A kredit a mindennapi nyelvhasználatban hitelt, elismerést jelent. A felsőoktatásban azonban jelentése egészen más, és bár már régóta használt, hazánkban csak mintegy tíz éves múltra tekint vissza.
A felsőoktatásban definiált kredit az Amerikai Egyesült Államokból származik, 1892-ben a Harvard Egyetemen a tanulmányok mérésére vezették be. Létrejöttének alapvető oka a 19. század utolsó harmadában elterjedt szabad tantárgyválasztás volt. Ez a rendszer a tanulmányi pontok gyűjtését (kreditakkumulációt) csak az adott intézményen és szakon belül preferálja, nem ösztönöz a más intézményből történő kredit-beszámításra. Logikája szerint a diplomák értékét egy bizonyos intézményhez köti, és nem kívánja befogadni egy másik intézmény kreditjeit, akár erősebb az, akár gyengébb az iskolák rangsora szerinti, mivel amögött más tanár, más követelmény, más infrastrukturális támogatás, tehát bizonyára más tudás húzódik meg. A rendszer másik jellegzetessége, hogy a kreditet az intézményben eltöltött kontakt tanórákhoz kapcsolja. Az utóbbi száz évben a rendszer gyakorlatilag nem változott.
Az amerikai rendszert vezette be közel száz éve a Fülöp-szigetek, majd a II. világháború után Japán, Korea és Tajvan, az utóbbi években újabb ázsiai (például Indonézia, Thaiföld), afrikai (például Nigéria) és legújabban több dél-amerikai ország. Az amerikai rendszert követi Kanada is.
A nyugat-európai országok többsége, az amerikaitól eltérő, saját útját követi. Ezek az államok az Európai Kreditátviteli (Kreditátváltási) Rendszert (European Credit Transfer System-ECTS) alkalmazzák. Ehhez csatlakozott Ausztrália és Új-Zéland is. Az ECTS, mint rendszer a hangsúlyt az intézmények közötti kredit-elismerésre, s ez által - főként a tanulmányok végzése közben - a hallgatók nemzetközi mobilitásának elősegítésére helyezi. Az ECTS érvényesítéséhez elvileg nincs szükség arra, hogy a nemzeti, vagy az intézményi kreditrendszerek azonosak legyenek, a lényeg a kölcsönös elismerésen és az átváltás lehetőségében van.
Az ECTS nagy hatással van az új, közép-kelet európai demokráciák változásban lévő felsőoktatási folyamataira is. Szinte mindenütt törekvés tapasztalható az ECTS elveivel megegyező, könnyen átváltható kreditrendszerek bevezetésére. A magyar kredit rendelet is az ECTS-en alapul, figyelembe veszi az ECTS követelményeit. EU-csatlakozásunk tükrében ez fontos feltétele felsőoktatásunk Európába integrálásának.


