A kredit a mindennapi nyelvhasználatban
hitelt, elismerést jelent. A felsőoktatásban azonban jelentése egészen más,
és bár már régóta használt, hazánkban csak mintegy tíz éves múltra tekint vissza.
A felsőoktatásban definiált kredit az Amerikai Egyesült Államokból származik,
1892-ben a Harvard Egyetemen a tanulmányok mérésére vezették be. Létrejöttének
alapvető oka a 19. század utolsó harmadában elterjedt szabad tantárgyválasztás
volt. Ez a rendszer a tanulmányi pontok gyűjtését (kreditakkumulációt) csak
az adott intézményen és szakon belül preferálja, nem ösztönöz a más intézményből
történő kredit-beszámításra. Logikája szerint a diplomák értékét egy bizonyos
intézményhez köti, és nem kívánja befogadni egy másik intézmény kreditjeit,
akár erősebb az, akár gyengébb az iskolák rangsora szerinti, mivel amögött más
tanár, más követelmény, más infrastrukturális támogatás, tehát bizonyára más
tudás húzódik meg. A rendszer másik jellegzetessége, hogy a kreditet az intézményben
eltöltött kontakt tanórákhoz kapcsolja. Az utóbbi száz évben a rendszer gyakorlatilag
nem változott.
Az amerikai rendszert vezette be közel száz éve a Fülöp-szigetek, majd a II.
világháború után Japán, Korea és Tajvan, az utóbbi években újabb ázsiai (például
Indonézia, Thaiföld), afrikai (például Nigéria) és legújabban több dél-amerikai
ország. Az amerikai rendszert követi Kanada is.
A nyugat-európai országok többsége, az amerikaitól eltérő, saját útját követi.
Ezek az államok az Európai Kreditátviteli (Kreditátváltási) Rendszert (European
Credit Transfer System-ECTS) alkalmazzák. Ehhez csatlakozott Ausztrália és Új-Zéland
is. Az ECTS, mint rendszer a hangsúlyt az intézmények közötti kredit-elismerésre,
s ez által - főként a tanulmányok végzése közben - a hallgatók nemzetközi mobilitásának
elősegítésére helyezi. Az ECTS érvényesítéséhez elvileg nincs szükség arra,
hogy a nemzeti, vagy az intézményi kreditrendszerek azonosak legyenek, a lényeg
a kölcsönös elismerésen és az átváltás lehetőségében van.
Az ECTS nagy hatással van az új, közép-kelet európai demokráciák változásban
lévő felsőoktatási folyamataira is. Szinte mindenütt törekvés tapasztalható
az ECTS elveivel megegyező, könnyen átváltható kreditrendszerek bevezetésére.
A magyar kredit rendelet is az ECTS-en alapul, figyelembe veszi az ECTS követelményeit.
EU-csatlakozásunk tükrében ez fontos feltétele felsőoktatásunk Európába integrálásának.
1. A kreditrendszer
1.1. A kreditrendszer fogalmának megközelítése
A kreditrendszert sokan sokféleképpen közelítik meg. Az igazán mérvadó az érvényes
kormányrendeletben1 rögzített fogalomrendszer és megközelítés. A rendelet a rendszer
céljaként az intézményen belüli és az intézmények közötti hallgatói mobilitás
biztosítását fogalmazza meg. A rendszer biztosítja a tanulmányok olyan egységes
értékelési metódusának kifejlesztését és alkalmazását, amely megkönnyíti a hallgatók
számára a felsőoktatási intézmények, képzések, képzési rendszerek közötti átjárást,
mozgást.
A felsőoktatási intézmények közötti átjárás fogalmán az egyik felfogás szerint
azt kell érteni, hogy a hallgató tanulmányait egy másik intézményben kívánja
folytatni, vagyis át akar iratkozni egy másik intézménybe. Az átiratkozás adminisztratív
feltételeinek teljesülése esetén az egységes kreditrendszer abban segíthet a
hallgatónak, hogy tanulmányai folytatása során figyelembe lehet venni az előző
intézményben sikerrel teljesített kurzusokon végzett munkáját, azaz el lehet
fogadni az előző intézményben már elvégzett kurzusokat. A másik értelmezésben
a felsőoktatási intézmények közötti átjárás azt jelenti, hogy a hallgatónak
- anélkül, hogy egy másik intézménybe átiratkozna - lehetősége nyílik a másik
intézményben bizonyos kurzusok felvételére, azaz a hallgató áthallgathat olyan
tárgyakat, amelyeket az "anya"-intézmény számára előír és elfogad
akkor is, ha azokat egy másik intézményben végzi el. A kreditrendszer ekkor
abban segíti a hallgatót, hogy megadja a számbavételhez szükséges metódust.
A harmadik esetben a hallgató egyszerre, egy időben két felsőoktatási intézményben
párhuzamosan végzi a tanulmányait. Ez azonban gyakorlatilag nem más, mint az
átiratkozás és az áthallgatás kombinációja.
A felsőoktatási képzési szintek és rendszerek közötti mobilitáson azt kell érteni,
hogy a hallgató ugyanott vagy máshol megszerzett kreditjeit, illetve annak beszámítható
részét a képzést folytató intézmény egy magasabb szintű képzésben beszámítja.
A képesítési követelmények "kreditesítése" biztosíthatja, hogy az
intézményi rendszerek egymásnak is minél inkább megfeleltethetőek legyenek.
A kreditrendszer feltételezi az intézmények közötti kapcsolatot és együttműködést.
Ezt az intézményeknek önként, minden külső presszió nélkül, saját érdekeik felismeréséből
adódóan kell megoldani. Ennek biztosítása érdekében a résztvevő intézményeknek
képzési rendszerüket célszerűen minden kívülálló számára átláthatóvá, könnyen
követhetővé és érthetővé kell tenni. Az oktatási szisztéma a hallgatók számára
választási lehetőségeik érdekében a lehető legnagyobb rugalmasságot kell, hogy
biztosítsa. A résztvevő intézményeknek teljes bizalommal kell egymás iránt lenniük
arra vonatkozóan, hogy egymás számára minden információt megadnak, és ezek az
információk megbízhatóak, rendszeresek és ellenőrizhetőek.
