Szemle előzmények, adatok

2002 február elején lezajlott az évezred második magyar filmszemléje. Ezen 30 játék-, 16 rövid játék- és kisérleti-, 35 dokumentum film volt versenyben. A szemle előkészítéséhez tartozott az előzsűrik munkája. A játékfilmek esetében nem működött előzsűri, de a versenybe került 16 kisjáték- és kísérleti filmet 60, míg a 35 dokumentumfilmet 190 alkotásból választották ki. Kiegyensúlyozottnak mutatták a Corvin Budapest Filmpalotában, a Puskin Moziban vetített versenyfilmek, és a Kultiplex Művészeti Centrumban információs vetítéseken látható filmek a magyar filmgyártást. Mintha a mozi bemutatási lehetőség bizonytalansága most már kevésbé zavarná a magyar alkotókat. Optimisták, hisz vagy a mozik egy része, vagy a televíziók valamelyike csak eljuttatja a műveiket a közönséghez. Pedig a magyar film nincs könnyű helyzetben. Maga a Filmszemle is komoly problémákkal küzdött. Az előzetes híradásokból úgy tűnt, hogy nem lesz pénz a megrendezésére. Majd mindenféle újításokról szóltak a szemléről szóló beharangozások. Közel a szemle kezdéshez úgy tűnt, hogy az idén nem magyar zsűri dönti el melyik a legjobb magyar film a versenyben szereplő alkotások közül. A külföldi alkotók zsűribe való meghívása ellen nem berzenkednénk, de a csak ilyen zsűrivel való megmérettetés ellen igen. Hisz nemzeti film szemlét nemzeti zsűri nélkül elképzelhetetlennek tartunk. Szerencsére a Böjte József vezette Szemle Tanács a külföldi filmkritikusokat elég nemzetközi fórumnak tartotta, akik minden évben adnak ki díjakat, és nem egyszer a nemzeti megítéléstől jelentős mértékben eltérő döntéseket hoznak (hogy csak egyetlen ilyen döntésre utaljunk. Jancsó Miklós: "És lámpást adott a kezembe az Úr, Pesten".című alkotása nem szerepelt a verseny programban, csak versenyen kívül mutatták be. A szemlén tartózkodó külföldi újságírók mégis az adott év legjobb alkotásának tartották, és a díjukat neki ítélték).
A filmek mellett nagyon gazdag programokkal várták a szakma képviselőit és a közönséget. Voltak szakmai találkozók (mozisok összejövetele, dokumentumfilmesek konferenciája stb.), kiállítások (az "Isten veletek, barátaim!" fotókiállítást Jancsó Miklós nyitotta meg), sőt Szirtes András felajánlotta, hogy aki a saját filmjét el akarja készíteni, annak a Corvin mozi előtt rendelkezésére áll. Bármely műfajban, bármiről készíthet filmet, mindenki akit civilként érdekel a filmkészítés.

 A szemle reklámjával még mindig nincs rendben minden. Idén sem tartottuk jónak a filmszemle plakátját, és ennek mozgóképes változatát. Nem magyarázat a számunkra a kevés pénz. A mogyorós csoki filmszalagként való megjelenése még talán elment volna. Hisz ahogy a mogyorós csokit nem mindenki szereti, úgy a magyar film megnézése sem tartozik 10 vagy 15 millió magyar legkedvesebb, legfontosabb szabadidős programjai közé. Nemcsak a csokievés és a magyar filmnézés összekapcsolása nem volt jó, de a csoki csomagolása sem. Ugyanakkor szellemesen köszöntötte a magyar filmet az Első Magyar Borház két tulajdonosa, Szeremley Huba és Gáti Tibor egy pohár borral koccintva. Bár az utalásokkal ott is problémám volt, hisz a sok szürke szín, vagy a balettozó, cigarettázó takarítónő az unalomra asszociáltatott, de a magyar filmszemléről való kirekesztett borászok története humorral teli volt, akik a kirekesztettségük ellenére éltették a magyar filmet.