1. A kreditrendszer


1.1. A kreditrendszer fogalmának megközelítése


A kreditrendszert sokan sokféleképpen közelítik meg. Az igazán mérvadó az érvényes kormányrendeletben1 rögzített fogalomrendszer és megközelítés. A rendelet a rendszer céljaként az intézményen belüli és az intézmények közötti hallgatói mobilitás biztosítását fogalmazza meg. A rendszer biztosítja a tanulmányok olyan egységes értékelési metódusának kifejlesztését és alkalmazását, amely megkönnyíti a hallgatók számára a felsőoktatási intézmények, képzések, képzési rendszerek közötti átjárást, mozgást.
A felsőoktatási intézmények közötti átjárás fogalmán az egyik felfogás szerint azt kell érteni, hogy a hallgató tanulmányait egy másik intézményben kívánja folytatni, vagyis át akar iratkozni egy másik intézménybe. Az átiratkozás adminisztratív feltételeinek teljesülése esetén az egységes kreditrendszer abban segíthet a hallgatónak, hogy tanulmányai folytatása során figyelembe lehet venni az előző intézményben sikerrel teljesített kurzusokon végzett munkáját, azaz el lehet fogadni az előző intézményben már elvégzett kurzusokat. A másik értelmezésben a felsőoktatási intézmények közötti átjárás azt jelenti, hogy a hallgatónak - anélkül, hogy egy másik intézménybe átiratkozna - lehetősége nyílik a másik intézményben bizonyos kurzusok felvételére, azaz a hallgató áthallgathat olyan tárgyakat, amelyeket az "anya"-intézmény számára előír és elfogad akkor is, ha azokat egy másik intézményben végzi el. A kreditrendszer ekkor abban segíti a hallgatót, hogy megadja a számbavételhez szükséges metódust. A harmadik esetben a hallgató egyszerre, egy időben két felsőoktatási intézményben párhuzamosan végzi a tanulmányait. Ez azonban gyakorlatilag nem más, mint az átiratkozás és az áthallgatás kombinációja.
A felsőoktatási képzési szintek és rendszerek közötti mobilitáson azt kell érteni, hogy a hallgató ugyanott vagy máshol megszerzett kreditjeit, illetve annak beszámítható részét a képzést folytató intézmény egy magasabb szintű képzésben beszámítja. A képesítési követelmények "kreditesítése" biztosíthatja, hogy az intézményi rendszerek egymásnak is minél inkább megfeleltethetőek legyenek.
A kreditrendszer feltételezi az intézmények közötti kapcsolatot és együttműködést. Ezt az intézményeknek önként, minden külső presszió nélkül, saját érdekeik felismeréséből adódóan kell megoldani. Ennek biztosítása érdekében a résztvevő intézményeknek képzési rendszerüket célszerűen minden kívülálló számára átláthatóvá, könnyen követhetővé és érthetővé kell tenni. Az oktatási szisztéma a hallgatók számára választási lehetőségeik érdekében a lehető legnagyobb rugalmasságot kell, hogy biztosítsa. A résztvevő intézményeknek teljes bizalommal kell egymás iránt lenniük arra vonatkozóan, hogy egymás számára minden információt megadnak, és ezek az információk megbízhatóak, rendszeresek és ellenőrizhetőek.
A kreditrendszer a felsőoktatás fejlődésének termékeként2 is definiálható, olyan termékként, amely annak eredményeként jött létre, hogy a különböző oktatási intézmények felismerték az egymással fenntartott kapcsolatok jelentőségét, valamint azt, hogy a diplomák, a tantárgyak, illetve a kurzusok kölcsönös elismerése fontos lépés a képzési rendszer korszerűsítése irányában. A kreditrendszer bevezetésének célja e szerint olyan átlátható és természetesen átjárható "hidak" kiépítése az intézmények között, amelyek elvileg is és gyakorlatilag is kiszélesítik a hallgatók előtt álló tantárgyválasztási lehetőségek skáláját. A rendszer segítségével megoldhatóvá és egyszerűvé válik a hallgatók más intézményben kifejtett tanulmányi tevékenységének elismerése, azaz az előzőekben vázoltakhoz hasonló előnyöket jelent.
A kreditrendszer rendszer-szempontból kimeneti (output) szabályzáson alapuló oktatási rendként3 is felfogható. A félévek követelményeinek előírása és elfogadása helyett ugyanis a diploma követelményeit határozza meg és a hallgatóknak az eddigieknél jóval nagyobb önállóságot biztosít tanulmányaik megszervezésében. A hallgatók szabadsága azonban korlátozott, hiszen a szak lényegét adó, a szakra jellemző kötelező tantárgyakat teljesíteni kell. Másrészt az egyes tantárgyak egymásra épüléséből adódó kényszerrendezettséget is be kell tartani. A kreditrendszerben tehát a hallgatók a diploma megszerzése érdekében célirányos, szervezett képzésben vesznek részt. (Láthatóan tehát nem egy "svéd-asztal" szerű képzésről van szó, ahol a hallgató tetszése szerint "csipeget" a tantárgyakból, és a végén megkap valamilyen diplomát.) A diploma feltételeit képező kötelező szakmai törzsanyagon túl azonban a rendszer választási lehetőséget kínál a szakmához kapcsolódó kötelezően választandó tantárgyak felvételében, teret engedve a hallgató igényének és apellálva egyéni felelősségére is tanulmányai alakításában vállalt döntéséért. A szakmához nem (vagy nem feltétlenül) kapcsolódó szabadon választható tantárgyak az általános értelmiségi létre felkészítést, illetve a hallgató teljesen egyéni igénye szerinti ismeretek megszerzését szolgálják.
