Szemle előzmények, adatok
2002 február elején lezajlott
az évezred második magyar filmszemléje. Ezen 30 játék-, 16 rövid játék- és kisérleti-,
35 dokumentum film volt versenyben. A szemle előkészítéséhez tartozott az előzsűrik
munkája. A játékfilmek esetében nem működött előzsűri, de a versenybe került
16 kisjáték- és kísérleti filmet 60, míg a 35 dokumentumfilmet 190 alkotásból
választották ki. Kiegyensúlyozottnak mutatták a Corvin Budapest Filmpalotában,
a Puskin Moziban vetített versenyfilmek, és a Kultiplex Művészeti Centrumban
információs vetítéseken látható filmek a magyar filmgyártást. Mintha a mozi bemutatási
lehetőség bizonytalansága most már kevésbé zavarná a magyar alkotókat. Optimisták,
hisz vagy a mozik egy része, vagy a televíziók valamelyike csak eljuttatja a
műveiket a közönséghez. Pedig a magyar film nincs könnyű helyzetben. Maga a
Filmszemle is komoly problémákkal küzdött. Az előzetes híradásokból úgy
tűnt,
hogy nem lesz pénz a megrendezésére. Majd mindenféle újításokról szóltak a szemléről
szóló beharangozások. Közel a szemle kezdéshez úgy tűnt, hogy az idén nem magyar
zsűri dönti el melyik a legjobb magyar film a versenyben szereplő alkotások
közül. A külföldi alkotók zsűribe való meghívása ellen nem berzenkednénk, de
a csak ilyen zsűrivel való megmérettetés ellen igen. Hisz nemzeti film szemlét
nemzeti zsűri nélkül elképzelhetetlennek tartunk. Szerencsére a Böjte József
vezette Szemle Tanács a külföldi filmkritikusokat elég nemzetközi fórumnak tartotta,
akik minden évben adnak ki díjakat, és nem egyszer a nemzeti megítéléstől jelentős
mértékben eltérő döntéseket hoznak (hogy csak egyetlen ilyen döntésre utaljunk.
Jancsó Miklós: "És lámpást adott a kezembe az Úr, Pesten".című alkotása
nem szerepelt a verseny programban, csak versenyen kívül mutatták be. A szemlén
tartózkodó külföldi újságírók mégis az adott év legjobb alkotásának tartották,
és a díjukat neki ítélték).
A filmek mellett nagyon gazdag programokkal várták a szakma képviselőit és a
közönséget. Voltak szakmai találkozók (mozisok összejövetele, dokumentumfilmesek
konferenciája stb.), kiállítások (az "Isten veletek, barátaim!" fotókiállítást
Jancsó Miklós nyitotta meg), sőt Szirtes András felajánlotta, hogy aki a saját
filmjét el akarja készíteni, annak a Corvin mozi előtt rendelkezésére áll.
Bármely műfajban, bármiről készíthet filmet, mindenki akit civilként
érdekel a filmkészítés.
A szemle reklámjával még mindig nincs rendben minden.
Idén sem tartottuk jónak a filmszemle plakátját, és ennek mozgóképes változatát.
Nem magyarázat a számunkra a kevés pénz. A mogyorós csoki filmszalagként való
megjelenése még talán elment volna. Hisz ahogy a mogyorós csokit nem mindenki
szereti, úgy a magyar film megnézése sem tartozik 10 vagy 15 millió magyar legkedvesebb,
legfontosabb szabadidős programjai közé. Nemcsak a csokievés és a magyar filmnézés
összekapcsolása nem volt jó, de a csoki csomagolása sem. Ugyanakkor szellemesen
köszöntötte a magyar filmet az Első Magyar Borház két tulajdonosa, Szeremley
Huba és Gáti Tibor egy pohár borral koccintva. Bár az utalásokkal ott is problémám
volt, hisz a sok szürke szín, vagy a balettozó, cigarettázó takarítónő az unalomra
asszociáltatott, de a magyar filmszemléről való kirekesztett borászok története
humorral teli volt, akik a kirekesztettségük ellenére éltették a magyar filmet.