A kreditrendszer a felsőoktatás fejlődésének termékeként2 is definiálható, olyan
termékként, amely annak eredményeként jött létre, hogy a különböző oktatási
intézmények felismerték az egymással fenntartott kapcsolatok jelentőségét, valamint
azt, hogy a diplomák, a tantárgyak, illetve a kurzusok kölcsönös elismerése
fontos lépés a képzési rendszer korszerűsítése irányában. A kreditrendszer bevezetésének
célja e szerint olyan átlátható és természetesen átjárható "hidak"
kiépítése az intézmények között, amelyek elvileg is és gyakorlatilag is kiszélesítik
a hallgatók előtt álló tantárgyválasztási lehetőségek skáláját. A rendszer segítségével
megoldhatóvá és egyszerűvé válik a hallgatók más intézményben kifejtett tanulmányi
tevékenységének elismerése, azaz az előzőekben vázoltakhoz hasonló előnyöket
jelent.
A kreditrendszer rendszer-szempontból kimeneti (output) szabályzáson alapuló
oktatási rendként3 is felfogható. A félévek követelményeinek előírása és elfogadása
helyett ugyanis a diploma követelményeit határozza meg és a hallgatóknak az
eddigieknél jóval nagyobb önállóságot biztosít tanulmányaik megszervezésében.
A hallgatók szabadsága azonban korlátozott, hiszen a szak lényegét adó, a szakra
jellemző kötelező tantárgyakat teljesíteni kell. Másrészt az egyes tantárgyak
egymásra épüléséből adódó kényszerrendezettséget is be kell tartani. A kreditrendszerben
tehát a hallgatók a diploma megszerzése érdekében célirányos, szervezett képzésben
vesznek részt. (Láthatóan tehát nem egy "svéd-asztal" szerű képzésről
van szó, ahol a hallgató tetszése szerint "csipeget" a tantárgyakból,
és a végén megkap valamilyen diplomát.) A diploma feltételeit képező kötelező
szakmai törzsanyagon túl azonban a rendszer választási lehetőséget kínál a szakmához
kapcsolódó kötelezően választandó tantárgyak felvételében, teret engedve a hallgató
igényének és apellálva egyéni felelősségére is tanulmányai alakításában vállalt
döntéséért. A szakmához nem (vagy nem feltétlenül) kapcsolódó szabadon választható
tantárgyak az általános értelmiségi létre felkészítést, illetve a hallgató teljesen
egyéni igénye szerinti ismeretek megszerzését szolgálják.
A kreditrendszer más vélemény szerint a felsőoktatás modernizálásának egyik
fontos eleme4 . Egyrészt kulcsproblémája, hogy hogyan történjen az alacsonyabb
szintű (pl. AIFSZ vagy főiskolai) képzés beszámítása a magasabb szintű tanulmányokba.
Másrészt az egész világon alapvető problémát jelent az elit- és tömegképzés
viszonya, mely részben igényli a nagy volumenű általános szakmai képzést (még
egyetemi szinten is), részben azonban szükséges minden diszciplína esetében
az elitképzés is. Ezekre is választ adhat a kreditrendszer.
A kreditrendszer a felsőoktatás modernizálásának fontos eszköze5 , mely elősegíti
a rugalmas képzési struktúra kialakítását, a szakok és képzési szintek közötti
átjárhatóságot, a hallgatók bel- és külföldi mobilitását. Olyan eszköz, amely
biztosítja a minőségi követelmények érvényesítését, a képzési struktúra és a
curricullum összhangját, amely kiterjed az oktatás tartalmára, módszereire,
formáira, a tanév időbeosztására, a hallgatók teljesítményének ellenőrzésére
és értékelésére.
A kreditrendszer olyan oktatásszervezési technikaként6 is felfogható, amely a
diákok számára kínálatként jeleníti meg az intézményben adott pillanatban rendelkezésre
álló kurzusokat, amelyekből a diákok a tanterv kötöttségei figyelembevételével,
a tanulmányi- és vizsgaszabályzat által behatárolt keretek között, saját céljaik
és igényeik szerint tudják megtervezni tanulmányaikat és kiválasztani azokat
a kurzusokat, amelyeket egy-egy szemeszterben el kívánnak végezni. A rendszer
a kötelező hálótanterv "utasításos" jellegű eljárásához képest tulajdonképpen
egy szabályozott kereslet-kínálat alkumechanizmusait jeleníti meg, sajátosan
a felsőoktatásban. Mindez jelentős hatékonyságnövekedést is eredményezhet. Mindenekelőtt
azonban az intézmény, a tanár és a diák új szerepekbe helyezésével átalakíthatja
a szereplők közti viszonyrendszert. Így a kreditrendszer - megjelenésének közvetlen
előnyei mellett - számos egyéb területen közvetett pozitív hatást is gyakorol
a felsőoktatásra és az intézmények működésére.
A kreditrendszer a köztudatban - főként a diákok körében - sokszor, mint cél
jelenik meg, vagy mint egy mindent megoldó csodaszer. Nyilvánvaló, hogy ezek
egyik sem igaz, azonban olyan rendszerré, módszerré, eszközzé válhat, amelynek
alkalmazásával kialakulhatnak azok a struktúrák, amelyek a jelenleginél jobban
segíthetik számos, a felsőoktatásban jelentkező probléma kezelését.
Mindezek alapján kirajzolódnak a kreditrendszer pozitív és negatív tulajdonságai.