A kreditrendszer más vélemény szerint a felsőoktatás modernizálásának egyik fontos eleme4 . Egyrészt kulcsproblémája, hogy hogyan történjen az alacsonyabb szintű (pl. AIFSZ vagy főiskolai) képzés beszámítása a magasabb szintű tanulmányokba. Másrészt az egész világon alapvető problémát jelent az elit- és tömegképzés viszonya, mely részben igényli a nagy volumenű általános szakmai képzést (még egyetemi szinten is), részben azonban szükséges minden diszciplína esetében az elitképzés is. Ezekre is választ adhat a kreditrendszer.
A kreditrendszer a felsőoktatás modernizálásának fontos eszköze5 , mely elősegíti a rugalmas képzési struktúra kialakítását, a szakok és képzési szintek közötti átjárhatóságot, a hallgatók bel- és külföldi mobilitását. Olyan eszköz, amely biztosítja a minőségi követelmények érvényesítését, a képzési struktúra és a curricullum összhangját, amely kiterjed az oktatás tartalmára, módszereire, formáira, a tanév időbeosztására, a hallgatók teljesítményének ellenőrzésére és értékelésére.
A kreditrendszer olyan oktatásszervezési technikaként6 is felfogható, amely a diákok számára kínálatként jeleníti meg az intézményben adott pillanatban rendelkezésre álló kurzusokat, amelyekből a diákok a tanterv kötöttségei figyelembevételével, a tanulmányi- és vizsgaszabályzat által behatárolt keretek között, saját céljaik és igényeik szerint tudják megtervezni tanulmányaikat és kiválasztani azokat a kurzusokat, amelyeket egy-egy szemeszterben el kívánnak végezni. A rendszer a kötelező hálótanterv "utasításos" jellegű eljárásához képest tulajdonképpen egy szabályozott kereslet-kínálat alkumechanizmusait jeleníti meg, sajátosan a felsőoktatásban. Mindez jelentős hatékonyságnövekedést is eredményezhet. Mindenekelőtt azonban az intézmény, a tanár és a diák új szerepekbe helyezésével átalakíthatja a szereplők közti viszonyrendszert. Így a kreditrendszer - megjelenésének közvetlen előnyei mellett - számos egyéb területen közvetett pozitív hatást is gyakorol a felsőoktatásra és az intézmények működésére.
A kreditrendszer a köztudatban - főként a diákok körében - sokszor, mint cél jelenik meg, vagy mint egy mindent megoldó csodaszer. Nyilvánvaló, hogy ezek egyik sem igaz, azonban olyan rendszerré, módszerré, eszközzé válhat, amelynek alkalmazásával kialakulhatnak azok a struktúrák, amelyek a jelenleginél jobban segíthetik számos, a felsőoktatásban jelentkező probléma kezelését.
Mindezek alapján kirajzolódnak a kreditrendszer pozitív és negatív tulajdonságai.
Előnyei:
· a képzési szintek, szakok, intézmények közötti átjárhatóság megkönnyítése, a hallgatói mobilitás biztosítása;
· részképzések, résztanulmányok kölcsönös elismerése, a tanulmányok nemzetközivé válásának elősegítése (ECTS), a megszerezhető végzettség és szakképzettség mind országosan, mind nemzetközileg történő elismert(ethető)sége;
· szabad választás, eltérő haladási ütem biztosítása, a végzettség és szakképzettség megszerzéséhez vezető tanulmányi útvonal (képzési programok nagyfokú belső összefüggésrendszere, kreditakkumuláció) kellő rugalmassággal való tervezhetősége és ütemezhetősége, lehetőség a menet közben bármely okból szükségessé váló korrekcióra (halasztás, kihagyás, program-módosítás), a tanulmányok időveszteség nélküli folytatása, rugalmas kreditakkumulációs rendszer esetén az évismétlés fogalmának megszűnése;
· akadályok nélküli lehetőség az egyszer megszerzett végzettség/szakképzettség későbbi fejlesztésére, kiegészítésére, lehetőség a későbbi életkorban történő első belépésre, valamint alkalmi vagy rendszeres visszatérésre (life-long learning, felnőttoktatás), "az egyéni életút alakítása" igényének kielégítése;
· az egyéni tanulmányi terv kialakítása révén a hallgató felelősségtudatának növelése, a választási lehetőségek növekedése miatt a hallgató magasabb szintű motiválása;
· a választási lehetőség következtében versenyhelyzet kialakulása az oktatók és az intézmények között;
· a hallgatók oldottabb hangulatának kialakulása;
· az oktató segítése munkája fontosságának felmérésében;
· belépés (hozzáférés) biztosítása a kiválasztott képzésekbe;
· mindezek a lehetőségek az esélyegyenlőség alapján hozzáférhetők, és az egyén számára a részvételhez szükséges befektetések mind társadalmi, mind gazdasági értelemben megtérülnek életútja során (azaz jó a végzettség és szakképzettség megszerzésének költséghaszon-aránya).
Hátrányai:
· a félévközi teljesítés elégtelensége miatt a hallgató többször is újrahallgathatja a tárgyat, ami motiváltságát alacsony szinten tarthatja;
· a képzés költségei magasabbak a hagyományos képzésénél.