Életműdíjasok
Az 1990-es évek egyik újdonsága, hogy a filmszemlék megnyitóján életmű díjakkal jutalmaznak jelentős munkássággal rendelkező filmeseket. Az elsők között kapta meg a díjat Szőts István filmrendező, aki ugyan több játékfilmet, dokumentumfilmet rendezett, vagyis jelentős munkássággal rendelkezett, mégis a magyar filmtörténetben az "Emberek a havason" című, 1942-es opusza a legnagyobb alkotások közé került. Kapott életműdíjat Fejér Tamás, Gaál István, Herskó János, hogy csak néhányat említsünk az eddig díjazottak közül. 2002-ben 5 életművet jutalmaztak. Három rendezőt (Ember Juditot, Csőke Józsefet, Schuller Imrét) , egy színészt (Gera Zoltánt) és egy stúdióvezetőt, mai kifejezéssel élve, egy menedzsert (Köllő Miklóst). A nem játékfilmet alkotók közül választották ki a három jutalomra érdemesnek tartott rendezőt. Ember Judit a dokumentumfilm nagyasszonya. A dokumentumfilmet, mint műfajt olyan szintre emelte, amikor már nem a valóság rekonstrukció, hanem a hitelesség, az igazság érvényesülésének a (vagy az érvényesülés megakadályozásának) a folyamata bontakozik ki a néző számára érzelmileg és értelmileg átélhető formában. Csőke József a már nem létező műfaj, a híradófilm nagymestere volt. A híradófilmet a televízió kiszorította, megszüntette. De amíg létezett sajátos gondolkodásmódot, alkotói módszert igényelt, hisz a pillanat állt az alkotó rendelkezésére folyamatok érzékeltetésére. Az ismeretterjesztő film, mint műfaj is megsínylette a televízió megjelenését. A mozifilm változatot háttérbeszorította, de az alkotói módszerét nem szüntette meg. Schuller Imre a régi nagymesterek egyike. Gera Zoltán a színházi és film szerepek sokaságát alakította. A magyar filmtörténet legjobb karakter színészei közé tartozik. Köllő Miklós a Hunnia Filmstúdió valamikori vezetője, a magyar film aranykorszakának alakja, aki mint dramaturg, mint stúdióvezető egy sor jelentős alkotás létrejötte körül bábáskodott.
Játékfilmek a 33. Magyar Filmszemlén
A filmszemle rendezője
a Magyar Mozgókép Közalapítvány és a Magyar Filmművészek Szövetsége. A filmszemle
támogatói között megtalálható a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium, A Magyar
Mozgókép Közalapítvány, a Nemzeti Kulturális Alapprogram, a Magyar Történelmi
Film Alapítvány és a Budapest Főváros Önkormányzata.
Mint fentebb írtuk 30 játékfilm versengett az idei filmszemlén egymással. A
30 játékfilmet 40 cég készítette és 50 cég, intézmény, alapítvány szponzorálta.
Mivel a filmekre fordított összegeket nem ismerjük, ezért a mennyiség alapján
négy nagy magyar film támogatót emelhetünk ki. A Magyar Mozgókép Közalapítványt,
amely 23 filmet, a TV 2-öt, mely 17 filmet támogatott kisebb-nagyobb összeggel.
Ezen kívül a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumát és a Nemzeti Kulturális
Alapprogramot, melyek egyaránt 15-15 magyar film gyártási költségeihez járultak
hozzá.
Az első, amit legfontosabbként említenünk kell, hogy a játékfilmek egyharmada
elsőfilmes rendező alkotása volt. Évek óta érzékeljük, hogy a magyar film új
irányzata kezdődik egy nagyon fiatal nemzedék megjelenésével. Mundruczó Kornél
("Nincsen több vágyam, csak egy"), Török Ferenc ("Moszkva tér"),
Fazakas Szabolcs ("Macerás ügyek") filmjei egy-két évvel ezelőtt voltak
láthatók, de azonnal a szakma, a nézők kedvenceivé váltak, hisz fiatalos hangvételük,
görcsöktől, színpadi hatásoktól mentes filmmesélési stílusuk, sajátos
szubkultúrák életérzését, gondolkodásmódját, értékeit bemutató történeteik teljesen új fejezetet
nyitottak a magyar filmtörténetben. Most 10 film alkotói jelentek meg velük
együtt. Az új magyar film mennyiségileg is betört, áttört, és meghatározóvá
vált.
