjednek már az egész világra. Az egész világot a levegőbe repíthetjük, amikor csak akarjuk; szétrombolhatjuk, amikor csak akarjuk… … Terjeszkedési területre viszont szükség van. És mivel nincsenek más világok - hiába hódítottuk meg a Holdat, csak az űrt találtuk, nincs más lakható bolygó - mi mást tehetnénk, mint hogy kitalálunk egy virtuális gyarmatot. Megteremtjük ezt a virtuális teret, hogy legyen hol továbbjátszani a játékot."
A cybertér gyarmatosítása tehát megkezdődött, rögtön azzal, hogy a csábító, metaforikus gibsoni elnevezést (cybertér), egy közönséges hasonlatra cserélik le: Az Internet, olyan, mint egy elektronikus szupersztráda. A cybertér és az elektronikus szupersztráda között hatalmas interpretációs különbség van, bár a gyakorlatban sokszor egymás szinonimájaként használjuk ezeket a kifejezéseket.
A cybertér otthonossá tehető, esztétikuma van, élhető környezet lehet, "barátságos, ha olyanná alakítjuk" , míg az elektronikus szupersztráda hideg, üzleti tér, ahol az információ a profitszerzés eszközeként száguld egy adott pontból egy másik, meghatározott pont felé. A lényeg az információ továbbítás sebességén és nem tartalmán, vagy formáján van.
Az elektronikus szupersztráda nem élhető tér, "hatékony, de nem barátságos" . Még szerencse hogy az Internet, mint médium ellenáll a totális gyarmatosításnak, hiszen felülete elméletileg a végtelenségig bővíthető akár törvényenkívüli zónákkal is, ráadásul a már kolonializált adatmezőkre is be lehet törni, vagy meg lehet csapolni az információs szupersztráda adatforgalmát. (Lásd a hackerek és a crackerek tevékenységét.) S ráadásul az ezidáig a többi médium ellenőrzésében és szabályozásában egészen jól bevált eszközökkel sem sikerült még totálisan ellenőrzés alá vonni, minduntalan kisiklik a kontroll alól.
"Az elektronikus világ semmi esetre sem állapodott még meg, és az invenció révén önmaga gerjeszti ezt a viharos változékonyságot. A hálózatoknak ez az áradó bősége az, ami újratermeli önmagát, ha semmi mással, hát dehegemonizáló mechanizmusa révén. Annak a kiéhezetten globalizáló rendszernek a kontextusában, amely rendszerben az információ egyszerre a legfőbb valuta és a legfőbb árucikk, szélsőségesen csábítóak és fenyegetőek a Nap szakadatlan tékozlását ismétlő hálózatok - vagyis az a hajtóerő, amelyben az információ tökéletessé lesz, haszontalanná válik és elenyészik" . A pazar információs tűzijáték az információs szupersztrádát körbeölelő cybertérben zajlik, és sérti a multik érdekeit, ha mással nem hát azzal, hogy a tőlük illegálisan elorzott drága információt is elherdálja, ingyenessé és mindenki számára elérhetővé igyekszik tenni.
A globalizációs folyamat egyik lehetséges pozitív hatású velejárója lehet sokak szerint a lokalizáció, mely az autonóm, regionálisan szerveződő közösségek érdekérvényesítését, a demokrácia működtetésében való intenzív részvételét hozza magával. "Az új lokalitás lényege az autonómiaszerzés a globális világban és potenciálisan funkcióadás az eddig szereptelen individuumoknak. A lokalizáció annak a globális folyamatnak a neve, amelynek keretében minden kontinensen a nagyon különböző lokalitások közös "szabadságharcot" folytatnak a csoportos és személyes funkciókért, döntési kompetenciákért; a regionális nagyhatalmak és önállósult nemzetállamok után így a földi civilizáció váltása azt hozza, hogy új főszereplők születnek: a globális és a lokális világ". Ez volna a modernség projektumának megvalósulása, a racionális ember megszületése és a totális demokrácia létre jötte.
