"Ül mellettem a padban
egy láthatatlan kisfiú, Lemúr Miki. Lemúr Mikinek egyetlen tanárt sem sikerült
megszeretnie Erzsi néni után, aki írni tanítja elsőben. Erzsi nénibe súlyosan
belezúg, a továbbiakban senki sem állja ki az összehasonlítás próbáját. ...
Tudta ő, hogy tanárt utálni kommersz, és nincs benne semmi kreatív, mégis többnyire
az első órán felismerni vélte bennük a gügyögő inkvizítort, az idegbeteg hisztérikát
vagy a hígvelejű farizeust. A tanárokkal való bármilyen civil jellegű kapcsolatfelvétel
a lealacsonyodás nyilvános beismerése, megbocsáthatatlan morális engedmény.
Lepaktálni a legősibb, legundorítóbb ellenséggel. Mintha egy pszichopata tömeggyilkost,
egy emberevő szörnyeteget fel lehetne menteni azért, mert két mészárlás között
kedélyesen rápipál, barátságosan hunyorog, szóba elegyedik leendő áldozataival,
és arcátlanul diáknyelvi fordulatokat kever velejéig hazug beszédébe. A tudásvágy
és rivalizálás valaha harcias öröme előbb az unalom, majd a kiszolgáltatott
tehetetlenség, végül a formátlan bosszúvágy érzésévé sötétedett. Nem jön már
ki mindig a példa, és Erzsi néni, aki egy pici és illatos anyóka álom és emlék
határán, szemére lobbantja, hogy az írása pocsék, szabálytalan, ferde. Tartalom:kettes,
helyesírás:kettes, külalak:kettes. Lehorgasztott fej, mit lehet erre válaszolni."
(Garaczi László: Pompásan buszozunk.)
A 90-es években divatba
jöttek az oktatásban, légyen szó köz-vagy felnőttoktatásról, a gazdaságból átvett
fogalmak, mint például projektek, a menedzsment, brain-storming, mind-mapping,
a különböző minőségbiztosítási rendszerek mint pl. TQM. Egyik legújabb és manapság
legdivatosabb átvételünk a portfolió. Valójában ezen fogalmak átvételével és
használatával nincs is semmi baj, amennyiben megfelelő helyen és környezetben
használjuk, a probléma ott van, hogy átvételeink nem a szándékról szólnak, hanem
csak divatszónak tekintjük, amire gyakran ráerősítést is kapnak használóik:
így lehet egy játékos feladat már projekt az iskolában, a brain-storming és
a szó-sündisznó különbsége eltűnik és így válik a portfólió is egy mappává,
amibe mindenfélét beletehetek. Mostani referátumomban az előbbieken túl szeretnék
rávilágítani egy mappa és egy nyelvészetileg és pedagógiailag átgondolt dokumentáció
közötti különbségre is.
Magyarországon éppúgy,
mint az egyesült Európában egyre sürgetőbbé vált/válik a nyelvvizsga bizonyítványok
összehasonlíthatóságának és equivalenciájának kérdése. Mindnyájunk számára ismert,
hogy a bizonyítványokban megtalálható jegyek (érettségi, nyelvi alapvizsga)
információs értéke viszonylag csekély. Honnan is tudhatnánk, hogy mit jelent
az 1988-as orosz érettségi jeles a kiskunfélegyházi gimnázumban, mit tudnak
azok az adott nyelven (az adott nyelvvel kezdeni) valójában, akiknek megvan
a középfokú Rigó-utcai komplex nyelvvizsgájuk - hányszor hallottuk, hogy papírom
van róla, de nehogy meg kelljen szólalnom (természetesen létezik ennek az ellenkezője
is).
Az Európa Tanács érzékelvén a problémát, 1991-ben elhatározta, hogy egy átfogó
referenciakeretet (Common European framework of reference) alakít ki a nyelvtanulás
viszonylatában, és ennek alapján kifejlesztet egy európai nyelvi portfóliót,
melynek magját a különböző kompetencia-leírások képezik, melyek alapján könnyen
összevethetőek és átláthatóak lesznek mind az iskolai, mind az iskolán kívüli
nyelvtanulás eredményei, mind pedig az egyes nyelvvizsgák.
Az 1996-ban előterjesztett és 1997-ben az Európa Tanács által elfogadott három
minta portfólió alapját az képezi, hogy a szakértők által kifejlesztett értékelési
és önértékelési skálák és egyéb a nyelvtanulási haladást leíró eszközök, mint
a nyelvi útlevél, nyelvi önarckép, a nyelvtanulóknak lehetőséget adjon arra,
hogy nyelvismeretüket ill. a nyelv elsajátításában való előrehaladásukat dokumentálják
és ezt egy nemzetközileg elismert viszonyítási rendszerrel összevessék.