1.2. Az ECTS alapfogalmai


Az előzőekben már többször megemlített ECTS az elsősorban a külföldi és a hazai egyetemek közötti hallgatócserét elősegítő kredit-átszámítási rendszer. Ugyanakkor az ECTS az átláthatóság (Transparency) és a tanulmányok elismerésének (Academic Recognition) eszköze is. Az ECTS elsődleges célja a külföldi felsőoktatási intézményben folytatott résztanulmányok leghatékonyabb megszervezése és a hallgató külföldi teljesítményének az anyaintézményben való teljes elismerése. A kreditrendszer előnyei azonban egyértelműek olyan felsőoktatási intézmények esetében is, ahol - a képzés speciális sajátságai miatt - kevés esélye van a hallgatóknak külföldi résztanulmányok végzésére.
A rendszer három fő elemre épül:
· az információra (a felsőoktatási intézményről, a tanulmányi programokról és a hallgatók által elért tanulmányi eredményekről);
· a kölcsönös megállapodásra (a partnerintézmény és a hallgatók között);
· az ECTS kreditek használatára (ezzel jelezve a hallgatói munkaráfordítást).
Az ECTS ezen három fő eleme három alapdokumentum segítségével valósul meg. Ezek:
· az információs csomag;
· a hallgató jelentkezési lapja/tanulmányi szerződése;
· a hallgató végbizonyítványa.
Az információs csomag (Information Package) írott formában biztosított információ mind a hallgatóknak, mind az oktatóknak a felsőoktatási intézményről, az oktatott szakokról, tantárgyakról. Két fő részből tevődik össze. Az első az intézményt mutatja be, benne az intézmény általános leírásán, szervezeti felépítésének ismertetésén túl mindaz az általános információ, amely a hallgatók életével, munkájuk támogatásával kapcsolatos, a szállástól a szociális ellátáson keresztül az intézményen belüli információs rendszerig. A másik rész a különböző tanulmányok szerkezetét és a tantárgyak, kurzusok pontos bemutatását tartalmazza. Az ismertető célszerűen évente pontosításra kerül.
A tanulmányi szerződés (Learning Agreement) a hallgató tanulmányi programját tartalmazó okmány, feltüntetve benne a megszerezhető krediteket is. A hallgató együtt a hazai intézmény ECTS-koordinátorával az intézmény információs csomagjából kiválasztja az itthoni tantervvel kompatíbilis, felvenni kívánt kurzusokat a megfelelő kredit számban. A szerződés ezt rögzíti. Az okmány így a hallgatók érdekeit szolgálja, hiszen a kiküldő intézmény kötelezettséget vállal a külföldön teljesített kurzusok elismerésére és az elért kredit mennyiség jóváírására Természetesen a kurzusokat a hallgatónak teljesíteni kell. Amennyiben ez nem sikerül, a kurzusokat itthon ismét fel kell venni.
A végbizonyítvány a tanulmányi eredmények átirata (Transcript of Records) a hallgató által elért tanulmányi eredményeket összegző okmány, könnyen átszámítható módon. Biztosítja a megszerzett minősítések osztályzatok formájába való áttranszformálását. A tanulmányi eredmény minősíti a hallgató munkáját, és ettől függ ösztöndíja is. Az ECTS User's guide-ban javasolt A, B, C, D, E és F jelzésű, hatfokozatú rendszert viszonylag egyszerűen lehet konvertálni a saját ötfokozatú osztályzási rendszerünkbe. (Egy változat szerint az A és a B a jelesnek felel meg, a C a jó, a D a közepes, az E az elégséges, és az F pedig a fail, az elégtelen. Egy másik változatként az A a jeles, a B a jó, a C a közepes, a D az elégséges és az F az elégtelen.)
Ahhoz, hogy ez a rendszer jól működjön, az átláthatóságot az előbbi három elemen kívül az ECTS kredit jelenti. Ez az egységnyi kurzushoz rendelt numerikus érték, mely azt a munkát mutatja, amit a hallgatónak be kell fektetnie a kurzus teljesítéséhez. Segítségével leírhatókká válnak a tanulókkal szemben támasztott tanulmányi elvárások.
A különböző országok felsőoktatási intézményeiben nincs egységesen elfogadott kreditrendszer. A kreditrendszert bevezető intézmények kötelezettséget vállalnak Európában az ECTS alapelveinek elfogadására, de a kreditakkumuláció rendszere (ennek technikai részletei és szabályozása) nagyon eltérő lehet akár egy országon belül működő felsőoktatási intézmények esetében is.