Az elmúlt évben még információs vetítésen, idén a verseny programban szerepelt
Fekete Ibolya: "Chico" című alkotása. A XX. század egyik lehetséges
világpolgár magatartásformájának gazdag rajza, a játékfilm és a dokumentumfilm
tökéletes vegyítése kivételes alkotássá teszi a filmet. Itthon és külföldön
egyaránt a szakmai figyelem középpontjába került a film. Szubjektív napló, vagy
önvallomás arról, hogy mikor mi hatott egy fiatalemberre. Gyermekként Dél-Amerikában
magyar apja hatására kommunista lesz, Magyarországon délamerikai hatásra
ultrabaloldali, baloldali értelmiségi harcos (újságíró), majd délszláv háborúban saját csapatot
verbuváló katona. Internacionalista egy nacionalista világban, nacionalista
egy globalizált világban. Furcsa karizmatikus személyiség jelenik meg a "Chico"-ban.
A főszereplő civil hitelessége, mindig hiteles önmaga adása, vagy alakítása
különös élménnyel gazdagítja a film nézőjét. A szemle rendezői díját Kamondi
Zoltán kapta a "Kísértések" című alkotásáért. Furcsa
szürreális világot idéző
alkotás. Az anya, a feleség és a gyermeklány fiatal
férfit kényeztető versengése elvarázsolt világot idéz, a férfi álmok és vágyak
furcsa tükrözője. A film operatőre, Medvigy Gábor megosztva kapta a legjobb
operatőri díjat ifj. Seregi Lászlóval ("Az utolsó blues"). A zsűri
a rendezői látvány díját Gulyás Gyulának: "Fény hull arcodra" című
filmjének ítélte. Az évtizedekig dokumentumfilmjeiről ismert, és elismert rendező
játékfilmrendezőként is bemutatkozva, ismét azt bizonyította, hogy nagyon sokoldalú
tehetség. A legjobb forgatókönyvnek a zsűri a "Hetediziglen" című
alkotás forgatókönyvét találta (a rendező Zsigmond Dezső, Pozsgai Zsolt, Dörner
József közös munkáját). A zsűri a különdíjat Tolnai Szabolcs "Arccal a
földnek" és Mundruczó Kornél "Szép napok" című filmjeinek ítélte,
megosztva. Az idei filmszemle abszolút díjnyertese Pálfi György elsőfilmes rendező
volt. Mint legjobb első filmest díjazta a zsűri, illetve mint később írjuk,
a diák zsűri is két díjatítélt neki. A "Hukkle" filmtörténeti
bravúr, ahol a vizuális világé a főszerep, hisz emberi hang nincs, csak az élet
abszurd, és konkrét zajai, zene hallható benne. Mégis tökéletes alkotás, mely
tele van kedves ötlettel, finom abszurd és poétikus humorral. A legjobb elsőfilmes
forgatókönyv díjat a Miklauzic Bence és Maruszki Balázs írta "Ébrenjárók"
című film kapta. Nagy Mari régen a legjobb magyar szinésznők közé tartozik,
aki akár főszerepet, akár epizód szerepet alakít teljes női sorsot tud megfogalmazni.
A "Hetediziglen" című filmben nyújtott alakítását a legjobb női alakítás
díjával jutalmazták. A férfiak közül Gazsó György kapta meg a színészi alakítás
díját (az "Ébrenjárók"-ért, és a "Kísértések"-ért. Epizód szerepben nyújtott emlékezetes alakításért Tóth Orsolya
("Szép napok"), és Rajhona Ádám ("Hetediziglen",
"Aranyváros")
részesült színészi díjban. Ugyancsak díjazták a "Chico" vágóját, Kornis
Annát, és a "Hamvadó cigarettavég" hangmérnökét, Sípos
Istvánt. Véleményünk szerint
régen a legjobbak közé tartozik Durst György, mint producer. Régebben mint a
Balázs Béla Stúdió producere, ma mint a Dunatáj Alapítvány, a Premier Plan Alapítvány
az Első Filmért működtetője a magyar film meghatározó személyisége. Méltán kapta
idén a produceri díjat.
Két olyan filmről szeretnék még írni, amelyek ugyan díjban nem részesültek, de a
magyar film kiemelkedő alkotásai közé tartoznak. Érthetetlen, hogy miért nem
jutalmazták őket, de a füstölgés helyett (vélt) bölcseséggel annyit jegyzünk
meg, hogy ma más a trend.