A cybertérben is körvonalazódnak a globális világ lokális ellenvilágai, természetesen nem regionálisan, hanem spontán szerveződő közösségekről van szó, melynek tagjai élhetnek bár a való világ bármely részén, egy virtuális "helyen" (fórum, Chat-room, szerepjáték, stb.) alkotnak közösséget. S ezek, az idők során kissé szkeptikussá vált, virtuális közösségek folytatnak "szabadságharcot" a területfoglaló multinacionális cégekkel és a centralizációra és általános kontrollra törekvő ellenőrzési rendszerekkel szemben/mellett keresik az ellenállás és rejtőzködés alternatíváit.
A virtuális lokalitással rendelkező közösségek önállóságának megőrzéséért és az érdekérvényesítés lehetőségéért Bruce Sterling és Hakim Bey , a cyberpunk teoretikusai, közel hasonló megoldásokat javasolnak. Hakim Bey szerint a megoldás az általa T.A.Z.-nak nevezett, Időszakos Autonóm Zónák létrehozásában rejlik. A T.A.Z., az Időszakos Autonóm Zóna, olyan helye a virtuális közösségeknek, ahol rövidebb időintervallumokra megvalósulhatnak az alulról-szerveződően létrejövő totális demokrácia szigetei. A virtuális közösségek tagjai ezeken a helyeken saját maguk alakítanak ki néhány szabályt, melyeket a közösség határoz meg, de a szabályok áthágása sem jár automatikusan a közösségből való kizárással. Ezeknek a helyeknek igen magas a tolerancia küszöbe. Ha a hely nyilvánosabb lesz a kelleténél, (a rendcsinálók, az ellenőrző erőszakszervezetek, figyelmének fókuszába kerül), egyszerűen elnéptelenedik, és a közösség egy másik, időszakosan titkos, virtuális helyen újjászerveződik. Ez a folyamat adja közösség dinamikáját. Ráadásul megerősíti a tagok közötti összetartozás érzését is. Az összetartozás érzését az is fenntartja, hogy a virtuális közösségek partizán (vagy szabotázs) akciói az Internetnek azt a gyarmatosítás előtti állapotát igyekeznek visszaállítani amelyet a multinacionális cégek bejövetele előtt élveztek az első telepesek, akik lévén ők az első emberek a Neten, őslakosokként tekintenek magukra. S igyekeznek ellenállni a globális szemfényvesztésnek, többek között azzal, hogy saját maguk alkotta programokkal, vagy illegálisan beszerzett szoftware-kkel szörfölnek a Neten, manifesztumokat tesznek közzé nyilvános fórumokon, időszakosan manipulálják vagy megbénítják a multik adatforgalmát.
William Gibson cyberpunk románcaiban az ellenállás és elrejtőzés izgalmas alternatíváira kínál modellt.

Szabadpart és az Elkerített Város


Ismerte az effajta szobákat és épületeket;
bérlőik általában az átmeneti zónában
kívánnak tevékenykedni,
ahol a művészet nem egészen bűn,
és a bűn nem egészen művészet.
Otthon volt.