1.3. A kreditrendszer elemei


A rendszer lényege, hogy a hallgató a tanulmányi követelmények teljesítéséért kreditet kap. A kredit a tanulmányi kötelezettségek teljesítésére irányuló hallgatói tanulmányi munka mértékegysége, az összes hallgatói tanulmányi munkaidővel arányos relatív mérőszám, mely megmutatja, hogy a képzéshez mennyi összes hallgatói tanulmányi munkaidő tartozik. A nemzetközi konvenciónak megfelelően 30 hallgatói tanulmányi munkaóra eredményez 1 kreditet. Az összes hallgatói tanulmányi munkaidő a tanulmányi munka sikeres teljesítéséhez szükséges munkaórában kifejezett idő, vagyis a tanóra (kontaktóra) és az egyéni hallgatói munkaóra összege. Az összes munkaidő így a tanóra mellett magában foglalja azt az időt is, amit a hallgató tanórán kívül önállóan végez a tananyag elsajátítása, és a követelmények teljesítése érdekében (beleértve a vizsgaidőszakban tanulásra fordított időt is). Kreditet akkor kap a hallgató, ha eredményesen számot ad ismereteiről, azaz tevékenységének értékelése legalább elégséges illetve megfelelt. Az összhallgatói munka kreditálása azt a szemléletváltást is tükrözi, hogy a kredit a tanulást helyezi középpontba, felváltva az évszázadok során megszokott hagyományos oktatás-, illetve tanár-centrikus filozófiát.
Kreditallokáció a tantervben szereplő tanulmányi kötelezettségek teljesítéséhez átlagosan szükséges összes hallgatói munkához történő kredit hozzárendelés. Azt fejezi ki, hogy a tanulmányi kötelezettségekhez, azon belül annak egyes részeihez (moduljaihoz), tantárgycsoportjaihoz, tantárgyaihoz, kurzusaihoz, valamint egyéb feladataihoz (például szakmai gyakorlathoz, szakdolgozathoz, stb.) mennyi tanulmányi munkára van szükség.
A megszerzett kredit mennyisége kifejezi a tanulmányi követelményekben való előrehaladást. Ez a kreditgyűjtés (kreditakkumuláció) révén teljesül. A kreditgyűjtés az a folyamat, amikor a tanulmányi időszakokban szerzett kreditek összeadódnak, azaz az egyes tanulmányi időszakban szerzett kreditek hozzáadódnak a korábban megszerzettekhez mindaddig, amíg a hallgató az összes, az oklevél megszerzéséhez előírt számú kreditet el nem éri. A kreditrendszerű képzés kreditakkumulációs rendszerébe beépíthetők bizonyos kritérium-feltételek (például szabályozni lehet az utóvizsgák számát, a kurzusok felvételének mennyiségét, elő lehet írni a tanulmányi idő bizonyos szakaszára teljesítendő kreditek számát, meghatározott súlyozott tanulmányi átlaghoz lehet kötni bizonyos mérési pontokon a hallgató továbbhaladását, stb.) Amennyiben ezeket a hallgatók nem teljesítik, el kell őket távolítani az intézményből. Ezek a képzés minőségi mutatóiként is funkcionálnak.
A kreditátvitel (kredittranszfer) az egyik intézményben, karon, szakon, illetve képzési szinten megszerzett kredit másik intézményben, karon, szakon, képzési szinten történő elismerése, az ottani tanulmányokba történő beszámítása. Valamely tárgy egy másikkal akkor helyettesíthető, ha a helyettesítő tárgy tematikája, azaz a mögötte lévő ismeretek legalább 75 %-ban lefedik a helyettesített tantárgy által megkívánt ismeretet. A kredit befogadást a kredit átviteli bizottság végzi, mely során elbírálja a más felsőoktatási intézményben teljesítendő, illetve korábban befejezett tantárgy(ak), kurzus(ok) saját képzésbe történő beszámítását. A kredittranszfer megvalósulása biztosítja a kreditrendszer alapvető céljának - a hallgatói mobilitásnak - a megvalósulását.
A kredit nyilvántartás a kreditrendszer működésének feltételét biztosító azon tevékenység, amely során rögzítésre kerül a hallgató által elvégzett munkát reprezentáló megszerzett kredit. A nyilvántartás a hagyományosan előírt hallgatói indexen kívül megköveteli a korszerű hallgatói információs rendszer létét és működtetését is.
A rendszer működésének alapfeltétele, a hallgatói tájékozódás elengedhetetlenül fontos eleme a hallgatói tanácsadás rendszere. A hallgatói szabadság feltételezi és igényli a tájékozottságot, a helyzet pontos ismeretét, a döntés megalapozását és ebben a korszerű tanácsadói szolgálat létét. Megvalósítói a klasszikus tanulmányi osztályok, a hallgatói információs iroda, a tanszék (általában alacsonyabb munkakörben lévő) tanáraiból és a magasabb évfolyamú diákokból létrehozott tanácsadó rendszer, a hallgatói információs rendszer. A tanácsadásban fontos szerepet játszanak még a kreditrendszert kidolgozó személyek, a Hallgatói Önkormányzat, de nem vonhatják ki magukat az oktatási szervezeti egységek vezetői sem.
A képzés szerkezete célszerűen moduláris felépítésű. A modul a szak tantervének megfelelő tantervi egység, amely olyan tantárgycsoportokat és tantárgyakat foglal magában, amelyek tematikailag, a szak képzési célját illetően vagy valamilyen specializáció céljából rokon ismereteket vagy több szak közös ismeretanyagát foglalják magukban. A modulok lehetnek egymásra épülők (pl. alapozó és törzsképzési modul), és egymást helyettesítők (pl. a különböző szakirányok moduljai). Az általános értelmiségképző modul speciális modul, mely a végzettség és szakképzettség megszerzéséhez nem szükségképpen hozzátartozó általános műveltségi tantárgyak modulja. Olyan - az értelmiségi létre felkészítő - ismeretek megszerzését biztosítja, amelyek a korszerű ismeretanyaghoz annak ellenére hozzátartoznak, hogy a szakképzettség szempontjából csak közvetetten hasznosíthatók.