Életműdíjasok

Az 1990-es évek egyik újdonsága, hogy a filmszemlék megnyitóján életmű díjakkal jutalmaznak jelentős munkássággal rendelkező filmeseket. Az elsők között kapta meg a díjat Szőts István filmrendező, aki ugyan több játékfilmet, dokumentumfilmet rendezett, vagyis jelentős munkássággal rendelkezett, mégis a magyar filmtörténetben az "Emberek a havason" című, 1942-es opusza a legnagyobb alkotások közé került. Kapott életműdíjat Fejér Tamás, Gaál István, Herskó János, hogy csak néhányat említsünk az eddig díjazottak közül. 2002-ben 5 életművet jutalmaztak. Három rendezőt (Ember Juditot, Csőke Józsefet, Schuller Imrét) , egy színészt (Gera Zoltánt) és egy stúdióvezetőt, mai kifejezéssel élve, egy menedzsert (Köllő Miklóst). A nem játékfilmet alkotók közül választották ki a három jutalomra érdemesnek tartott rendezőt. Ember Judit a dokumentumfilm nagyasszonya. A dokumentumfilmet, mint műfajt olyan szintre emelte, amikor már nem a valóság rekonstrukció, hanem a hitelesség, az igazság érvényesülésének a (vagy az érvényesülés megakadályozásának) a folyamata bontakozik ki a néző számára érzelmileg és értelmileg átélhető formában. Csőke József a már nem létező műfaj, a híradófilm nagymestere volt. A híradófilmet a televízió kiszorította, megszüntette. De amíg létezett sajátos gondolkodásmódot, alkotói módszert igényelt, hisz a pillanat állt az alkotó rendelkezésére folyamatok érzékeltetésére. Az ismeretterjesztő film, mint műfaj is megsínylette a televízió megjelenését. A mozifilm változatot háttérbeszorította, de az alkotói módszerét nem szüntette meg. Schuller Imre a régi nagymesterek egyike. Gera Zoltán a színházi és film szerepek sokaságát alakította. A magyar filmtörténet legjobb karakter színészei közé tartozik. Köllő Miklós a Hunnia Filmstúdió valamikori vezetője, a magyar film aranykorszakának alakja, aki mint dramaturg, mint stúdióvezető egy sor jelentős alkotás létrejötte körül bábáskodott.