A gibsoni utópia materiális és cyberterét is a multik és zaibatsuk uralják. Rendszerek, melyeknek vére és éltetője az információ, s amelyek adatforgalmát időről-időre megcsapolják a mai hackerek és crackerek utódai, a cybertérbe csatlakozó konzolzsokék. A Neurománc egyik főszereplője, Case is konzolzsoké, akit Wintermute/Neuromancer a kettős identitású gépi intelligencia bérel fel. Wintermute/Neuromancer egy családi nagyvállalat Mesterséges Intelligenciája (MI) . A család egy "rögeszmésen médiaellenes iparklán, amely orbitális otthona tökéletes elszigeteltségében működött" , és akik "arra használták a pénzüket, hogy kimaradjanak a napi hírekből ", a rejtőzködés stratégái voltak, anyagi eszközeikkel a rendszeren kívülre helyezték magukat. A Mesterséges Intelligencia, szervere Szabadparton van a materiális világban. Szabadpart egy különleges sziget az űr végtelenében. Orbitális, földkörüli pályára helyezett, spirális szerkezetű műhold. Szabadkikötő, üdülőközpont, illegális technológiák laboratóriuma, pénzmosó és a Tessier-Ashpool család lakhelye. A család két alapítója klónozza gyermekeit, Jean-t és Jane-t, tíz pár számozott példányt állítva elő belőlük, mutatván mennyire belterjessé kívánnak válni, s hogy legfőbb stratégiájuk az elzárkózás és eltűnés lesz. Ki akarnak szállni az információs társadalomból. Szabadparton a család lakóhelyét, a Villa Straylight-ot és annak cybertérbeli kivetülését is zárolni kívánják. "Szabadpart gyorsított felvételen zöldült és virágzott ki, mesterséges hajnalok és szintetikus naplementék gyors egymásutánjában, buja, elszigetelt világ, amelyet tavak türkizkék ékkövei pettyeznek. Tessier és Ashpool előjöttek a nyitóceremóniára a Villa Straylight-ból, titkos tanyájukról az orsó csúcsán, és érdektelen unalommal bámulták az általuk teremtett tájat. "
Az adatfolyamtól való szándékos elszigetelődés, s ennek folyományaként Wintermute/Neuromancer hívására Case virtuális és a románc másik főszereplőjének, Molly-nak, az utcai szamurájnak, materiális, behatolása azonban hamarosan a családtagok halálát indukálja, a vállalkozás csődjét, s végül a szimbolikus sziget, Szabadpart is darabjaira hull. Az orsó csúcsa, az otthon pedig a család utolsó megmaradt tagjával, Lady3Jane-nel együtt kisodródik az űrbe. Létrehozva Lady3Jane számára egy új Időszakos Autonóm Zónát. Hamarosan Lady3Jane hús-vér burka is elporlad, csak virtuális személyisége bolyong a cybertérben, új és új Szabadpartokat keresve magának, melyeket aztán elér a cybertér kolonializációja, s Lady3Jane virtuális személyisége megint új helyet keres. Stratégiája azonban nem sikeres, mert nem egy közösség tagjaként, hanem magányosan létezik, s szükségszerűen örökéletűre tervezett virtuális teste is elenyész.
Gibson Idoru című románcában az ellenállás és rejtőzködés egy másik, sokkal inkább működőképesnek tűnő stratégiáját modellezi, mely a Hakim Bey-féle Időszakos Autonóm Zóna továbbfejlesztett változata. A hely neve Hak Nam, az Elkerített Város. Az Elkerített Város lokáció nélküli hely a cybertérben, melyet javarészt fiatal, tokiói cyberpunkok tartanak fenn. Mintájául a tokiói Császári Palota, a Tiltott Város szolgál. A hely azért lehet viszonylag állandó, azért nem kell a benne élő közösségnek elköltöznie onnan és másik helyet keresni a letelepedésre, mert nincsen lokációja (helymeghatározás az Interneten: például www.mta.hu, www.kodolanyi.hu/szabadpart ), tehát nem található meg semmilyen keresővel a cybertérben. Önmagában, befelé szerveződik, az információt elnyeli, mint a fényt egy fekete lyuk, de kifelé nem bocsát ki jelzéseket.

"Chia az ábra közepére mutatott.
- Az mi?
- Fekete lyuk. Az eredetiben valami szellőző. - Chiára nézett.
- Tokióban is van egy fekete lyuk. Azt láttad?
- Nem.
- A Palota. Nincs kivilágítva. Éjszaka, magasról a Császári Palota egy fekete lyuk.