Előnyei:
· a képzési szintek, szakok, intézmények közötti átjárhatóság megkönnyítése,
a hallgatói mobilitás biztosítása;
· részképzések, résztanulmányok kölcsönös elismerése, a tanulmányok nemzetközivé
válásának elősegítése (ECTS), a megszerezhető végzettség és szakképzettség mind
országosan, mind nemzetközileg történő elismert(ethető)sége;
· szabad választás, eltérő haladási ütem biztosítása, a végzettség és szakképzettség
megszerzéséhez vezető tanulmányi útvonal (képzési programok nagyfokú belső összefüggésrendszere,
kreditakkumuláció) kellő rugalmassággal való tervezhetősége és ütemezhetősége,
lehetőség a menet közben bármely okból szükségessé váló korrekcióra (halasztás,
kihagyás, program-módosítás), a tanulmányok időveszteség nélküli folytatása,
rugalmas kreditakkumulációs rendszer esetén az évismétlés fogalmának megszűnése;
· akadályok nélküli lehetőség az egyszer megszerzett végzettség/szakképzettség
későbbi fejlesztésére, kiegészítésére, lehetőség a későbbi életkorban történő
első belépésre, valamint alkalmi vagy rendszeres visszatérésre (life-long learning,
felnőttoktatás), "az egyéni életút alakítása" igényének kielégítése;
· az egyéni tanulmányi terv kialakítása révén a hallgató felelősségtudatának
növelése, a választási lehetőségek növekedése miatt a hallgató magasabb szintű
motiválása;
· a választási lehetőség következtében versenyhelyzet kialakulása az oktatók
és az intézmények között;
· a hallgatók oldottabb hangulatának kialakulása;
· az oktató segítése munkája fontosságának felmérésében;
· belépés (hozzáférés) biztosítása a kiválasztott képzésekbe;
· mindezek a lehetőségek az esélyegyenlőség alapján hozzáférhetők, és az egyén
számára a részvételhez szükséges befektetések mind társadalmi, mind gazdasági
értelemben megtérülnek életútja során (azaz jó a végzettség és szakképzettség
megszerzésének költséghaszon-aránya).
Hátrányai:
· a félévközi teljesítés elégtelensége miatt a hallgató többször is újrahallgathatja
a tárgyat, ami motiváltságát alacsony szinten tarthatja;
· a képzés költségei magasabbak a hagyományos képzésénél.
1.2. Az ECTS alapfogalmai
Az előzőekben már többször megemlített ECTS az elsősorban a külföldi és a hazai
egyetemek közötti hallgatócserét elősegítő kredit-átszámítási rendszer. Ugyanakkor
az ECTS az átláthatóság (Transparency) és a tanulmányok elismerésének (Academic
Recognition) eszköze is. Az ECTS elsődleges célja a külföldi felsőoktatási intézményben
folytatott résztanulmányok leghatékonyabb megszervezése és a hallgató külföldi
teljesítményének az anyaintézményben való teljes elismerése. A kreditrendszer
előnyei azonban egyértelműek olyan felsőoktatási intézmények esetében is, ahol
- a képzés speciális sajátságai miatt - kevés esélye van a hallgatóknak külföldi
résztanulmányok végzésére.
A rendszer három fő elemre épül:
· az információra (a felsőoktatási intézményről, a tanulmányi programokról és
a hallgatók által elért tanulmányi eredményekről);
· a kölcsönös megállapodásra (a partnerintézmény és a hallgatók között);
· az ECTS kreditek használatára (ezzel jelezve a hallgatói munkaráfordítást).
Az ECTS ezen három fő eleme három alapdokumentum segítségével valósul meg. Ezek:
· az információs csomag;
· a hallgató jelentkezési lapja/tanulmányi szerződése;
· a hallgató végbizonyítványa.
Az információs csomag (Information Package) írott formában biztosított információ
mind a hallgatóknak, mind az oktatóknak a felsőoktatási intézményről, az oktatott
szakokról, tantárgyakról. Két fő részből tevődik össze. Az első az intézményt
mutatja be, benne az intézmény általános leírásán, szervezeti felépítésének
ismertetésén túl mindaz az általános információ, amely a hallgatók életével,
munkájuk támogatásával kapcsolatos, a szállástól a szociális ellátáson keresztül
az intézményen belüli információs rendszerig. A másik rész a különböző tanulmányok
szerkezetét és a tantárgyak, kurzusok pontos bemutatását tartalmazza. Az ismertető
célszerűen évente pontosításra kerül.
A tanulmányi szerződés (Learning Agreement) a hallgató tanulmányi programját
tartalmazó okmány, feltüntetve benne a megszerezhető krediteket is. A hallgató
együtt a hazai intézmény ECTS-koordinátorával az intézmény információs csomagjából
kiválasztja az itthoni tantervvel kompatíbilis, felvenni kívánt kurzusokat a
megfelelő kredit számban. A szerződés ezt rögzíti. Az okmány így a hallgatók
érdekeit szolgálja, hiszen a kiküldő intézmény kötelezettséget vállal a külföldön
teljesített kurzusok elismerésére és az elért kredit mennyiség jóváírására Természetesen
a kurzusokat a hallgatónak teljesíteni kell. Amennyiben ez nem sikerül, a kurzusokat
itthon ismét fel kell venni.
A végbizonyítvány a tanulmányi eredmények átirata (Transcript of Records) a
hallgató által elért tanulmányi eredményeket összegző okmány, könnyen átszámítható
módon. Biztosítja a megszerzett minősítések osztályzatok formájába való áttranszformálását.
A tanulmányi eredmény minősíti a hallgató munkáját, és ettől függ ösztöndíja
is. Az ECTS User's guide-ban javasolt A, B, C, D, E és F jelzésű, hatfokozatú
rendszert viszonylag egyszerűen lehet konvertálni a saját ötfokozatú osztályzási
rendszerünkbe. (Egy változat szerint az A és a B a jelesnek felel meg, a C a
jó, a D a közepes, az E az elégséges, és az F pedig a fail, az elégtelen. Egy
másik változatként az A a jeles, a B a jó, a C a közepes, a D az elégséges és
az F az elégtelen.)