2001, az európai nyelvek
éve lesz. A Európa Tanács 2001-ben szeretné minden tagállamában az ország által
módosított változatot bevezettetni. Magyarországon a Nyelvi Portfólió munkálatait
az OKSZI és az OM irányítja, egy első változat, mely többé-kevésbé nevezhető
sikerültnek, ez év őszén állt össze.
Milyen szakmai kritériumoknak feleljen meg a nyelvi portfólió?
ˇ A kompetencia-leíró skálának
minden szintet a kezdőtől a szinte anyanyelvi szintig le kell írnia - itt irányadónak
számít a többek számára ismert hatos felosztás, melyet azonban az egyes tagországokban
tetszés szerint tovább lehet bontani (a magyar változatban megmaradt a hatos
felosztás, a svájciban tíz szintet különítenek el).
ˇ A nyelvoktatással kapcsolatos minden szektorban és korosztályban (10 éves
kor fölött) - azaz a közoktatástól a felsőoktatáson keresztül a felnőttoktatásig
intézményhez való kötöttség nélkül - relevánsnak és használhatónak kell lennie.
(eme kritériumnak megfelel a svájci portfólió, a magyar sajnos nem, mivel a
megfogalmazások a jelenlegi állapotban csak a közoktatás számára teszik lehetővé
használatát)
ˇ A kompetencia-leírásoknak egyértelműnek, érthetőnek, az adott ország tanulási
tradícióinak megfelelőnek, de innovatívnak is kell lenniük éppannyira, hogy
a tanárok számára nagyon időigényes továbbképzéseket, tréningeket ne kelljen
szervezni.
ˇ Minden kompetencia-leírást és egyéb önértékelést segítő eszközt pozitívan
kell megfogalmazni, azaz azt leírni és dokumentálni, hogy a nyelvtanuló mit
tud és nem elvenni a kedvét azzal, hogy azt sugallják a kérdések, hogy mit nem
tud. (ennek mind a magyar-mind a svájci változat megfelel)
ˇ Minden leírásnak végeredményben a kommunikatív kompetencia legfontosabb elemeit
kell lefednie. (ennek is nagyjából megfelel mindkét változat)
A nyelvi portfólió egyrészt arra szolgál, hogy lehetőleg átfogóan, informatívan,
hihetően és áttekinthetően dokumentálja, hogy valaki milyen idegen nyelvi tapasztalatokkal
rendelkezik és milyen szintű nyelvtudás birtokában van. A portfólió lehetőséget
nyújt mind a formatív (formáló-segítő), mind a szummatív (összegző-minősítő)
értékelésre túlnyomórészt a nyelvtanuló által, de teret kapnak a tanári nyílt
minősítések is. Az itt található példában vessük össze a svájci (német) és a
magyar változatot:
Checkliste zur Selbsteinschätzung / Önértékelő lista az A/1-es szinten, hallás
terén
1=ich 2=Lehrer/Andere 3=Meine Ziele
1=én 2=tanár/más 3=célom 1 2 3
Ich kann verstehen, wenn jemand sehr langsam spricht, wenn die Aussage sehr
deutlich ist und wenn lange Pausen mir Zeit lassen, den Sinn zu erfassen.
Megértem, amikor lassan és tagoltan beszélnek és vannak hosszú szünetek, amik
alatt felfogom a mondanivalót.
A portfólió használatának célja a tanulói motiváció erősítése, a kommunikációs
készség fejlesztése, kedv felkeltése egyéb nyelvek elsajátítása iránt és egyben
a nyelvtanulás céljaival, a nyelvtanulás különböző módozataival, útjaival való
tudatos szembesülés segítése és az önálló tanulás támogatása.
Milyen következményekkel jár az Európai Nyelvi Portfólió magyar változatának
bevezetése, ami a jelenlegi tervek szerint 2001-ben bekövetkezik.
ˇ A pedagógus-továbbképzésében hangsúlyosabban kell előfordulniuk értékeléssel
kapcsolatos témáknak, mivel a tanárok (vö. a bevezető irodalmi példával) leginkább
ad hoc "gondolatformán" avagy udvariasabban normaorientáltan és nem
kritériumorientáltan értékelnek.