Az Időszakos Autonóm Zónák soha nem lehetnek a multinacionális gazdaságok által irányított globalizált világ törvényeinek bomlasztói, csak a Törvény határainak szélén, annak ismeretében képesek korlátozott áthágásokra , partizánakciókra. Adatlopásra vagy a számlaforgalom megcsapolására, etc. Legfőbb stratégiájuk az adatforgalom figyelemmel kísérése és saját területük adatforgalmának tökéletesen hozzáférhetetlenné tétele. A románcbeli Elkerített Város mítosza a következő: "Állítólag egy közös irtófájllal kezdődött. … Valakinek az az ötlete támadt, hogy kifordítja az irtófájlt. Igazából nem így történt, érted, csak így mesélik: hogy Hak Nam alapítói bedühödtek, mert a net régen teljesen szabad volt, azt csináltál, amit akartál, de aztán a cégek és kormányok másképp gondolták, hogy mit szabad és mit nem. Úgyhogy ezek a fickók nekiláttak bontani. Egy kis zugot, részt, mint a szövetet. Mindenből egyfajta irtófájlt csináltak, mindenből, ami nem tetszett nekik, aztán az egészet kifordították. … És átnyomták a túloldalra …" Ennyi a mítosz, a létrejött lokalitás, az ellenvilág egy hihetetlenül összetömörített file-okból álló, befelé növekvő és minden bejövő információt elnyelő komplexum, ahol összesűrűsödnek az elméletek és a gondolatok. A kívülálló számára láthatatlan és hozzáférhetetlen adatsziget. Információs fekete lyuk, ahol nem működik a rentábilis - nem rentábilis lineáris kódracionalizmusa. Lakói szorgosan vigyázzák autonomitását, folyamatosan óvják, építik és védelmezik. "Az Elkerített Város része a netnek, de nincs rajta. Itt nincsenek törvények, csak egyezségek."
Az eltűnés - megmutatkozás logikája azonban szükségszerűen ennek a helynek a felfedezését is indukálja. Hiszen Hak Nam folyamatosan, hihetetlen iramban nő, s lakói egyre többen lesznek. Tehát egyre nagyobb nyilvánosságot kap.
A nyilvánosság bekúszik a töréspontokon keresztül, a Hely a közeljövőben szinte biztosan felfedeztetik, kitárják és megmutatják … s aztán elnéptelenedik. William Gibson románca a Mesék az újjáépítésről című fejezettel zárul, az eltűnés - megmutatkozás - eltűnés dinamikája szükségszerűen a következő fázisba lép: az Elkerített Város mellett épül az új, titokzatos pantheon, az idoru szigete. A soron következő határzóna.

DYSON, Esther, GILDER, George, KEYWORTH, George, TOFFLER, Alvin etc, A "kibertér " és az "amerikai álom": Magna Charta a Tudás Korához, 1.2 verzió, 1994. augusztus 22., Replika, 1997/26,
FULLER Matthew, Okádék, Buldózer Médiaelméleti antológia, Media Research Alapítvány, 1997, 88-94.
GYŐRFFY, Iván, Adalékok az információs üvegházhatás okaihoz és következményeihez, www.internetto.hu/egyetem, közvetett forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár, www.mek.iif.hu.
HABERMAS, Jürgen, Egy befejezetlen projektum - a modern kor, A posztmodern állapot, Századvég, Bp., 1993, 151-178.
JAUß, Hans Robert, Az irodalmi posztmodernség, Literatura, 1994/2, 121-138.
KÖMLŐDI Ferenc, Fénykatedrális, Kávé, Bp., 1999.
LASH, Scott, Sociology of Postmodernism, Routledge, London and New York, 1990.
LOSONC Alpár, A könyv metaforájától a szimulációig, Gondolat-Jel, 1994/III-IV, közvetett forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár, www.mek.iif.hu.
LYOTARD, Jean-François, A posztmodern állapot, A posztmodern állapot, Századvég, Bp., 1993, 7-145.
McHALE, Brian, Constructing Postmodernism, Routledge, London and New York, 1992.
PINTÉR Róbert, Globalizáció és információs társadalom II. Gazdasági és technológiai gyökerek, www.ittk.hu/infinit/2000/0622/muhely2.html.
RORTY, Richard, Habermas és Lyotard a posztmodernitásról, A posztmodern állapot, Századvég, Bp., 1993, 224-250.
STERLING, Bruce, Az eltűnt média nyomában, Korunk, 2000/4, 37-40.
VARGA Csaba, A lokalitás esélyei, www.inco.hu/inco3/kozpont/cikk1.htm
WAHL, Wendy, Bodies and Technologies: Dora, Neuromancer, and Strategies of Resistance, Postmodern Culture, v.3 n.2, 1993 January, http://jefferson.village.virginia.edu/pmc/text-only/issue.193/wahl.193.