Ahhoz, hogy ez a rendszer jól működjön, az átláthatóságot az előbbi három elemen
kívül az ECTS kredit jelenti. Ez az egységnyi kurzushoz rendelt numerikus érték,
mely azt a munkát mutatja, amit a hallgatónak be kell fektetnie a kurzus teljesítéséhez.
Segítségével leírhatókká válnak a tanulókkal szemben támasztott tanulmányi elvárások.
A különböző országok felsőoktatási intézményeiben nincs egységesen elfogadott
kreditrendszer. A kreditrendszert bevezető intézmények kötelezettséget vállalnak
Európában az ECTS alapelveinek elfogadására, de a kreditakkumuláció rendszere
(ennek technikai részletei és szabályozása) nagyon eltérő lehet akár egy országon
belül működő felsőoktatási intézmények esetében is.
1.3. A kreditrendszer elemei
A rendszer lényege, hogy a hallgató a tanulmányi követelmények teljesítéséért
kreditet kap. A kredit a tanulmányi kötelezettségek teljesítésére irányuló hallgatói
tanulmányi munka mértékegysége, az összes hallgatói tanulmányi munkaidővel arányos
relatív mérőszám, mely megmutatja, hogy a képzéshez mennyi összes hallgatói
tanulmányi munkaidő tartozik. A nemzetközi konvenciónak megfelelően 30 hallgatói
tanulmányi munkaóra eredményez 1 kreditet. Az összes hallgatói tanulmányi munkaidő
a tanulmányi munka sikeres teljesítéséhez szükséges munkaórában kifejezett idő,
vagyis a tanóra (kontaktóra) és az egyéni hallgatói munkaóra összege. Az összes
munkaidő így a tanóra mellett magában foglalja azt az időt is, amit a hallgató
tanórán kívül önállóan végez a tananyag elsajátítása, és a követelmények teljesítése
érdekében (beleértve a vizsgaidőszakban tanulásra fordított időt is). Kreditet
akkor kap a hallgató, ha eredményesen számot ad ismereteiről, azaz tevékenységének
értékelése legalább elégséges illetve megfelelt. Az összhallgatói munka kreditálása
azt a szemléletváltást is tükrözi, hogy a kredit a tanulást helyezi középpontba,
felváltva az évszázadok során megszokott hagyományos oktatás-, illetve tanár-centrikus
filozófiát.
Kreditallokáció a tantervben szereplő tanulmányi kötelezettségek teljesítéséhez
átlagosan szükséges összes hallgatói munkához történő kredit hozzárendelés.
Azt fejezi ki, hogy a tanulmányi kötelezettségekhez, azon belül annak egyes
részeihez (moduljaihoz), tantárgycsoportjaihoz, tantárgyaihoz, kurzusaihoz,
valamint egyéb feladataihoz (például szakmai gyakorlathoz, szakdolgozathoz,
stb.) mennyi tanulmányi munkára van szükség.
A megszerzett kredit mennyisége kifejezi a tanulmányi követelményekben való
előrehaladást. Ez a kreditgyűjtés (kreditakkumuláció) révén teljesül. A kreditgyűjtés
az a folyamat, amikor a tanulmányi időszakokban szerzett kreditek összeadódnak,
azaz az egyes tanulmányi időszakban szerzett kreditek hozzáadódnak a korábban
megszerzettekhez mindaddig, amíg a hallgató az összes, az oklevél megszerzéséhez
előírt számú kreditet el nem éri. A kreditrendszerű képzés kreditakkumulációs
rendszerébe beépíthetők bizonyos kritérium-feltételek (például szabályozni lehet
az utóvizsgák számát, a kurzusok felvételének mennyiségét, elő lehet írni a
tanulmányi idő bizonyos szakaszára teljesítendő kreditek számát, meghatározott
súlyozott tanulmányi átlaghoz lehet kötni bizonyos mérési pontokon a hallgató
továbbhaladását, stb.) Amennyiben ezeket a hallgatók nem teljesítik, el kell
őket távolítani az intézményből. Ezek a képzés minőségi mutatóiként is funkcionálnak.
A kreditátvitel (kredittranszfer) az egyik intézményben, karon, szakon, illetve
képzési szinten megszerzett kredit másik intézményben, karon, szakon, képzési
szinten történő elismerése, az ottani tanulmányokba történő beszámítása. Valamely
tárgy egy másikkal akkor helyettesíthető, ha a helyettesítő tárgy tematikája,
azaz a mögötte lévő ismeretek legalább 75 %-ban lefedik a helyettesített tantárgy
által megkívánt ismeretet. A kredit befogadást a kredit átviteli bizottság végzi,
mely során elbírálja a más felsőoktatási intézményben teljesítendő, illetve
korábban befejezett tantárgy(ak), kurzus(ok) saját képzésbe történő beszámítását.
A kredittranszfer megvalósulása biztosítja a kreditrendszer alapvető céljának
- a hallgatói mobilitásnak - a megvalósulását.
A kredit nyilvántartás a kreditrendszer működésének feltételét biztosító azon
tevékenység, amely során rögzítésre kerül a hallgató által elvégzett munkát
reprezentáló megszerzett kredit. A nyilvántartás a hagyományosan előírt hallgatói
indexen kívül megköveteli a korszerű hallgatói információs rendszer létét és
működtetését is.
A rendszer működésének alapfeltétele, a hallgatói tájékozódás elengedhetetlenül
fontos eleme a hallgatói tanácsadás rendszere. A hallgatói szabadság feltételezi
és igényli a tájékozottságot, a helyzet pontos ismeretét, a döntés megalapozását
és ebben a korszerű tanácsadói szolgálat létét. Megvalósítói a klasszikus tanulmányi
osztályok, a hallgatói információs iroda, a tanszék (általában alacsonyabb munkakörben
lévő) tanáraiból és a magasabb évfolyamú diákokból létrehozott tanácsadó rendszer,
a hallgatói információs rendszer. A tanácsadásban fontos szerepet játszanak
még a kreditrendszert kidolgozó személyek, a Hallgatói Önkormányzat, de nem
vonhatják ki magukat az oktatási szervezeti egységek vezetői sem.
