Az előadás után a leengedett függöny meglibben,
s a játék nem akar véget érni.
Szuszakolnám, de a bábuk visszamásznak a dobozból.
Izegnek-mozognak. Ők raknak el engem.
Most ők a rendezők.


De én is az maradok. Mozgatjuk egymást (pedig
már huppannék le) befejezés nélkül.
Sokszorozódik a kulissza. Működtet az új dimenzió.
Én nem a pásztor vagyok, hanem a béres
- mondja a bábu.


A labirintus-szerű öltözőben pislog a rossz neon.
Instruál a bábu: Légy a sors, légy a kóc.
Janus-arcún legyél Antigoné és Kreon.
Tükröződjünk egymásban. Mint a rímpár.
Mint az üvegszilánkok…