Játékfilmek a 33. Magyar Filmszemlén

A filmszemle rendezője a Magyar Mozgókép Közalapítvány és a Magyar Filmművészek Szövetsége. A filmszemle támogatói között megtalálható a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium, A Magyar Mozgókép Közalapítvány, a Nemzeti Kulturális Alapprogram, a Magyar Történelmi Film Alapítvány és a Budapest Főváros Önkormányzata.
Mint fentebb írtuk 30 játékfilm versengett az idei filmszemlén egymással. A 30 játékfilmet 40 cég készítette és 50 cég, intézmény, alapítvány szponzorálta. Mivel a filmekre fordított összegeket nem ismerjük, ezért a mennyiség alapján négy nagy magyar film támogatót emelhetünk ki. A Magyar Mozgókép Közalapítványt, amely 23 filmet, a TV 2-öt, mely 17 filmet támogatott kisebb-nagyobb összeggel. Ezen kívül a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumát és a Nemzeti Kulturális Alapprogramot, melyek egyaránt 15-15 magyar film gyártási költségeihez járultak hozzá.
Az első, amit legfontosabbként említenünk kell, hogy a játékfilmek egyharmada elsőfilmes rendező alkotása volt. Évek óta érzékeljük, hogy a magyar film új irányzata kezdődik egy nagyon fiatal nemzedék megjelenésével. Mundruczó Kornél ("Nincsen több vágyam, csak egy"), Török Ferenc ("Moszkva tér"), Fazakas Szabolcs ("Macerás ügyek") filmjei egy-két évvel ezelőtt voltak láthatók, de azonnal a szakma, a nézők kedvenceivé váltak, hisz fiatalos hangvételük, görcsöktől, színpadi hatásoktól mentes filmmesélési stílusuk, sajátos szubkultúrák életérzését, gondolkodásmódját, értékeit bemutató történeteik teljesen új fejezetet nyitottak a magyar filmtörténetben. Most 10 film alkotói jelentek meg velük együtt. Az új magyar film mennyiségileg is betört, áttört, és meghatározóvá vált.
Az elmúlt évben még információs vetítésen, idén a verseny programban szerepelt Fekete Ibolya: "Chico" című alkotása. A XX. század egyik lehetséges világpolgár magatartásformájának gazdag rajza, a játékfilm és a dokumentumfilm tökéletes vegyítése kivételes alkotássá teszi a filmet. Itthon és külföldön egyaránt a szakmai figyelem középpontjába került a film. Szubjektív napló, vagy önvallomás arról, hogy mikor mi hatott egy fiatalemberre. Gyermekként Dél-Amerikában magyar apja hatására kommunista lesz, Magyarországon délamerikai hatásra ultrabaloldali, baloldali értelmiségi harcos (újságíró), majd délszláv háborúban saját csapatot verbuváló katona. Internacionalista egy nacionalista világban, nacionalista egy globalizált világban. Furcsa karizmatikus személyiség jelenik meg a "Chico"-ban. A főszereplő civil hitelessége, mindig hiteles önmaga adása, vagy alakítása különös élménnyel gazdagítja a film nézőjét. A szemle rendezői díját Kamondi Zoltán kapta a "Kísértések" című alkotásáért. Furcsa szürreális világot idéző alkotás.  Az anya, a feleség és a gyermeklány fiatal férfit kényeztető versengése elvarázsolt világot idéz, a férfi álmok és vágyak furcsa tükrözője. A film operatőre, Medvigy Gábor megosztva kapta a legjobb operatőri díjat ifj. Seregi Lászlóval ("Az utolsó blues"). A zsűri a rendezői látvány díját Gulyás Gyulának: "Fény hull arcodra" című filmjének ítélte. Az évtizedekig dokumentumfilmjeiről ismert, és elismert rendező játékfilmrendezőként is bemutatkozva, ismét azt bizonyította, hogy nagyon sokoldalú tehetség. A legjobb forgatókönyvnek a zsűri a "Hetediziglen" című alkotás forgatókönyvét találta (a rendező Zsigmond Dezső, Pozsgai Zsolt, Dörner József közös munkáját). A zsűri