A képzés szerkezete célszerűen moduláris felépítésű. A modul a szak tantervének
megfelelő tantervi egység, amely olyan tantárgycsoportokat és tantárgyakat foglal
magában, amelyek tematikailag, a szak képzési célját illetően vagy valamilyen
specializáció céljából rokon ismereteket vagy több szak közös ismeretanyagát
foglalják magukban. A modulok lehetnek egymásra épülők (pl. alapozó és törzsképzési
modul), és egymást helyettesítők (pl. a különböző szakirányok moduljai). Az
általános értelmiségképző modul speciális modul, mely a végzettség és szakképzettség
megszerzéséhez nem szükségképpen hozzátartozó általános műveltségi tantárgyak
modulja. Olyan - az értelmiségi létre felkészítő - ismeretek megszerzését biztosítja,
amelyek a korszerű ismeretanyaghoz annak ellenére hozzátartoznak, hogy a szakképzettség
szempontjából csak közvetetten hasznosíthatók.
A szaki képző és a tanári modul a szakképzettség megszerzéséhez szükséges elméleti
és gyakorlati ismeretek, jártasságok és készségek megszerzését biztosítja. Ezek
konkrét követelményeit az érvényes kormányrendeletek írják elő. A tantárgyak
a kreditrendszerben lehetnek kötelező tárgyak (melyek a szaki törzsanyaghoz
tartozó ismereteket biztosítják és a diploma megszerzésének alapfeltételét képezik,
a hozzájuk rendelt kredit mennyisége 35-70 %), kötelezően választandók (25-60
%), és szabadon választhatók (minimum 5 %).
A kreditrendszerű képzés a hagyományos képzésnél jóval kevésbé kötött, annál
sokkal rugalmasabb, de mégis meghatározott tanterv, a mintatanterv alapján folyik.
Ez a tantervben szereplő tantárgyak és feladatok olyan elosztása félévekre,
amelyet az átlagos ütemben haladni akaró hallgató úgy követhet, hogy félévenként
teljesíti a tervezett krediteket (30±3), így a tanulmányi követelményeket a
meghatározott képzési idő alatt teljesíti. A mintatanterv arra is célszerű lehetőség,
hogy a végzettséghez szükséges követelményeket ezzel az időbeosztással lehet
optimálisan teljesíteni, mivel a tanterv biztosítja a tantárgyak felvételénél
az előtanulmányi követelmények megvalósulását. A hallgatóknak - a meghirdetett
tantárgyak és kurzusok alapján, biztosítva azok egymásra épülését, azaz az előfeltételként
jelentkező kurzusok teljesítését - lehetősége van egyéni előrehaladási ütemet
kialakítani, egyéni terv szerint haladni. Természetesen, amely tantárgyat, kurzust
vagy feladatot nem sikerült teljesíteni, azt a továbbiakban az egyéni tanulmányi
tervbe ismételten fel kell venni.
Ezzel összefüggésben megemlítendő, hogy célszerű megkülönböztetni a szemeszter
és a félév fogalmát. A szemeszter átlagos ütemű előrehaladás esetén 1 félévben
teljesítendő kb. 30 kreditnek megfelelő munkamennyiség, a szemeszter tehát munka-dimenziójú.
A félév pedig szorgalmi időszakból és vizsgaidőszakból álló időtartam (általában
15+6 hét), mely idő-dimenziójú. A hallgató 1 félév alatt az 1 szemeszternek
megfelelő kb. 30 kreditnél több és kevesebb munkát is végezhet, ami azt jelenti,
hogy annál több vagy kevesebb kreditet is akkumulálhat.
A munka értékelésére a kreditrendszerben is lehetőség és szükség van. A kreditrendszer
nemcsak, hogy nem veszélyezteti az oktatás minőségét, hanem ellenkezőleg, a
hallgatók folyamatos évközi tanulása a rendszer fontos velejárója. Így véget
vet a csak vizsgaidőszakbeli kampányszerű tanulásnak, hiszen azzal nem lehet
komoly eredményeket elérni. Ennek módja, hogy a végleges érdemjegy a félévközi
számonkérések során elért és a vizsgaidőszakban, a vizsgán nyújtott teljesítmény
alapján szerzett értékelés összegéből határozható meg.
A kreditrendszerben lehetőség van a hallgatók tanulmányi munkájának differenciáltabb
értékelésére. Értékelésre kerül az adott félévben, továbbá az adott (és a korábbi)
félévben (félévekben együttesen is) végzett munka mennyisége és minősége. A
tanulmányi munka mennyiségét a megszerzett kreditek száma mutatja. A tanulmányi
munka minőségét a kredit pontokkal súlyozott tanulmányi átlag adja, mely a felvett
összes tantárgy és a teljesített tantárgyak, kurzusok, illetve azok érdemjegyei
figyelembe vételével számítható az alábbi módon:
Súlyozott tanulmányi átlag=S(kreditpont x érdemjegy)/összes kreditpont (azaz:
minden érdemjegy megszorozva a kredit pontjaival, összegezve, és osztva az összes
megszerzett kredit ponttal). A súlyozott átlag megadható a hallgató adott félévében,
illetve a vizsgált időpontig megszerzett összes kreditjére is. Utóbbi a kumulált
átlag, mely a vizsgált időpontig lezárt (aktív) félévekre összesített tanulmányi
átlag.
A tanulmányi munka mennyiségi és minőségi értékelésére az adott félévre számított
ösztöndíjindex szolgál, mely a teljesített tantárgyak, kurzusok és azok érdemjegyei,
valamint az adott szemeszterben teljesíthető kredit figyelembe vételével számolható
a következő képlettel:
Ösztöndíjindex=S(kreditpont x érdemjegy)/"K" (azaz: minden érdemjegy
megszorozva a kredit pontjaival, összegezve, és osztva K-val), ahol a K a mintatantervben
az adott szemeszterre előirt összes kredit mennyiség.
