DOBOZBA ZÁRVA

" A szónak is négy lába van
tehát esendő!"

/Ba-Fe/

sohasem
megérkezés csak elindulás
sohasem kezdet és vég
sem, de álomszemcsék
sem, ha értem

csillagot
játszik egy parányi égő
dimenziókat forgat - versel
/a vers magzata a szó/ nem
elkorhadt gondolat
puskacsőben

a horony
folyó alján a kavics
sötétnek színe ha nincs
csillagokba zárt
torony 

csetlik-
botlik a szó, játék és valóság
között eltűnik a határ
habár az ember: repül
mint a madár, ismeretlen
bolygókat érint

képes sokasodni génekkel
tengermélyi utazást is tud:
a porszembe hatolhatunk
gép vezérli robotaink
egy dobozba zárva
mégis a világ -

/imél, pont, hu, pont, kukac/

kukucs!

AZ ÖRÖK IDŐ

"Ha csak magunkra figyelünk,
abban a pillanatban vesztettünk!"

/Esterházy Péter/

                        valahol
                        mindenki idegen, szól
                        a szó mögötti - figyelünk
                        /ki-be, fel-le, át-össze-vissza
                        meg/ s abban a pillanatban
                        //inter/nettó/fizetéssel//
                        mindenki otthon lehet
                        valahol

                        vizeSOS
                        kiált a színfalak mögül
                        a díva, szépségverseny ez
                        a javából sötétben s meg-
                        jelennek vándorok
                        a népek tengerében 

                        lelketlenek
                        furdalása csak testi lehet
                        /kelti a Nap s hazaküldi
                        az Este/ s a beste teste
                        mégis a gyönyöröké 

                        oké
                        Néró sem volt egy
                        piromániás, piáspiskígyó
                        s a magára figyelő
                        felügyelő vállpántján
                        az érdemérem, alig
                        értem

                        "mindenki értem,
                        én mindenkiért" kiért
                        a végére mint az agg elefánt
                        ha kihullik a foga, szó
                        nélkül éhen hal 

                        mégis
                        idehallik a hétpecsétes
                        ha szebb az avar mint a fű
                        hol gömbölyödnek a fák
                        /anyák/ s az évek növekvő
                        gyűrűiből visszatérhetsz
                        az örök időbe