a különdíjat Tolnai Szabolcs "Arccal a földnek" és Mundruczó Kornél "Szép napok" című filmjeinek ítélte, megosztva. Az idei filmszemle abszolút díjnyertese Pálfi György elsőfilmes rendező volt. Mint legjobb első filmest díjazta a zsűri, illetve mint később írjuk, a diák zsűri is két díjatítélt neki. A "Hukkle" filmtörténeti bravúr, ahol a vizuális világé a főszerep, hisz emberi hang nincs, csak az élet abszurd, és konkrét zajai, zene hallható benne. Mégis tökéletes alkotás, mely tele van kedves ötlettel, finom abszurd és poétikus humorral. A legjobb elsőfilmes forgatókönyv díjat a Miklauzic Bence és Maruszki Balázs írta "Ébrenjárók" című film kapta. Nagy Mari régen a legjobb magyar szinésznők közé tartozik, aki akár főszerepet, akár epizód szerepet alakít teljes női sorsot tud megfogalmazni. A "Hetediziglen" című filmben nyújtott alakítását a legjobb női alakítás díjával jutalmazták. A férfiak közül Gazsó György kapta meg a színészi alakítás díját (az "Ébrenjárók"-ért, és a "Kísértések"-ért. Epizód szerepben nyújtott emlékezetes alakításért Tóth Orsolya ("Szép napok"), és Rajhona Ádám ("Hetediziglen", "Aranyváros") részesült színészi díjban. Ugyancsak díjazták a "Chico" vágóját, Kornis Annát, és a "Hamvadó cigarettavég" hangmérnökét, Sípos Istvánt. Véleményünk szerint régen a legjobbak közé tartozik Durst György, mint producer. Régebben mint a Balázs Béla Stúdió producere, ma mint a Dunatáj Alapítvány, a Premier Plan Alapítvány az Első Filmért működtetője a magyar film meghatározó személyisége. Méltán kapta idén a produceri díjat.
Két olyan filmről szeretnék még írni, amelyek ugyan díjban nem részesültek, de a magyar film kiemelkedő alkotásai közé tartoznak. Érthetetlen, hogy miért nem jutalmazták őket, de a füstölgés helyett (vélt) bölcseséggel annyit jegyzünk meg, hogy ma más a trend.
Dér András "Kanyaron túl" című filmje egy kábítószeres lány önmagára találásáról szól, és arról a folyamatról, ahogy segítséggel, egy tragédia átélésével a lány rádöbben arra, le kell szoknia a káros szenvedélyről. Kemény, önmagunkkal szembesítő film, melyben Dér Denissa a filmszemle egyik legjobb színészi alakítását nyújtja. Mozgása, metakommunikációja külön tanulmányt érdemelne, csak a legnagyobbak képesek így megélni, átélni szerepüket. Ugyancsak ilyen átütő erejűnek, a nézőkkel is a poklokat megjárató alkotásnak tartjuk Dettre Gábor "Felhő a Gangesz felett" című alkotása. Detrre Gábor pszichoanalitikus filmjei olyan szembesítések, amit időnként nagyon nehéz kibírni. Korábban két filmet is készített a halállal való szembenézésről, most a kábítószer rabjává vált férfi és családja kálváriájának minden lépcsőfokát megjáratja velünk, nem kis megrázkódtatást, majd valamifajta a poklokból visszatértek számára adott megtisztulást is nyújtva hőseinek, nézőinek egyaránt. Remekmű ez az alkotás is, de Dettrének soha nincs szerencséje a díjakkal. Az viszont a filmjeit megnéző befogadó számára nyilvánvaló, hogy a legnagyobb magyar rendezők között a helye.
A Mozisok Országos Szövetségének díja annak a két magyar filmnek jutott (Kabay Barna: "Meseautó", Koltay Gergely: "Sacra Corona") melyek 2001-ben a legtöbb nézőt vonzották a mozikba.
Az internetes szavazásban az első filmes Miklauzic Bence kapta a FILM-Hu díjat, az "Ébrenjárók" című alkotásáért.
A filmszemlénkre ellátogató külföldi filmkritikusok díját Pálfi György elsőfilmes ("Hukkle"), és Mundruczó Kornél ("Szép napok") fiatal filmrendezők vehették át.

