Csere

Csak a macskák
ülnek a napos padra
csacsogni a halált.
A vénasszonyok
a tévé előtt főznek
szappanoperát.

Átváltozva

Valahol halvány harangszó
bandukol a faluban.
Kutyák hallgatnak
mindenütt a hegyoldalban.
Ruhám szélnek feszül
testemen nesztelenül,
birkózva a léttel,
míg megleli a szépséget
egy nem várt mozdulatban
ezelőtt sok évvel.

Nemesfény

Meredek fájdalmasan
nyirokcsomóként.
A gyertyák mezítláb
hullanak szét.
Gőz szökdösik
a tenger vizébe
vissza.
"Milyen szép most" -
mondom, s te
érted, mire
gondolok.
És fényleni
kezd a súlyos,
rézarany megbocsátás.

Ősz-előke

A villa szúrós kertjében
piros zokni szárad botra
húzva bolondosan,
a tarka szekér mellé tűzve.
A szepezdi Cserfa soron
hús illata kanyarog,
érik a boldogság sülve,
mint sárga tök a faszénen.
Lélekvidító dolog ez,
mint a zöld-piros kockás
pokróc a hideg télben.

Átváltozás

Ceruza fényű, tompa
hangulatban figyelem
a saját énekem.
Fent egy légifolyosó.
Egyirányú lehet,
arra csak gépek,
vissza csak a
fecskék jönnek.