A szaki képző és a tanári modul a szakképzettség megszerzéséhez szükséges elméleti és gyakorlati ismeretek, jártasságok és készségek megszerzését biztosítja. Ezek konkrét követelményeit az érvényes kormányrendeletek írják elő. A tantárgyak a kreditrendszerben lehetnek kötelező tárgyak (melyek a szaki törzsanyaghoz tartozó ismereteket biztosítják és a diploma megszerzésének alapfeltételét képezik, a hozzájuk rendelt kredit mennyisége 35-70 %), kötelezően választandók (25-60 %), és szabadon választhatók (minimum 5 %).
A kreditrendszerű képzés a hagyományos képzésnél jóval kevésbé kötött, annál sokkal rugalmasabb, de mégis meghatározott tanterv, a mintatanterv alapján folyik. Ez a tantervben szereplő tantárgyak és feladatok olyan elosztása félévekre, amelyet az átlagos ütemben haladni akaró hallgató úgy követhet, hogy félévenként teljesíti a tervezett krediteket (30±3), így a tanulmányi követelményeket a meghatározott képzési idő alatt teljesíti. A mintatanterv arra is célszerű lehetőség, hogy a végzettséghez szükséges követelményeket ezzel az időbeosztással lehet optimálisan teljesíteni, mivel a tanterv biztosítja a tantárgyak felvételénél az előtanulmányi követelmények megvalósulását. A hallgatóknak - a meghirdetett tantárgyak és kurzusok alapján, biztosítva azok egymásra épülését, azaz az előfeltételként jelentkező kurzusok teljesítését - lehetősége van egyéni előrehaladási ütemet kialakítani, egyéni terv szerint haladni. Természetesen, amely tantárgyat, kurzust vagy feladatot nem sikerült teljesíteni, azt a továbbiakban az egyéni tanulmányi tervbe ismételten fel kell venni.
Ezzel összefüggésben megemlítendő, hogy célszerű megkülönböztetni a szemeszter és a félév fogalmát. A szemeszter átlagos ütemű előrehaladás esetén 1 félévben teljesítendő kb. 30 kreditnek megfelelő munkamennyiség, a szemeszter tehát munka-dimenziójú. A félév pedig szorgalmi időszakból és vizsgaidőszakból álló időtartam (általában 15+6 hét), mely idő-dimenziójú. A hallgató 1 félév alatt az 1 szemeszternek megfelelő kb. 30 kreditnél több és kevesebb munkát is végezhet, ami azt jelenti, hogy annál több vagy kevesebb kreditet is akkumulálhat.
A munka értékelésére a kreditrendszerben is lehetőség és szükség van. A kreditrendszer nemcsak, hogy nem veszélyezteti az oktatás minőségét, hanem ellenkezőleg, a hallgatók folyamatos évközi tanulása a rendszer fontos velejárója. Így véget vet a csak vizsgaidőszakbeli kampányszerű tanulásnak, hiszen azzal nem lehet komoly eredményeket elérni. Ennek módja, hogy a végleges érdemjegy a félévközi számonkérések során elért és a vizsgaidőszakban, a vizsgán nyújtott teljesítmény alapján szerzett értékelés összegéből határozható meg.
A kreditrendszerben lehetőség van a hallgatók tanulmányi munkájának differenciáltabb értékelésére. Értékelésre kerül az adott félévben, továbbá az adott (és a korábbi) félévben (félévekben együttesen is) végzett munka mennyisége és minősége. A tanulmányi munka mennyiségét a megszerzett kreditek száma mutatja. A tanulmányi munka minőségét a kredit pontokkal súlyozott tanulmányi átlag adja, mely a felvett összes tantárgy és a teljesített tantárgyak, kurzusok, illetve azok érdemjegyei figyelembe vételével számítható az alábbi módon:
Súlyozott tanulmányi átlag=S(kreditpont x érdemjegy)/összes kreditpont (azaz: minden érdemjegy megszorozva a kredit pontjaival, összegezve, és osztva az összes megszerzett kredit ponttal). A súlyozott átlag megadható a hallgató adott félévében, illetve a vizsgált időpontig megszerzett összes kreditjére is. Utóbbi a kumulált átlag, mely a vizsgált időpontig lezárt (aktív) félévekre összesített tanulmányi átlag.
A tanulmányi munka mennyiségi és minőségi értékelésére az adott félévre számított ösztöndíjindex szolgál, mely a teljesített tantárgyak, kurzusok és azok érdemjegyei, valamint az adott szemeszterben teljesíthető kredit figyelembe vételével számolható a következő képlettel:
Ösztöndíjindex=S(kreditpont x érdemjegy)/"K" (azaz: minden érdemjegy megszorozva a kredit pontjaival, összegezve, és osztva K-val), ahol a K a mintatantervben az adott szemeszterre előirt összes kredit mennyiség.
Mind a súlyozott átlag, mind az ösztöndíjindex számítása során csak az osztályzattal zárt tantárgyakat lehet és kell figyelembe venni.
Az Intézményi Tájékoztató nem más, mint az ECTS Információs Csomag (felépítése az 1. 3. pont szerinti).
A korszerű, kreditrendszerű Tanulmányi és vizsga szabályzatnak a kormányrendelet 8. §-ában rögzített területekre kell kitérni, szabályozva az egész tanulmányi folyamatot.
Az intézmények közötti együttműködésnek kell biztosítani a hallgatók cseréjét. Jelentősége ezért kiemelten fontos, tekintettel arra, hogy a kreditértékek semmiféle szabályokat nem fejeznek ki a tanulmányi programok tartalmára, szerkezetére, az oktatás színvonalára vonatkozóan. Ezek olyan minőségi elemek, amelyeket maguk a felsőoktatási intézmények határoznak meg, és ezeket a kötelezettségeket az egymás közötti megállapodások tartalmazzák.
A kreditrendszer bevezetése több, az egyetemi-főiskolai életet érintő területen is változást igényel. Ezek közül az egyik legfontosabb a felsőoktatási tantervi kultúra változása, a képzési tartalmak és követelmények másfajta definálása. Ezzel szoros összefüggésben jelentkezik az oktatásszervezés, a folyamattervezés kérdése, amely nem nélkülözheti a korszerű számítógépes hátteret sem a hallgatói nyilvántartásban, sem a helyiséggazdálkodásban, de az oktatói kapacitás biztosításában sem.

