ÉLET ÉS IRODALOM 

Kis i-vel az irodalom, mert amiről ez alkalommal írok, nem az ismert újságot idézi, hanem néhány részletkérdésben az élet és a helyesírás viszonyáról szól.

A helyesírási szabályok az első szabályzat megjelenése, 1832 óta egyre több részletre terjednek ki, és a Vörösmarty Mihály által megfogalmazott 32 oldalnyi akadémiai szabályzat mára tekintélyes irodalommá duzzadt. Szinte minden nyelvi jelenség leírásához van szabály, azért úgy tűnhet, hogy a helyesírás mechanikus folyamattá vált, minden probléma némi szaktudás birtokában gépiesen megoldható. (Hogy ez mennyire nincs így, azt a számítógépes helyesírási programok készítői és használói egyaránt tanúsíthatják.) A most megjelent Magyar helyesírási szótár (Akad. K. Bp. 1999.) előkészítése, szógyűjtése során merült fel néhány tanulságos eset.

A napi politika vetette fel a köztársasági elnök választásának kérdését és írásmódját. A köztársasági elnök írása problémamentes: minőségjelzős, alárendelő, alkalmi szószerkezet, tehát különírandó. Az elnökválasztás sem okoz nehézséget: viszonyrag nélküli birtokos jelzős szóösszetétel, amelyet egybeírunk. Az viszont már nem lenne szerencsés, ha a fentiek alapján köztársasági elnökválasztás-t írnánk. Ez az íráskép ugyanis nem tükrözné pontosan sem a gondolatunkat, sem az egyes szavak közötti nyelvtani viszonyt, mert nem az elnökválasztás köztársasági, hanem a köztársasági elnök választásáról van szó.

Az akadémiai helyesírási szabályzat (AkH.11.) 139. b/ pontja világos választ ad az értelemet tükröző helyes írásmódra, amikor azt írja, ha egy különírt szókapcsolat olyan utótagot kap, amely az egészhez járul (hozzáteszem: és az új alakulat jelöletlen birtokos jelzős vagy jelentéstömörítő szerkezet), az egyébként különírandó előrészt az új alakulatban egybeírjuk, és ehhez az utótagot kötőjellel kapcsoljuk. A helyes íráskép tehát: köztársaságielnök-választás. (A szabályzat felhívja a figyelmet, hogy ezt az ún. mozgószabályt csak akkor alkalmazzuk, ha értelmetlenséget kerülünk el vele. Ha szószaporítás nélkül lehetséges, éljünk inkább szerkezetes megoldással: köztársasági elnök választása.)

A köztársaságielnök-választás írásmódja egyszerű, logikus, ezért értelemszerűen alkalmazható sok más hasonló esetben is. Az élet azonban ennél bonyolultabb: országgyűlési és önkormányzati képviselőket is választunk. Az országgyűlési képviselő és az önkormányzati képviselő egyaránt két szó. A képviselő-választás a szótagszámlálási szabály szerint kötőjellel írandó, mert három összetételi elemből áll. Az előbbi okfejtés (szabály) segítségével a helyes írásmód országgyűlésiképviselő-választás, ill. önkormányzatiképviselő-választás lenne. Felmerül azonban a kérdés, hogy ezeket a szabályosan leírt formákat a mindennapi életben ki fogadná el, ki írná le? A közelmúlt választásai bizonyították: senki! A helyesnek, logikusnak vélt alakulatok sehol nem fordultak elő. Joggal tehetjük fel ismét a Helyesírási Bizottság néhai elnökének, Keresztúry Dezsőnek kérdését: Kinek készül a helyesírás? Hát nem a népnek? De bizony annak. Éppen ezért született az a bizottsági határozat, hogy az ún. mozgószabály helyes és fontos, az írásgyakorlatnak sok esetben nyújt nagy segítséget, de nem szabad mindig és minden áron érvényt szerezni azon szabályoknak, amelyek helyesírásunknak csak mankói és nem pillérei. Az új Magyar helyesírási szótár ezért tartalmazza ezeket a használt, gyakorlatias formákat: országgyűlési képviselő-választás, önkormányzati képviselő-választás. A szótár nem indokol, látszólag önellentmondásban van, pedig csak a közgyakorlatot szentesíti. (A képviselő-választás kötőjeles írásképe elfogadhatónak láttatja a különírt előtagok minőségjelzős értelmezését, bár tudjuk, hogy ez az érvelés nem állja meg a helyét.) Győzött az élet!

Régi-új szavunk a jövedelemadó. A jelöletlen birtokos jelzős szerkezet összetétel, írása nem okoz gondot, de további bővítményei már annál inkább. A jövedelemadó bevallása a jövedelemadó-bevallás, előlege a jövedelemadó-előleg. Újabb jelöletlen birtokos jelzős összetételek, amelyeket a szótagszámlálási szabály értelmében írunk kötőjellel. (Három összetételi elem és kilenc szótag mindkettő.) A jövedelemnek azonban nemcsak adója, hanem forrása is van, pl. személyi jövedelem. (Minőségjelzős alkalmi szószerkezet, tehát két szó.) Ennek a jövedelemnek adója a mozgószabály szerint a személyijövedelem-adó, amelynek a bevallása a személyijövedelemadó-bevallás az előlege a személyijövedelemadó-előleg lenne. De ezt ebben a formában leírta, leírná bárki is? Hatóság vagy magánszemély? Ezért került az új szótárba így: személyi jövedelemadó, személyi jövedelemadó-bevallás, személyi jövedelemadó-előleg. Nem szabályos, de elfogadható. Így szokták írni.

Az eddigiekben többször is hivatkoztam a szótagszámlálási szabályra. Helyesírási pillérnek tarthatnánk, pedig ez is csak mankó. Részletesen az AkH. 11. 138. pontja írja le. A hat szótagnál hosszabb, kettőnél több szóból alakult (ún. többszörös) összetételek áttekinthetőbb, olvashatóbb írásképének biztosítását szolgálja a két fő összetételi tag határán alkalmazott kötőjel. Az egyszerűnek látszó, okos szabálynak vannak buktatói (pl. el kell különíteni a ragot és a jelet a képzőtől, fel kell ismerni az igekötőket, szótagokat kell számolni, sőt a leírandó szó jelentését érteni is kell), ezért sokan vétenek ellene, pedig a szabályzat a közgyakorlatnak engedve itt is nyit kiskaput, amikor kötőjel nélkül íratja pl. a hétszótagos Belügyminisztérium vagy az ugyancsak hétszótagos Pénzügyminisztérium nevét.

Élet és irodalom, élet vagy irodalom? Szabad írásgyakorlat vagy kötött szabályozottság a helyesírásban? A vita már régen eldőlt (csak újra meg újra fellángol). Közmegegyezésen alapuló, minden részletre kiterjedő akadémiai helyesírási szabályzatra és minél több tudományág részére szaknyelvi helyesírási szabályzatokra, az egész világ magyarságára kiterjedő egységes írásbeliség érdekében, elengedhetetlen szükség van. A helyesírás azonban nem privilégium, hanem közkincs. Ápolása, művelése, betartása és betartatása mindnyájunk közös ügye és érdeke. Azt kívántam néhány konkrét példa megemlítésével jelezni, hogy a nyelv és helyesírása élő szervezet, amelynek működését szabályok korlátozzák ugyan, de nem kötik gúzsba.