Mind a súlyozott átlag, mind az ösztöndíjindex számítása során csak az osztályzattal
zárt tantárgyakat lehet és kell figyelembe venni.
Az Intézményi Tájékoztató nem más, mint az ECTS Információs Csomag (felépítése
az 1. 3. pont szerinti).
A korszerű, kreditrendszerű Tanulmányi és vizsga szabályzatnak a kormányrendelet
8. §-ában rögzített területekre kell kitérni, szabályozva az egész tanulmányi
folyamatot.
Az intézmények közötti együttműködésnek kell biztosítani a hallgatók cseréjét.
Jelentősége ezért kiemelten fontos, tekintettel arra, hogy a kreditértékek semmiféle
szabályokat nem fejeznek ki a tanulmányi programok tartalmára, szerkezetére,
az oktatás színvonalára vonatkozóan. Ezek olyan minőségi elemek, amelyeket maguk
a felsőoktatási intézmények határoznak meg, és ezeket a kötelezettségeket az
egymás közötti megállapodások tartalmazzák.
A kreditrendszer bevezetése több, az egyetemi-főiskolai életet érintő területen
is változást igényel. Ezek közül az egyik legfontosabb a felsőoktatási tantervi
kultúra változása, a képzési tartalmak és követelmények másfajta definálása.
Ezzel szoros összefüggésben jelentkezik az oktatásszervezés, a folyamattervezés
kérdése, amely nem nélkülözheti a korszerű számítógépes hátteret sem a hallgatói
nyilvántartásban, sem a helyiséggazdálkodásban, de az oktatói kapacitás biztosításában
sem.
2. A főiskola kreditrendszerének főbb jellemzői
A főiskolán a 2000/2001-es tanévben felmenő rendszerben bevezetésre került a
kredit rendszerű képzés.
A diploma kiadásának feltétele a 3 éves képzés során legalább 180, a négy éves
képzésben legalább 240 kredit. A kreditrendszer bevezetését előíró kormányrendelet
alapján a főiskola lehetőséget biztosít az előírtnál 10 %-kal több kredit megszerzésére
is. Ezzel a szabadon választható tantárgyak köre bővül.
Kreditet kap a hallgató a szemeszter során teljesített tantárgyakon (kurzusokon)
túl a szakmai/iskolai gyakorlat(ok)ért, valamint a szakdolgozatért. A szakmai/iskolai
gyakorlathoz tartozó kredit - a gyakorlat képzésben betöltött szerepe miatt
- változó, alapvetően összhangban van a gyakorlat időtartamával. A levelező
képzésben a nappalitól (esetenként lényegesen) kisebb időtartamú, emiatt más
(kisebb) kredit értékű szakmai gyakorlatok bizonyos - tantárgyakhoz kapcsolt,
kontakt órát azonban nem tartalmazó - gyakorlati (külön) feladat tervezésével
kompenzálható. A szak képesítési követelményei által elkészített szakdolgozatért
107 kredit jár. A szigorlat teljesítése kritériumkövetelmény, azért nem kap kreditet
a hallgató. Az új bölcsészettudományi képesítési követelmények a szigorlatokra
történő felkészülésre, a számonkérés integráló jellege miatt is "ad"
szigorlatonként 3-3 kreditet.
A főiskola hallgatói általános értelmiségképző, szaki, a nyelvtanár8 szakokon
ezeken túl tanári, a nyelvtanári szakok kivételével a többi szakon nyelvi modult
teljesítenek.
A főiskolán a kötelező tantárgyak az összkredit érték 65, a kötelezően választandók
30, a szabadon választhatók 59 %-át teszik ki. A kötelező tantárgyak felvétele
a mintatantervben javasolt félévben célszerű. A mintatantervben lévő kötelezően
választandó és szabadon választható tantárgyak teljesítése szükséges az előírt
kredit mennyiség eléréséhez.
Az általános értelmiségképző modul kötelező tantárgyként filozófiatörténetet,
szociológiát, informatikát, Európa tanulmányokat, a négy éves egyszakos képzésben
a civilizációtörténetet foglalja magában. A kötelező tárgyakon túl három-három
kötelezően választandó társadalomtudományi tantárgyat tartalmaz, melyek a szakok
jellegének megfelelő csoportosításban kerülnek meghirdetésre. Ezeken túl a három
éves képzésben további négy, a négyévesben öt szabadon választható tantárgyat
kell teljesíteni. Nappali tagozaton egy szemeszterben kredit értékkel szabadon
választható tárgy lehet a testnevelés10 is.
A modul összesített kredit értéke:
· a hároméves képzésben 24 (10 a kötelező + 6 a kötelezően választandó társadalomtudományi
+ 8 a szabadon választható tantárgyakból);
· a négy éves képzésben 28 (12 a kötelező + 6 a kötelezően választandó társadalomtudományi
+ 10 a szabadon választható tantárgyakból).
A nyelvtanári szakok tanári modulja 60 kredit értékű,11 az általános elveknek
megfelelően kötelező és kötelezően választandó tantárgyakat (kurzusokat) foglal
magában. A tanárképzés fő tanulmányi területei, almoduljai követik az érvényes
kormányrendelet12 előírásait.
A tanárképzés követelménye a pedagógia - pszichológia komplex szigorlat és az
oktatási-nevelési feladatot megoldó szakdolgozat (10 kredit) kidolgozása. Olyan
szakdolgozat is elkészíthető, mely egyben a nyelv- vagy az irodalomtudomány
szakmai igényeit is kielégíti. Ebben az esetben a nyelvtanár szakos hallgatóknak
nem kell két szakdolgozatot kidolgozniuk, de a kettős követelmény eredményeként
10-10 (összesen tehát 20) szakdolgozati kreditet kapnak13.