Dér András "Kanyaron túl" című filmje egy kábítószeres lány önmagára
találásáról szól, és arról a folyamatról, ahogy segítséggel, egy tragédia átélésével
a lány rádöbben arra, le kell szoknia a káros szenvedélyről. Kemény, önmagunkkal
szembesítő film, melyben Dér Denissa a filmszemle egyik legjobb színészi alakítását
nyújtja. Mozgása, metakommunikációja külön tanulmányt érdemelne, csak a legnagyobbak
képesek így megélni, átélni szerepüket. Ugyancsak ilyen átütő erejűnek, a nézőkkel
is a poklokat megjárató alkotásnak tartjuk Dettre Gábor "Felhő a Gangesz
felett" című alkotása. Detrre Gábor pszichoanalitikus filmjei olyan szembesítések,
amit időnként nagyon nehéz kibírni. Korábban két filmet is készített a halállal
való szembenézésről, most a kábítószer rabjává vált férfi és családja kálváriájának
minden lépcsőfokát megjáratja velünk, nem kis megrázkódtatást, majd valamifajta
a poklokból visszatértek számára adott megtisztulást is nyújtva hőseinek, nézőinek
egyaránt. Remekmű ez az alkotás is, de Dettrének soha nincs szerencséje a díjakkal.
Az viszont a filmjeit megnéző befogadó számára nyilvánvaló, hogy a legnagyobb
magyar rendezők között a helye.
A Mozisok Országos Szövetségének díja annak a két magyar filmnek jutott (Kabay
Barna: "Meseautó", Koltay Gergely: "Sacra Corona") melyek
2001-ben a legtöbb nézőt vonzották a mozikba.
Az internetes szavazásban az első filmes Miklauzic Bence kapta a FILM-Hu díjat,
az "Ébrenjárók" című alkotásáért.
A filmszemlénkre ellátogató külföldi filmkritikusok díját Pálfi György elsőfilmes
("Hukkle"), és Mundruczó Kornél ("Szép napok") fiatal filmrendezők
vehették át.
Dokumentumfilmek a 33. Magyar Filmszemlén
A 190 versenybe benevezett
dokumentumfilmből 35 vált versenyfilmmé az előzsűri megítélése alapján (22 %-uk).
A verseny filmmé választott dokumentumfilmek sommásan fogalmazva a legjobb hagyományok
továbbélését mutatták. Ugyanakkor pontosan bemutatták, hogy az új évezred elején
élő fiatalok, a középgeneráció vagy az idősebb generáció tagjai mit és hogyan
élnek meg változó világunkban. Ha csak a mostani filmszemle dokumentumfilmjeit
ismernénk, és semmi egyéb ismeretünk nem lenne a mai magyar valóságról, akkor
is világosan megrajzolható lenne az idei dokumentumfilm (és játékfilm) termés
alapján, hogy az induló évezred magyar valósága mit hozott a múltból, mint örökséget,
milyen konfliktus gócok léteznek. A magyar társadalom szegmentáltsága éppúgy
megjelent a versenyfilmekben, mint a roma, a zsidó identitáskeresés és vállalás
problémái. Az elmúlt évtizedek sok mindent megélt polgárainak példaadó személyisége.
A megoldhatatlannak tűnő élethelyzetek mellett a nehézségeket vállalni tudó,
a mélypontokon túllépni akaró és tudó mindennapi emberi történetek is képesek
voltak a ma sokszínűségét bizonyítani.
A dokumentumfilmek több mint egyharmada szubjektív hangvételű volt. A 35 versenyfilmet
22 alapítvány, intézmény, cég támogatta. A legtöbbet a Magyar Mozgókép Közalapítvány
(szám szerint 13 alkotást), illetve a Magyar Történelmi Film Alapítvány (7 alkotást).
A gyártók száma magasabb volt, mint a támogatóké (47). A Duna Televízió 5 dokumentumfilm,
míg a Hunnia Filmstúdió 4 dokumentumfilm gyártójaként szerepelt. A Fórum Film
Alapítvány, az Inforg Stúdió két-két alkotása jutott a dokumentumfilmek versenyébe.