2. A főiskola kreditrendszerének főbb jellemzői


A főiskolán a 2000/2001-es tanévben felmenő rendszerben bevezetésre került a kredit rendszerű képzés.
A diploma kiadásának feltétele a 3 éves képzés során legalább 180, a négy éves képzésben legalább 240 kredit. A kreditrendszer bevezetését előíró kormányrendelet alapján a főiskola lehetőséget biztosít az előírtnál 10 %-kal több kredit megszerzésére is. Ezzel a szabadon választható tantárgyak köre bővül.
Kreditet kap a hallgató a szemeszter során teljesített tantárgyakon (kurzusokon) túl a szakmai/iskolai gyakorlat(ok)ért, valamint a szakdolgozatért. A szakmai/iskolai gyakorlathoz tartozó kredit - a gyakorlat képzésben betöltött szerepe miatt - változó, alapvetően összhangban van a gyakorlat időtartamával. A levelező képzésben a nappalitól (esetenként lényegesen) kisebb időtartamú, emiatt más (kisebb) kredit értékű szakmai gyakorlatok bizonyos - tantárgyakhoz kapcsolt, kontakt órát azonban nem tartalmazó - gyakorlati (külön) feladat tervezésével kompenzálható. A szak képesítési követelményei által elkészített szakdolgozatért 107 kredit jár. A szigorlat teljesítése kritériumkövetelmény, azért nem kap kreditet a hallgató. Az új bölcsészettudományi képesítési követelmények a szigorlatokra történő felkészülésre, a számonkérés integráló jellege miatt is "ad" szigorlatonként 3-3 kreditet.
A főiskola hallgatói általános értelmiségképző, szaki, a nyelvtanár8 szakokon ezeken túl tanári, a nyelvtanári szakok kivételével a többi szakon nyelvi modult teljesítenek.
A főiskolán a kötelező tantárgyak az összkredit érték 65, a kötelezően választandók 30, a szabadon választhatók 59 %-át teszik ki. A kötelező tantárgyak felvétele a mintatantervben javasolt félévben célszerű. A mintatantervben lévő kötelezően választandó és szabadon választható tantárgyak teljesítése szükséges az előírt kredit mennyiség eléréséhez.
Az általános értelmiségképző modul kötelező tantárgyként filozófiatörténetet, szociológiát, informatikát, Európa tanulmányokat, a négy éves egyszakos képzésben a civilizációtörténetet foglalja magában. A kötelező tárgyakon túl három-három kötelezően választandó társadalomtudományi tantárgyat tartalmaz, melyek a szakok jellegének megfelelő csoportosításban kerülnek meghirdetésre. Ezeken túl a három éves képzésben további négy, a négyévesben öt szabadon választható tantárgyat kell teljesíteni. Nappali tagozaton egy szemeszterben kredit értékkel szabadon választható tárgy lehet a testnevelés10 is.
A modul összesített kredit értéke:
· a hároméves képzésben 24 (10 a kötelező + 6 a kötelezően választandó társadalomtudományi + 8 a szabadon választható tantárgyakból);
· a négy éves képzésben 28 (12 a kötelező + 6 a kötelezően választandó társadalomtudományi + 10 a szabadon választható tantárgyakból).
A nyelvtanári szakok tanári modulja 60 kredit értékű,11 az általános elveknek megfelelően kötelező és kötelezően választandó tantárgyakat (kurzusokat) foglal magában. A tanárképzés fő tanulmányi területei, almoduljai követik az érvényes kormányrendelet12 előírásait.
A tanárképzés követelménye a pedagógia - pszichológia komplex szigorlat és az oktatási-nevelési feladatot megoldó szakdolgozat (10 kredit) kidolgozása. Olyan szakdolgozat is elkészíthető, mely egyben a nyelv- vagy az irodalomtudomány szakmai igényeit is kielégíti. Ebben az esetben a nyelvtanár szakos hallgatóknak nem kell két szakdolgozatot kidolgozniuk, de a kettős követelmény eredményeként 10-10 (összesen tehát 20) szakdolgozati kreditet kapnak13.
A 2001/2002-es tanévtől a nyelvképzés nem tartozik a kredit rendszerbe. A diploma feltételét képező nyelvi követelmények teljesítése miatt azonban a főiskola nappali tagozatán a nyelvképzés kötelező. Ez alól csak az a hallgató kap felmentést, aki az előírt nyelvvizsgával (nyelvvizsgákkal) rendelkezik. A nyelvi képzés fontosságát jelzi, hogy abszolutóriumot csak az kap, aki a nyelvi kurzusokat teljesítette, illetve az előírt nyelvvizsgával (nyelvvizsgákkal) rendelkezik. A nyelvképzés kurzusai különböző szintűek. Óraszáma a gazdálkodási és a kommunikáció szakon 360, idegenforgalmi és szálloda, valamint vendéglátó és szálloda szakon 600, nemzetközi kapcsolatok szakon 720 óra.
A kredit átviteli bizottság feladatait a főiskolán a tanulmányi ügyeket is ellátó Tanulmányi és Kredit Bizottság végzi, melynek vezetője az oktatási főigazgató-helyettes.
A hallgatói információs rendszer intézményünkben a Neptun rendszer. A rendszerben valamennyi hallgató regisztrálva van, ebben történik a tantárgyak felvétele és a vizsgára jelentkezés. Az első félév kötelező tantárgyainak, kurzusainak felvétele a főiskola Tanulmányi és Vizsga Szabályzata szerint kötelező. A második félévtől a hallgató az előző szemeszter végén tájékozódhat a további lehetőségekről. A tanszékek a félév 14. hetétől a Neptun információs rendszerben teszik közzé a tantárgyak, kurzusok meghirdetését. Az előzetes jelentkezést legkésőbb a vizsgaidőszak 3. hetének végéig kell befejezni. A tantárgyak, kurzusok végleges felvételét, a szemináriumi kurzusok tancsoportjainak kialakítását a tantárgyat oktató tanszék segítségével a regisztrációs időszakban, a szorgalmi időszak első hetének végéig kell véglegesíteni, a Neptun rendszerben és a hallgató leckekönyvében rögzíteni.
A hallgatók informálódását szolgálja az évente kiadásra kerülő, lassan hagyománnyá váló tájékoztató füzet, mely tartalmazza a szakok legfontosabb jellemzőit, áttekintő- és részletes mintatantervét az előfeltétel rendszerrel.
A második félévtől a főiskola meghirdeti a kollokviummal záródó tantárgyak vizsgakurzusait is. A vizsgakurzus olyan speciális kurzus, amelyhez tanóra nem tartozik, de vizsga lehetőséget biztosít azok számára, akik az előző félévekben ilyen kurzust nem tudtak teljesíteni, viszont önállóan fel tudnak a vizsgára készülni. Ezen kurzusok felvétele már a tantárgyfelvétel időszakában kötelező, ez a feltétele annak, hogy a következő vizsgaidőszakban az elmaradt követelmények vizsgával teljesíthetők legyenek.
A kreditrendszerben tanulók hallgatói jogviszonya azokban a félévekben él (aktív), melyekre a hallgató beiratkozik és egyszakos képzés esetén minimum 14, kétszakos képzésben szakonként (az általános értelmiségképző tantárgyakat mindkét szakhoz külön beszámítva) legalább 8-8 kredit értékű tantárgyat, kurzust felvesz.
A hagyományos rendszernél jóval kevésbé szigorú a félévek teljesítésének elismerése. A teljesítmény értékelése ugyan valamennyi félév végén sorra kerül, azonban csak az államilag finanszírozott hallgatók esetében van előírás a kreditek teljesítésére vonatkozóan. A finanszírozott státuszuk megtartásának feltétele minimum 15 kredit összegyűjtése. Amennyiben 15 kreditnél kevesebbet gyűjtenek össze egy szemeszter során, tanulmányaikat költségtérítéses formában folytathatják tovább. A költségtérítést fizető hallgatókra a fenti rendelkezés nem vonatkozik. Számukra megkötés, hogy képzési idejük felére kell a mintatantervben előírt kredit mennyiség felével elszámolniuk. E szuerint a 3 éves képzésben részt vevő hallgató a harmadik, a 4 éves képzésben részt vevő a negyedik aktív féléve végéig köteles a mintatantervben a harmadik, illetve a negyedik szemeszter végéig előírt kredit 50 %-át összegyűjteni. A teljesítmény érétkelésére természetesen a másik két mutató alapján is sor kerül, azonban láthatóan ez az értékelési rend lényegesen "lazább", mint a hagyományos képzésben.
***
Intézményi vagy országos kreditrendszert ma már számos helyen használnak. Az ECTS saját jogán vagy a nemzeti rendszerrel párhuzamosan egyre inkább betölti a kreditek nemzetközi átvitelének eszközeként reá háruló funkciókat. A kreditrendszerek tényleges megvalósításában azonban sok az eltérés. Nem minden országban léteznek országos színtű kreditrendszerek. A sok országban működő kreditrendszerek azonban viszonylag egyszerűen felhasználhatók a felhalmozott kreditek intézmények és képzési szintek közötti átviteléhez és egy bevezetett kreditgyűjtő rendszer működtetéséhez.
Az ECTS jelentős mértékben megkönnyíti a kreditek nemzetközi átvitelét, ezért várható a rendszer további elterjedése. Továbbra is léteznek azonban megoldásra váró problémák, többek között az integrált tanulmányok és az egymást váltó kötelező stúdiumokra épülő folyamatos tanulmányi előmenetel filozófiáját megvalósító tanulmányi rendszerek közötti különbségek áthidalása.
A főiskolánkon bevezetett kreditrendszer a kezdeti nehézségeken túl van. Úgy értékelhető, hogy a kezdeti tapasztalatok pozitívak. Kreditredszerünk megfelel a kormányrendelet követelményeinek. Nem szabad azonban karba tett kézzel várni a következő tanévet. Minden vezetési és oktatási szintnek, a tanulmányi osztályoknak megvannak a maguk sajátos feladatai, amikre feltétlenül fel kell készülni.
A "kredites" kormányrendelet majdani előírásai alapján a szükséges korrekciókat rendszerünkön is el kell végezni, hogy megfelelhessünk az elvárásoknak, hogy hallgatóink és tanáraink is elégedettek legyenek, nem beszélve leendő együttműködő partnereinkről, akiket feltétlenül meg kell keresni, körüket ki kell bővíteni annak érdekében, hogy a hallgatói mobilitás, a kreditrendszer alapvető célja valóban realizálódhasson.