Dokumentumfilmek a 33. Magyar Filmszemlén

A 190 versenybe benevezett dokumentumfilmből 35 vált versenyfilmmé az előzsűri megítélése alapján (22 %-uk). A verseny filmmé választott dokumentumfilmek sommásan fogalmazva a legjobb hagyományok továbbélését mutatták. Ugyanakkor pontosan bemutatták, hogy az új évezred elején élő fiatalok, a középgeneráció vagy az idősebb generáció tagjai mit és hogyan élnek meg változó világunkban. Ha csak a mostani filmszemle dokumentumfilmjeit ismernénk, és semmi egyéb ismeretünk nem lenne a mai magyar valóságról, akkor is világosan megrajzolható lenne az idei dokumentumfilm (és játékfilm) termés alapján, hogy az induló évezred magyar valósága mit hozott a múltból, mint örökséget, milyen konfliktus gócok léteznek. A magyar társadalom szegmentáltsága éppúgy megjelent a versenyfilmekben, mint a roma, a zsidó identitáskeresés és vállalás problémái. Az elmúlt évtizedek sok mindent megélt polgárainak példaadó személyisége. A megoldhatatlannak tűnő élethelyzetek mellett a nehézségeket vállalni tudó, a mélypontokon túllépni akaró és tudó mindennapi emberi történetek is képesek voltak a ma sokszínűségét bizonyítani.
A dokumentumfilmek több mint egyharmada szubjektív hangvételű volt. A 35 versenyfilmet 22 alapítvány, intézmény, cég támogatta. A legtöbbet a Magyar Mozgókép Közalapítvány (szám szerint 13 alkotást), illetve a Magyar Történelmi Film Alapítvány (7 alkotást). A gyártók száma magasabb volt, mint a támogatóké (47). A Duna Televízió 5 dokumentumfilm, míg a Hunnia Filmstúdió 4 dokumentumfilm gyártójaként szerepelt. A Fórum Film Alapítvány, az Inforg Stúdió két-két alkotása jutott a dokumentumfilmek versenyébe. Ez utóbbi Stúdió vezetője, Muhi András, mint producer ugyancsak díjat kapott a filmszemlén. Úgy tűnik, hogy van támogatója a dokumentum filmnek, de szakmai tanácskozás egyértelművé tette, hogy a forgalmazókban nagy hiány van.
A dokumentumfilmek fődíját Almási Tamás: "Sejtjeink" című dokumentumfilmje. Kiváló, míves, nagy empátiával elkészített alkotás. A meddő, mesterséges megtermékenyítéssel gyermeket váró fiatal párok reményeiről, csalódásairól, majd a várva várt gyerek(ek) megérkezéséről szólt a film. Mentes volt a sematizmustól, a manipulációtól. Történetet olyan jól építve mondja el, hogy a film főhőseivel együtt várjuk, és izgulunk az eredményért, a gyermekért.
A rendezői-operatőri díjat Füredi Zoltán: "Északföld" című kultúrantropológiai dokumentumfilmje nyerte. Mintha Robert Flaherty: "Nanook, az eszkimó" (1923) című filmjének szelleme lebegett volna Füredi filmje fölött. A humorral és adatokkal teli, fekete-fehér inzertek némafilmesek, de a történet, a személyiségek, a szénégetők a mai magyar társadalom egy nagyon fontos szubkultúráját idézték.
A műfaj kategória díját Kogut Szandra: "Magyar útlevél" című alkotása nyerte, mely kedvesen ironikus, önironikus szubjektív dokumentumfilm. A Párizsban élő brazil lány egyszercsak úgy dönt, hogy magyar nagyszülei után magyar útlevelet szerez magának. Nem tud magyarul, csak nagymamája történeteiből bontakozik ki előtte, milyen is lehet(ett) Magyarország. A filmben a nagymamával készült interjút láthatjuk a múltról, és az útlevélszerzés kálváriáját a mai Magyarországon. A brazil, a francia és a magyar bürokrácia működését, illetve működési zavarait íróniával, megérteni igyekvő empátiával bemutató dokumentumfilm is remek alkotás.
Az ismeretterjesztő-kategória díját Tóth Zsolt Marcell - Fiar András: "Fortyogó föld" című alkotása kapta. Szellemes, információval teli, ugyancsak a fiatalok lelkesedésével teli film volt.
A nem fikciós zsűri különdíját Kármán Irén: "Rozi" című filmje kapta. Egy nagyon sok mindent átélt, heti dialízissel együtt élő fiatal lány mesél az életéről, barátságról, szeretetről. Mindezt korát meghazudtoló bölcsességgel, és korát igazoló kedvességgel.
Természetesen a filmszemle versenyfilmjeit végignézve, mindig több alkotás kerül közel az emberhez a látottak közül, mint ahánynak a zsűri díjat ad. Emlékezetes pillanatok maradtak meg Bódis Kriszta: "Szegény kisfiú", Sipos András: "Lőrinc", Török Ferenc: "Alig", Kisfaludy András "Neurock-Ivánka Csaba emlékére" , El Eini Szonja "Nagyon reális", Mátis Lilla Huszárik Kata, Gulyás János Mary története, vagy Magyar n. Attila Dr. Böszörményi Miklósról szóló dokumentumfilmekből.

A kísérleti-, és rövidjátékfilmek a 33. filmszemlén

A filmkritikusok díját is elnyerő "Szafari" kapta a kísérleti kisjátékfilmek kategória díját (Pölcz Boglárka és Pölcz Róbert rendezte). A rendezői díjat Forgács Péter kapta (a "Bíbó breviárium"-ért). Ebben a kategóriában a produceri díjat Muhi Andrásnak ítélték ("Citromfej", "Legkisebb film a legnagyobb magyarról.." című filmekért). Mégis azt gondoljuk Muhi András, mint dokumentumfilm producer is figyelemreméltó, hisz az Inforg Stúdió, melyet irányít, nagyon sok dokumentum filmmel is szerepelt a szemlén.