Ez utóbbi Stúdió vezetője, Muhi András, mint producer ugyancsak díjat kapott
a filmszemlén. Úgy tűnik, hogy van támogatója a dokumentum filmnek, de szakmai
tanácskozás egyértelművé tette, hogy a forgalmazókban nagy hiány van.
A dokumentumfilmek fődíját Almási Tamás: "Sejtjeink" című dokumentumfilmje.
Kiváló, míves, nagy empátiával elkészített alkotás. A meddő, mesterséges megtermékenyítéssel
gyermeket váró fiatal párok reményeiről, csalódásairól, majd a várva várt gyerek(ek)
megérkezéséről szólt a film. Mentes volt a sematizmustól, a manipulációtól.
Történetet olyan jól építve mondja el, hogy a film főhőseivel együtt várjuk,
és izgulunk az eredményért, a gyermekért.
A rendezői-operatőri díjat Füredi Zoltán: "Északföld" című kultúrantropológiai
dokumentumfilmje nyerte. Mintha Robert Flaherty: "Nanook, az eszkimó"
(1923) című filmjének szelleme lebegett volna Füredi filmje fölött. A humorral
és adatokkal teli, fekete-fehér inzertek némafilmesek, de a történet, a személyiségek,
a szénégetők a mai magyar társadalom egy nagyon fontos szubkultúráját idézték.
A műfaj kategória díját Kogut Szandra: "Magyar útlevél" című alkotása
nyerte, mely kedvesen ironikus, önironikus szubjektív dokumentumfilm. A Párizsban
élő brazil lány egyszercsak úgy dönt, hogy magyar nagyszülei után magyar útlevelet
szerez magának. Nem tud magyarul, csak nagymamája történeteiből bontakozik ki
előtte, milyen is lehet(ett) Magyarország. A filmben a nagymamával készült interjút
láthatjuk a múltról, és az útlevélszerzés kálváriáját a mai Magyarországon.
A brazil, a francia és a magyar bürokrácia működését, illetve működési zavarait
íróniával, megérteni igyekvő empátiával bemutató dokumentumfilm is remek alkotás.
Az ismeretterjesztő-kategória díját Tóth Zsolt Marcell - Fiar András: "Fortyogó
föld" című alkotása kapta. Szellemes, információval teli, ugyancsak a fiatalok
lelkesedésével teli film volt.
A nem fikciós zsűri különdíját Kármán Irén: "Rozi" című filmje kapta.
Egy nagyon sok mindent átélt, heti dialízissel együtt élő fiatal lány mesél az
életéről, barátságról, szeretetről. Mindezt korát meghazudtoló bölcsességgel, és
korát igazoló kedvességgel.
Természetesen a filmszemle versenyfilmjeit végignézve, mindig több alkotás kerül
közel az emberhez a látottak közül, mint ahánynak a zsűri díjat ad. Emlékezetes
pillanatok maradtak meg Bódis Kriszta: "Szegény kisfiú", Sipos András:
"Lőrinc", Török Ferenc: "Alig", Kisfaludy András "Neurock-Ivánka
Csaba emlékére" , El Eini Szonja "Nagyon reális", Mátis Lilla
Huszárik Kata, Gulyás János Mary története, vagy Magyar n. Attila Dr. Böszörményi
Miklósról szóló dokumentumfilmekből.
A kísérleti-, és rövidjátékfilmek a 33. filmszemlén
A filmkritikusok díját is elnyerő "Szafari" kapta a kísérleti kisjátékfilmek kategória díját (Pölcz Boglárka és Pölcz Róbert rendezte). A rendezői díjat Forgács Péter kapta (a "Bíbó breviárium"-ért). Ebben a kategóriában a produceri díjat Muhi Andrásnak ítélték ("Citromfej", "Legkisebb film a legnagyobb magyarról.." című filmekért). Mégis azt gondoljuk Muhi András, mint dokumentumfilm producer is figyelemreméltó, hisz az Inforg Stúdió, melyet irányít, nagyon sok dokumentum filmmel is szerepelt a szemlén.