JEGYZETEK

1., A Kormány 200/2000 (XI. 29.) Korm. rendelete a felsőoktatási tanulmányi pontrendszer (kreditrendszer) bevezetéséről és az intézményi kreditrendszerek egységes nyilvántartásáról.

2., Bara Zoltán: Az Oktatáskutató Intézetben 1999. 10. 01.-jén rendezett “A kreditrendszer felsőoktatásunkban” c. konferencián elhangzott a “Hallgatói mobilitás és a kreditrendszer. Néhány gondolat az egységes kreditrendszer bevezetésének intézményi feltételeiről” c. korreferátuma alapján (Magyar Felsőoktatás, 10/1999. szám) (13. számú irodalom.)

3., Szövényi Zsolt kredit konferencián elhangzott hozzászólása alapján (Magyar Felsőoktatás 10/1999) (15. számú irodalom).

4., Temesi József kredit konferencián elhangzott hozzászólása alapján (Magyar Felsőoktatás, 10/1999. szám) (14. számú irodalom).

5., Ladányi Andor kredit konferencián elhangzott hozzászólása alapján (Magyar Felsőoktatás, 101999. szám) (16. számú irodalom).

6., Derényi András: A kredit konferencián elhangzott “A kreditrendszer hatása” c. korreferátuma alapján (Magyar Felsőoktatás, 10/1999. szám) (11. számú irodalom).

7., A közelmúltban megjelent új bölcsészettudományi képesítési követelmények [129/2001 (VII. 13.) Korm. rendelet] szerint 15 kredit.

8., A jelzett bölcsészettudományi képesítési követelmények nem ismerik a nyelvtanár képzést, ezért a főiskolán a következő tanévtől nyelv és irodalom szakos tanárképzés fog folyni.

9., Mintatanterv szerinti érték.

10., Az Országos Kredittanács “ajánlásai” a testnevelést kredit nélküli kritérium követelményként javasolják, amit a tanterv módosítása során a főiskolán is követni fogunk.

11., A tanári modul módosított kredit száma 40 kredit. A nyelv és irodalom szakos tanárképzés kreditrendszerbe történő beillesztése során a tanárképző modul módosított kreditjeivel kell számolnunk.

12., A 111/1997 sz. Korm. rendelet a Tanárképzésről

13., A tanári modul módosított kredit száma miatt a nyelv és irodalom tanári képzésban a szakdolgozathoz tartozó kredit-számban is változás várható.


FELHASZNÁLT IRODALOM


1. A Kormány 200/2000 (XI. 29.) Korm. rendelete a felsőoktatási tanulmányi pontrendszer (kreditrendszer) bevezetéséről és az intézményi kreditrendszerek egységes nyilvántartásáról
2. Ajánlások a kreditrendszerű képzés bevezetésére (Országos Kreittanács kiadványa, Budapest, 2001. január)
3. Réffy József: Gondolatok és tények a kreditrendszer bevezetéséről (Magyar Felsőoktatás, 10/1999. szám)
4. Temesi József: A kreditrendszer felsőoktatásunkban (Magyar Felsőoktatás, 10/1999. szám)
5. Kiss László: Mit jelent az ECTS a magyar felsőoktatásban? (Magyar Felsőoktatás, 10/1999. szám)
6. Derényi András: A kreditrendszer hatása (Magyar Felsőoktatás, 10/1999. szám)
7. Kadocsa László: A kreditrendszer és az oktatás minőségi megújítása (Magyar Felsőoktatás, 10/1999. szám)
8. Bara Zoltán: Hallgatói mobilitás és a kreditrendszer. Néhány gondolat az egységes kreditrendszer bevezetésének intézményi feltételeiről (Magyar Felsőoktatás, 10/1999. szám)
9. Temesi József hozzászólása az Oktatáskutató Intézetben 1999. 10. 01-jén szervezett, "A kreditrendszer felsőoktatásunkban" c. konferencián (Magyar Felsőoktatás, 10/1999. szám
10. Szövényi Zsolt hozzászólása az Oktatáskutató Intézetben 1999. 10. 01-jén szervezett, "A kreditrendszer felsőoktatásunkban" c. konferencián (Magyar Felsőoktatás 101999)
11. Ladányi Andor hozzászólása az Oktatáskutató Intézetben 1999. 10. 01-jén szervezett, "A kreditrendszer felsőoktatásunkban" c konferencián (Magyar Felsőoktatás, 10/1999. szám)
12. J. Király István: Túl az integráción - Gál András Levente válaszol az MF kérdéseire (Magyar Felsőoktatás, 1-2/2000. szám)
13. Mihály Ildikó: Az egyetemek és a társadalom együttműködése (Magyar Felsőoktatás, 1-2/2001. szám)
14. Cs. Chachesz Erzsébet: Az európai kredit-átviteli rendszer (Magyar Felsőoktatás, 1/1998. szám)
15. Vízvári Béla: A kreditrendszer témájához (Magyar Felsőoktatás, 3/2000. szám)
16. Polónyi István: A magyar oktatás nemzetközi összehasonlításban (Magyar Felsőoktatás, 5/1999. szám)
17. Meleg Csilla: Hány nyelvet használunk a felsőoktatásban? - A kreditrendszerről másképpen (Magyar Felsőoktatás, 5-6/2000. szám)
18. Schweitzer András: Jön a kreditrendszer - Pont, mint náluk? (HVG. 1999. január 23. szám)