ˇ A nyelvtanárok-továbbképzésében nagyobb súlyt kell fektetni a vizsgáztató/értékelő
tréningekre, ahol nyelvtanárok különböző kritériumlisták alapján értékelési
gyakorlatokat végeznek, és aprólékos munkával megpróbálják kifejteni az egyes
mikro-kompetenciák eléréséhez szükséges makro-kompetenciákat és az ezekhez vezető
utat.
ˇ A pedagógusképzésben hangsúlyosabb szerepet kell kapnia az értékelésnek (szummatív,
formatív, diagnosztikus), a hallgatói önértékelés fejlesztésének (egy 1998-99-ben
a frioburgi egyetem által Svájcban végzett kutatás szerint, ahol 1100 nyelvtanulót
kérdeztek meg nyelvtanulási aktivitásaikról, kiderült, hogy a nyelvtanulók többsége
még nem találkozott önértékeléssel nyelvtanulói "pályafutása" alatt,
és a megkérdezettek összesen 3%-a állította, hogy gyakran értékeli saját teljesítményét),
és a lehetséges önértékelési módszerek közvetítésének, hogy a mostantól a pedagógus-képző
intézményeket elhagyó hallgatók már rendelkezzenek egy tanulói önértékelést
segítő inventáriummal, amelyet alkalomadtán saját újabb nyelvtanulásuknál is
használhatnak.
ˇ Tankönyvszerzőknek fel kell venniük tankönyveik témái közé a már egyre gyakoribb
tanulási stratégiákon felül a nyelvtanulói önértékelési mintákat is.
ˇ Csak olyan nyelvvizsgát érdemes kidolgozni, amelyik kompetenciaalapú és alkalmazkodik
a portfólió szintjeihez.
ˇ A tudomány számára így hirtelenjében, a következő feladatok adódhatnak például
a nyelvi portfólió bevezetéséből:
- át kell gondolni, esetleg továbbfejleszteni a meglévő kompetencia-leírásokat
és ezen kompetenciákat és szinteket összevetni a hazai tanulói teljesítményekkel
- a portfólióban egyenlőre ki nem dolgozott, ám a kommunikatív kompetencia körébe
tartozó szinteket kell leírni: pl. szociokulturális és interkulturális kompetenciák,
éppúgy mint a tolmácsolás, fordítás
- meg kellene vizsgálni a hazai nyelvkönyveket azon szempontból is, hogy mennyire
cél a kommunikatív kompetencia fejlesztése, mekkora helyet kap a nyelvtanulói
önértékelés
- önértékelési inventáriumot kellene kidolgozni, kipróbálni és hasznát mérni.
Bár az Európai Nyelvi Portfólió
hivatalos céljai között nem szerepel a nyelvvizsga-rendszerek leépítése, én
úgy vélem, hogy a nyelvi portfólió hosszútávon elérheti, hogy ne legyen szükség
nyelvvizsgarendszerre. Hiszen senkinek sem érdeke, hogy becsapja magát, a munkaadó
számára pedig szintén elegendő lehet a portfólióba való betekintés, mert amennyiben
az adott munkatárs nem üti meg azt a nyelvi szintet, amelyet ő állít magáról,
az hamarosan kiderül a nyelv napi használata folytán. Hogy idáig eljussunk,
le kell küzdenünk az önértékeléssel kapcsolatos bizalmatlanságunkat, álszerénységünket,
át kell alakítanunk gondolkodásunkat, és arra kell fókuszálnunk, hogy mit tud
a nyelvtanuló (nem azt keresni, hogy mit nem tud) és megbíznunk egymásban és
abban, hogy mindenki tudásának és képességeinek megfelelően, amelyről biztos
ismeretekkel rendelkezik, látja el azt a feladatot, amelyet ellát. De talán,
amíg ez az idő eljön, próbálja meg ki-ki a maga belátása szerint a bevezető
idézet ide vonatkozó mondatát kompetencia-leírásként megfogalmazni.
Irodalom:
SCHNEIDER, Günther -
NORTH,
Brian: "In anderen Sprachen kann ich..." Skalen zur Beschreibung,
Beurteilung und Selbsteinschätzung der fremdsprachlichen Kommunikationsfähigkeit.
Schweizerische Koordinationsstelle für Bildungsforschung, Aarau 1999
Európai Nyelvi Portfólió
- svájci (német) változat. http://www.unifr.ch/ids/Portfolio/
Nyelvekkel Európában - magyar
változat - kézirat
Workshopmaterialien von
Michael Langner. ÖDaF-Tagung 1998. Wien.