A diákzsűri díjazottjai
Immár harmadik éve diákzsűri
is létezik a filmszemlén. 2002-ben 6 egyetem, főiskola ( a székesfehérvári Kodolányi
János Főiskola, szegedi JATE, a budapesti ELTE, a piliscsabai PPKE BTK, a pécsi
Janus
Pannonius Tudományegyetem BTK, és a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem)
hallgatói néztek végig filmeket és az általuk legjobbaknak díjat adtak. Nemcsak
a diákok vettek részt a filmszemlén és mondtak ítéletet a magyar filmekről,
hanem alma matereik is támogatták a filmszemlét annyival, hogy díjat oszthattak
az általuk legjobbaknak.
A játékfilm kategóriában csak első filmes rendezőt jutalmaztak. Annyira felvállalták
generációs másságukat, hogy az első hosszú játékfilmmel jelentkező Pálfi György
"Hukkle" című alkotásának két díjjal is jutalmazták (a filmszemle
fődíját, és a legjobb első filmesnek járó díjat is ennek az alkotásnak ítélték),
mely a korosztály humorérzékét és érzékenységét a legjobban érzékeltette. Ugyancsak
a korosztályi jellegzetességekről szóló "Papsajt" (Kocsis Gergely,
Kardos Róbert, Heizler Norbert, Hevér Gábor, Szőke András közös munkája). A
diákzsűri tagjai közül nem egynek tanára jelen beszámoló írója, akitől a diákhumor
iróniája nem áll távol, de durva közönségességétől néha megriad. A "Papsajt"-ban
mindkettőre nagyon sok példa van. Mégis nagyon jó az az életérzés, életminőség
ami a filmben megjelenik (az 5 rendező, egyben az 5 főszereplő is). Mintha a
film egy nagy fricska lenne az a társadalom felé, amely felnőttnek hazudja magát.
A fricska: ebből az élményanyagból akartok ti művészetet, vagy szórakoztatást,
mondják a felnőtteknek. Hisz mindig minden csak papsajt lehet.
A dokumentumfilm kategóriában a legjobbnak Moldoványi Ferenc: "Gyerekek
- Kosovo 2000" című filmjét tartották. Emellett Almási Tamás: "Sejtjeink"
című filmjét jutalmazták. A "Gyerekek - Kosovo 2000" című film manipulatív
alkotás, ami nem jut túl a televíziós híradók sokszor felületes informálásán.
A dokumentumfilm hatásosan sokkolta a nemzetközi fesztiválok zsűrijeit, és a
33. magyar filmszemle diákzsűrijének tagjait is. Az alkotás nem volt több, mint
egy televíziós híradó, amely miközben informál bennünket a világ eseményeiről,
megdöbbenthet képeivel. Ez közhely élményt, döbbenetet kiválthat, de ismeretet,
összefüggések feltárását, amit egy műalkotástól a néző elvárna, soha nem nyújt.
Azt a pluszt hiányoltuk Moldoványi Ferenc filmjéből, ami a dokumentumfilmek
mindegyikében megvolt. Műalkotások voltak, nem sokkolni, hanem ismereteket,
élményeket akartak nyújtani. A legtöbbjükben az alkotó végigvezetett bennünket
azon a folyamaton, ahogy előtte kibontakozott a valóságtörténet a maga ellentmondásaival,
örömeivel és bánataival együtt. Az alkotók beavattak bennünket, nézőket a megismerési
folyamatba, és nem kényszeríttették ránk a véleményüket, nem akartak az érzelmeinken
keresztül manipulálni bennünket, hanem hagyták, hogy mindenki maga is levonhassa
a maga tanulságait.
A diák zsűri a díjait soha nem oszthatta ki az ünnepélyes záró ünnepségen. Eddig
a záró sajtótájékoztatón történt meg a díjak átadása, most a Toldi moziban két
héttel a szemle bezárása után zajlott a díjkiosztás. Nagyon kellemes, diákosan
lelkes körülmények között kerültek átadásra a díjak, amelyeket szinte minden
alkotó a nagy zsűri díjaival egyenrangúnak ítélt és megköszönt. Szakma, Szemle
Tanács és alkotók jelenlétében, fiatalokkal zsúfolt nézőtér előtt zárult le
ezzel az aktussal a Toldi moziban február 15.-én a 33. Magyar Filmszemle.
Hogyan tovább?
A reklám problémát már
érintettem. Finoman fogalmazva nem kielégítő a filmszemle kommunikációja a magyar
közélettel, közönséggel, szakmával.