A diákzsűri díjazottjai

Immár harmadik éve diákzsűri is létezik a filmszemlén. 2002-ben 6 egyetem, főiskola ( a székesfehérvári Kodolányi János Főiskola, szegedi JATE, a budapesti ELTE, a piliscsabai PPKE BTK, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem BTK, és a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem) hallgatói néztek végig filmeket és az általuk legjobbaknak díjat adtak. Nemcsak a diákok vettek részt a filmszemlén és mondtak ítéletet a magyar filmekről, hanem alma matereik is támogatták a filmszemlét annyival, hogy díjat oszthattak az általuk legjobbaknak.
A játékfilm kategóriában csak első filmes rendezőt jutalmaztak. Annyira felvállalták generációs másságukat, hogy az első hosszú játékfilmmel jelentkező Pálfi György "Hukkle" című alkotásának két díjjal is jutalmazták (a filmszemle fődíját, és a legjobb első filmesnek járó díjat is ennek az alkotásnak ítélték), mely a korosztály humorérzékét és érzékenységét a legjobban érzékeltette. Ugyancsak a korosztályi jellegzetességekről szóló "Papsajt" (Kocsis Gergely, Kardos Róbert, Heizler Norbert, Hevér Gábor, Szőke András közös munkája). A diákzsűri tagjai közül nem egynek tanára jelen beszámoló írója, akitől a diákhumor iróniája nem áll távol, de durva közönségességétől néha megriad. A "Papsajt"-ban mindkettőre nagyon sok példa van. Mégis nagyon jó az az életérzés, életminőség ami a filmben megjelenik (az 5 rendező, egyben az 5 főszereplő is). Mintha a film egy nagy fricska lenne az a társadalom felé, amely felnőttnek hazudja magát. A fricska: ebből az élményanyagból akartok ti művészetet, vagy szórakoztatást, mondják a felnőtteknek. Hisz mindig minden csak papsajt lehet.
A dokumentumfilm kategóriában a legjobbnak Moldoványi Ferenc: "Gyerekek - Kosovo 2000" című filmjét tartották. Emellett Almási Tamás: "Sejtjeink" című filmjét jutalmazták. A "Gyerekek - Kosovo 2000" című film manipulatív alkotás, ami nem jut túl a televíziós híradók sokszor felületes informálásán. A dokumentumfilm hatásosan sokkolta a nemzetközi fesztiválok zsűrijeit, és a 33. magyar filmszemle diákzsűrijének tagjait is. Az alkotás nem volt több, mint egy televíziós híradó, amely miközben informál bennünket a világ eseményeiről, megdöbbenthet képeivel. Ez közhely élményt, döbbenetet kiválthat, de ismeretet, összefüggések feltárását, amit egy műalkotástól a néző elvárna, soha nem nyújt. Azt a pluszt hiányoltuk Moldoványi Ferenc filmjéből, ami a dokumentumfilmek mindegyikében megvolt. Műalkotások voltak, nem sokkolni, hanem ismereteket, élményeket akartak nyújtani. A legtöbbjükben az alkotó végigvezetett bennünket azon a folyamaton, ahogy előtte kibontakozott a valóságtörténet a maga ellentmondásaival, örömeivel és bánataival együtt. Az alkotók beavattak bennünket, nézőket a megismerési folyamatba, és nem kényszeríttették ránk a véleményüket, nem akartak az érzelmeinken keresztül manipulálni bennünket, hanem hagyták, hogy mindenki maga is levonhassa a maga tanulságait.
A diák zsűri a díjait soha nem oszthatta ki az ünnepélyes záró ünnepségen. Eddig a záró sajtótájékoztatón történt meg a díjak átadása, most a Toldi moziban két héttel a szemle bezárása után zajlott a díjkiosztás. Nagyon kellemes, diákosan lelkes körülmények között kerültek átadásra a díjak, amelyeket szinte minden alkotó a nagy zsűri díjaival egyenrangúnak ítélt és megköszönt. Szakma, Szemle Tanács és alkotók jelenlétében, fiatalokkal zsúfolt nézőtér előtt zárult le ezzel az aktussal a Toldi moziban február 15.-én a 33. Magyar Filmszemle.
Hogyan tovább?