A 2001/2002-es tanévtől a nyelvképzés nem tartozik a kredit rendszerbe. A diploma
feltételét képező nyelvi követelmények teljesítése miatt azonban a főiskola
nappali tagozatán a nyelvképzés kötelező. Ez alól csak az a hallgató kap felmentést,
aki az előírt nyelvvizsgával (nyelvvizsgákkal) rendelkezik. A nyelvi képzés
fontosságát jelzi, hogy abszolutóriumot csak az kap, aki a nyelvi kurzusokat
teljesítette, illetve az előírt nyelvvizsgával (nyelvvizsgákkal) rendelkezik.
A nyelvképzés kurzusai különböző szintűek. Óraszáma a gazdálkodási és a kommunikáció
szakon 360, idegenforgalmi és szálloda, valamint vendéglátó és szálloda szakon
600, nemzetközi kapcsolatok szakon 720 óra.
A kredit átviteli bizottság feladatait a főiskolán a tanulmányi ügyeket is ellátó
Tanulmányi és Kredit Bizottság végzi, melynek vezetője az oktatási főigazgató-helyettes.
A hallgatói információs rendszer intézményünkben a Neptun rendszer. A rendszerben
valamennyi hallgató regisztrálva van, ebben történik a tantárgyak felvétele
és a vizsgára jelentkezés. Az első félév kötelező tantárgyainak, kurzusainak
felvétele a főiskola Tanulmányi és Vizsga Szabályzata szerint kötelező. A második
félévtől a hallgató az előző szemeszter végén tájékozódhat a további lehetőségekről.
A tanszékek a félév 14. hetétől a Neptun információs rendszerben teszik közzé
a tantárgyak, kurzusok meghirdetését. Az előzetes jelentkezést legkésőbb a vizsgaidőszak
3. hetének végéig kell befejezni. A tantárgyak, kurzusok végleges felvételét,
a szemináriumi kurzusok tancsoportjainak kialakítását a tantárgyat oktató tanszék
segítségével a regisztrációs időszakban, a szorgalmi időszak első hetének végéig
kell véglegesíteni, a Neptun rendszerben és a hallgató leckekönyvében rögzíteni.
A hallgatók informálódását szolgálja az évente kiadásra kerülő, lassan hagyománnyá
váló tájékoztató füzet, mely tartalmazza a szakok legfontosabb jellemzőit, áttekintő-
és részletes mintatantervét az előfeltétel rendszerrel.
A második félévtől a főiskola meghirdeti a kollokviummal záródó tantárgyak vizsgakurzusait
is. A vizsgakurzus olyan speciális kurzus, amelyhez tanóra nem tartozik, de
vizsga lehetőséget biztosít azok számára, akik az előző félévekben ilyen kurzust
nem tudtak teljesíteni, viszont önállóan fel tudnak a vizsgára készülni. Ezen
kurzusok felvétele már a tantárgyfelvétel időszakában kötelező, ez a feltétele
annak, hogy a következő vizsgaidőszakban az elmaradt követelmények vizsgával
teljesíthetők legyenek.
A kreditrendszerben tanulók hallgatói jogviszonya azokban a félévekben él (aktív),
melyekre a hallgató beiratkozik és egyszakos képzés esetén minimum 14, kétszakos
képzésben szakonként (az általános értelmiségképző tantárgyakat mindkét szakhoz
külön beszámítva) legalább 8-8 kredit értékű tantárgyat, kurzust felvesz.
A hagyományos rendszernél jóval kevésbé szigorú a félévek teljesítésének elismerése.
A teljesítmény értékelése ugyan valamennyi félév végén sorra kerül, azonban
csak az államilag finanszírozott hallgatók esetében van előírás a kreditek teljesítésére
vonatkozóan. A finanszírozott státuszuk megtartásának feltétele minimum 15 kredit
összegyűjtése. Amennyiben 15 kreditnél kevesebbet gyűjtenek össze egy szemeszter
során, tanulmányaikat költségtérítéses formában folytathatják tovább. A költségtérítést
fizető hallgatókra a fenti rendelkezés nem vonatkozik. Számukra megkötés, hogy
képzési idejük felére kell a mintatantervben előírt kredit mennyiség felével
elszámolniuk. E szuerint a 3 éves képzésben részt vevő hallgató a harmadik,
a 4 éves képzésben részt vevő a negyedik aktív féléve végéig köteles a mintatantervben
a harmadik, illetve a negyedik szemeszter végéig előírt kredit 50 %-át összegyűjteni.
A teljesítmény érétkelésére természetesen a másik két mutató alapján is sor
kerül, azonban láthatóan ez az értékelési rend lényegesen "lazább",
mint a hagyományos képzésben.
***
Intézményi vagy országos kreditrendszert ma már számos helyen használnak. Az
ECTS saját jogán vagy a nemzeti rendszerrel párhuzamosan egyre inkább betölti
a kreditek nemzetközi átvitelének eszközeként reá háruló funkciókat. A kreditrendszerek
tényleges megvalósításában azonban sok az eltérés. Nem minden országban léteznek
országos színtű kreditrendszerek. A sok országban működő kreditrendszerek azonban
viszonylag egyszerűen felhasználhatók a felhalmozott kreditek intézmények és
képzési szintek közötti átviteléhez és egy bevezetett kreditgyűjtő rendszer
működtetéséhez.
Az ECTS jelentős mértékben megkönnyíti a kreditek nemzetközi átvitelét, ezért
várható a rendszer további elterjedése. Továbbra is léteznek azonban megoldásra
váró problémák, többek között az integrált tanulmányok és az egymást váltó kötelező
stúdiumokra épülő folyamatos tanulmányi előmenetel filozófiáját megvalósító
tanulmányi rendszerek közötti különbségek áthidalása.
A főiskolánkon bevezetett kreditrendszer a kezdeti nehézségeken túl van. Úgy
értékelhető, hogy a kezdeti tapasztalatok pozitívak. Kreditredszerünk megfelel
a kormányrendelet követelményeinek. Nem szabad azonban karba tett kézzel várni
a következő tanévet. Minden vezetési és oktatási szintnek, a tanulmányi osztályoknak
megvannak a maguk sajátos feladatai, amikre feltétlenül fel kell készülni.