Évek óta probléma, hogy a dokumentumfilm nem kap elég figyelmet, annak ellenére,
hogy egyre mívesebb, és magasabb színvonalú a magyar dokumentumfilm. Európa
díjat már többször is kapott a magyar dokumentumfilm, de az Oscar díj jelölésig
még pénz hiány miatt nem jutott. Pedig hogy csupán idei példát hozzunk, a "Sejtjeink"
méltó lenne erre a jelölésre. Már többször megfogalmazódott, hogy a játékfilm
és a dokumentumfilm számára külön szemlét kellene rendezni, lehet hogy pár nappal
meghosszabbítva a szemlét néhány napig a dokumentumfilm, néhány napig a játékfilm
válna a szemle abszolút főszereplőjévé. Felmerült a nem budapesti szemle gondolata
is, de ez már régebben kiderült, hogy a szállodai kapacitás, a külföldi vendégek
miatt is jobb megoldás a filmszemle Budapesten való megrendezése.
Még mindig nem tisztázottak a benevezés feltételei sem. A televíziós és a mozifilmes
alkotások kettéválasztásának, vagy az amatőr és nem amatőr filmek elkülönítésének
a problémája újból és újból megfogalmazódfik. Folyton szembetaláljuk magunkat
azzal, hogy egy-egy alkotás a magyar filmszemléket végigjárja, és vagy mindenütt
díjazzák, vagy valamelyiken csak kap elismerést. Valahogy a normák között szerepeltetni
kellene azt is, hogy itthon a másutt díjnyertes alkotás a filmszemlén ne szerepelhessen
a hivatalos programban, csak információs vetítésen. A díjak presztízse is megnőhetne
ezzel.
Nagyszerű ötletnek tartjuk, hogy ismét megrendezésre került a filmszemle díjazottjainak
vidéki bemutatása. Gyakorlatból tudjuk, hogy a vidéki értelmiség, a vidéki mozibajáró,
filmet szerető emberek nem azért nem nézik meg a magyar filmet, mert annyira
nem kedvelik őket, hanem mert annyira nem juthatnak hozzá a hazai alkotásokhoz.
Az utazó filmszemle ezt a hátrányt csökkenti, és hagyománnyá válva ugyanúgy
vonzóvá válhatna, mint a budapesti filmszemle. Idén Debrecen, Nyíregyháza,
Szeged, Kecskemét, Szolnok, Miskolc, Eger, Zalaegerszeg, Szombathely, Székesfehérvár,
Győr és Pécs magyar film szerelmesei láthatták február 8.-tól március 13.-ig
a díjazott alkotásokat.
Reméljük jövőre is találkozunk, és a most elsőfilmesek közül néhány már a második
érett alkotásával jelenik meg. Hogy mi lesz a helyszín? Budapest, Debrecen,
Szombathely? Vagy Budapesten melyik mozi, hisz lassan már minden mozi befogadta
a filmszemlét? Lehet, hogy az Uránia Mozi? Vagy az is lehet, hogy ez
a helyszín állandóvá válik?
A minden film előtt vetített reklámban megjelenő urakkal, Szeremley és Gánti
úr ajtón kívülre parancsolva is megőrzött eleganciájával elmondott jó kívánságaival
zárnánk: "Éljen soká a magyar film!", annak ellenére, hogy sokszor
nem enged magához közel. Annak ellenére is, hogy előkelően, vagy nemtörődömségből
néha elzárkózik előlünk.
A 33. Magyar Filmszemle
működtetői, zsűrijei
Filmszemle Tanács: Böjte József (elnök), Janisch Attila, Salamon András, Siklósi
Szilveszter, Székely Orsolya, Szomjas Grögy, Tóth Erzsébet, Hermann Krisztina
Játékfilm zsűri: Koltai Lajos (elnök), Gyarmathy Lívia, Mezey Katalin, Fehér
György, Kövesdi Gábor
Dokumentumfilm előzsűri: H. Sas Judit, Csala Károly, Ferenczi Gábor
Zsűri: Kornis Péter (elnök), Ferenczi Gábor, Andor Tamás
Kisérleti- és kisjátékfilmek előzsűri: Peternák Miklós, Jankura Péter, Tillmann
József
Zsűri: ugyanaz, mint a játékfilmnél