A reklám problémát már érintettem. Finoman fogalmazva nem kielégítő a filmszemle kommunikációja a magyar közélettel, közönséggel, szakmával.
Évek óta probléma, hogy a dokumentumfilm nem kap elég figyelmet, annak ellenére, hogy egyre mívesebb, és magasabb színvonalú a magyar dokumentumfilm. Európa díjat már többször is kapott a magyar dokumentumfilm, de az Oscar díj jelölésig még pénz hiány miatt nem jutott. Pedig hogy csupán idei példát hozzunk, a "Sejtjeink" méltó lenne erre a jelölésre. Már többször megfogalmazódott, hogy a játékfilm és a dokumentumfilm számára külön szemlét kellene rendezni, lehet hogy pár nappal meghosszabbítva a szemlét néhány napig a dokumentumfilm, néhány napig a játékfilm válna a szemle abszolút főszereplőjévé. Felmerült a nem budapesti szemle gondolata is, de ez már régebben kiderült, hogy a szállodai kapacitás, a külföldi vendégek miatt is jobb megoldás a filmszemle Budapesten való megrendezése.
Még mindig nem tisztázottak a benevezés feltételei sem. A televíziós és a mozifilmes alkotások kettéválasztásának, vagy az amatőr és nem amatőr filmek elkülönítésének a problémája újból és újból megfogalmazódfik. Folyton szembetaláljuk magunkat azzal, hogy egy-egy alkotás a magyar filmszemléket végigjárja, és vagy mindenütt díjazzák, vagy valamelyiken csak kap elismerést. Valahogy a normák között szerepeltetni kellene azt is, hogy itthon a másutt díjnyertes alkotás a filmszemlén ne szerepelhessen a hivatalos programban, csak információs vetítésen. A díjak presztízse is megnőhetne ezzel.
Nagyszerű ötletnek tartjuk, hogy ismét megrendezésre került a filmszemle díjazottjainak vidéki bemutatása. Gyakorlatból tudjuk, hogy a vidéki értelmiség, a vidéki mozibajáró, filmet szerető emberek nem azért nem nézik meg a magyar filmet, mert annyira nem kedvelik őket, hanem mert annyira nem juthatnak hozzá a hazai alkotásokhoz. Az utazó filmszemle ezt a hátrányt csökkenti, és hagyománnyá válva ugyanúgy vonzóvá válhatna, mint a budapesti filmszemle. Idén Debrecen, Nyíregyháza, Szeged, Kecskemét, Szolnok, Miskolc, Eger, Zalaegerszeg, Szombathely, Székesfehérvár, Győr és Pécs magyar film szerelmesei láthatták február 8.-tól március 13.-ig a díjazott alkotásokat.
Reméljük jövőre is találkozunk, és a most elsőfilmesek közül néhány már a második érett alkotásával jelenik meg. Hogy mi lesz a helyszín? Budapest, Debrecen, Szombathely? Vagy Budapesten melyik mozi, hisz lassan már minden mozi befogadta a filmszemlét? Lehet, hogy az Uránia Mozi? Vagy az is lehet, hogy ez a helyszín állandóvá válik?
A minden film előtt vetített reklámban megjelenő urakkal, Szeremley és Gánti úr ajtón kívülre parancsolva is megőrzött eleganciájával elmondott jó kívánságaival zárnánk: "Éljen soká a magyar film!", annak ellenére, hogy sokszor nem enged magához közel. Annak ellenére is, hogy előkelően, vagy nemtörődömségből néha elzárkózik előlünk.

A 33. Magyar Filmszemle működtetői, zsűrijei
Filmszemle Tanács: Böjte József (elnök), Janisch Attila, Salamon András, Siklósi Szilveszter, Székely Orsolya, Szomjas Grögy, Tóth Erzsébet, Hermann Krisztina
Játékfilm zsűri: Koltai Lajos (elnök), Gyarmathy Lívia, Mezey Katalin, Fehér György, Kövesdi Gábor
Dokumentumfilm előzsűri: H. Sas Judit, Csala Károly, Ferenczi Gábor
Zsűri: Kornis Péter (elnök), Ferenczi Gábor, Andor Tamás
Kisérleti- és kisjátékfilmek előzsűri: Peternák Miklós, Jankura Péter, Tillmann József
Zsűri: ugyanaz, mint a játékfilmnél