A "kredites" kormányrendelet majdani előírásai alapján a szükséges
korrekciókat rendszerünkön is el kell végezni, hogy megfelelhessünk az elvárásoknak,
hogy hallgatóink és tanáraink is elégedettek legyenek, nem beszélve leendő együttműködő
partnereinkről, akiket feltétlenül meg kell keresni, körüket ki kell bővíteni
annak érdekében, hogy a hallgatói mobilitás, a kreditrendszer alapvető célja
valóban realizálódhasson.
JEGYZETEK
1., A Kormány 200/2000 (XI. 29.) Korm. rendelete a felsőoktatási tanulmányi pontrendszer (kreditrendszer) bevezetéséről és az intézményi kreditrendszerek egységes nyilvántartásáról. 2., Bara Zoltán: Az Oktatáskutató Intézetben 1999. 10. 01.-jén rendezett “A kreditrendszer felsőoktatásunkban” c. konferencián elhangzott a “Hallgatói mobilitás és a kreditrendszer. Néhány gondolat az egységes kreditrendszer bevezetésének intézményi feltételeiről” c. korreferátuma alapján (Magyar Felsőoktatás, 10/1999. szám) (13. számú irodalom.) 3., Szövényi Zsolt kredit konferencián elhangzott hozzászólása alapján (Magyar Felsőoktatás 10/1999) (15. számú irodalom). 4., Temesi József kredit konferencián elhangzott hozzászólása alapján (Magyar Felsőoktatás, 10/1999. szám) (14. számú irodalom). 5., Ladányi Andor kredit konferencián elhangzott hozzászólása alapján (Magyar Felsőoktatás, 101999. szám) (16. számú irodalom). 6., Derényi András: A kredit konferencián elhangzott “A kreditrendszer hatása” c. korreferátuma alapján (Magyar Felsőoktatás, 10/1999. szám) (11. számú irodalom).7., A közelmúltban megjelent új bölcsészettudományi képesítési követelmények [129/2001 (VII. 13.) Korm. rendelet] szerint 15 kredit.
8., A jelzett bölcsészettudományi képesítési követelmények nem ismerik a nyelvtanár képzést, ezért a főiskolán a következő tanévtől nyelv és irodalom szakos tanárképzés fog folyni.
9., Mintatanterv szerinti érték.10., Az Országos Kredittanács “ajánlásai” a testnevelést kredit nélküli kritérium követelményként javasolják, amit a tanterv módosítása során a főiskolán is követni fogunk.
11., A tanári modul módosított kredit száma 40 kredit. A nyelv és irodalom szakos tanárképzés kreditrendszerbe történő beillesztése során a tanárképző modul módosított kreditjeivel kell számolnunk.12., A 111/1997 sz. Korm. rendelet a Tanárképzésről
13., A tanári modul módosított kredit száma miatt a nyelv és irodalom tanári képzésban a szakdolgozathoz tartozó kredit-számban is változás várható.
FELHASZNÁLT IRODALOM
1. A Kormány 200/2000 (XI. 29.) Korm. rendelete a felsőoktatási tanulmányi pontrendszer
(kreditrendszer) bevezetéséről és az intézményi kreditrendszerek egységes nyilvántartásáról
2. Ajánlások a kreditrendszerű képzés bevezetésére (Országos Kreittanács kiadványa,
Budapest, 2001. január)
3. Réffy József: Gondolatok és tények a kreditrendszer bevezetéséről (Magyar
Felsőoktatás, 10/1999. szám)
4. Temesi József: A kreditrendszer felsőoktatásunkban (Magyar Felsőoktatás,
10/1999. szám)
5. Kiss László: Mit jelent az ECTS a magyar felsőoktatásban? (Magyar Felsőoktatás,
10/1999. szám)
6. Derényi András: A kreditrendszer hatása (Magyar Felsőoktatás, 10/1999. szám)
7. Kadocsa László: A kreditrendszer és az oktatás minőségi megújítása (Magyar
Felsőoktatás, 10/1999. szám)
8. Bara Zoltán: Hallgatói mobilitás és a kreditrendszer. Néhány gondolat az
egységes kreditrendszer bevezetésének intézményi feltételeiről (Magyar Felsőoktatás,
10/1999. szám)
9. Temesi József hozzászólása az Oktatáskutató Intézetben 1999. 10. 01-jén szervezett,
"A kreditrendszer felsőoktatásunkban" c. konferencián (Magyar Felsőoktatás,
10/1999. szám
10. Szövényi Zsolt hozzászólása az Oktatáskutató Intézetben 1999. 10. 01-jén
szervezett, "A kreditrendszer felsőoktatásunkban" c. konferencián
(Magyar Felsőoktatás 101999)
11. Ladányi Andor hozzászólása az Oktatáskutató Intézetben 1999. 10. 01-jén
szervezett, "A kreditrendszer felsőoktatásunkban" c konferencián (Magyar
Felsőoktatás, 10/1999. szám)
12. J. Király István: Túl az integráción - Gál András Levente válaszol az MF
kérdéseire (Magyar Felsőoktatás, 1-2/2000. szám)
13. Mihály Ildikó: Az egyetemek és a társadalom együttműködése (Magyar Felsőoktatás,
1-2/2001. szám)
14. Cs. Chachesz Erzsébet: Az európai kredit-átviteli rendszer (Magyar Felsőoktatás,
1/1998. szám)
15. Vízvári Béla: A kreditrendszer témájához (Magyar Felsőoktatás, 3/2000. szám)
16. Polónyi István: A magyar oktatás nemzetközi összehasonlításban (Magyar Felsőoktatás,
5/1999. szám)
17. Meleg Csilla: Hány nyelvet használunk a felsőoktatásban? - A kreditrendszerről
másképpen (Magyar Felsőoktatás, 5-6/2000. szám)
18. Schweitzer András: Jön a kreditrendszer - Pont, mint náluk? (HVG. 1999.
január 23. szám)